Piacon Budapest új kézműves itala, az Opera Gin, amely Dámosy Bálint “ginkovács” álmából valósult meg, és amelynek az igéjét a Hotsy Totsy Budapest egyik frontembere, Varsányi Ferenc segíti hinteni márkanagykövetként. Beszámoló az Opera Gin hivatalos bemutatójáról a Wine Flow új szerzőjének tollából, aki nem mellesleg a Hotsy csapatát is erősíti.

Varsányi Ferenc Opera Gin márkanagykövet kérésére érkeztem az újpesti főzdébe. A gyönyörű borókás ital variációinak élvezete mellett az volt a feladatom, hogy képviseljem a Hotsy Totsy Budapestet és segítsek egy kicsit szeretni az embereket a fontos alkalmon, a Bartender’s Night második felvonásán.

Gyors kitérőben elárulom, hogy jómagam felelek a Síp utcai bár marketingjéért és rendezvényeiért is. Nem titkoltan szerelmem a hely. Hosszú évek óta ismerem a Hotsy Totsy tulajdonosait (Varsányi Ferenc, Fehér Ákos, Bácskai Balázs) – még évekkel a nevezett bár nyitása előtt hozott össze minket a jósors , és barátaimnak mondhatom őket.

Fentiekből kifolyólag sajátos perspektívából szemlélhettem a március 25-i hétfő esti negyven fős szakmai rendezvényhez vezető kanyargós és izgalmas utat.

Ezeket azért osztottam meg, mert bár nem célom ömlengeni, kilétem pontosítása magyarázatot adhat a lelkesedésemre és eltereli a gyanút is, hogy érdekből írok szépeket.

A szakmai főzdebemutató Varsányi “Frenkie” Ferenc és Dámosy Bálint alapító nyitányával kezdődött – és jól érezve, hogy nem abban az operában vagyunk –, relatív rövidre hangolták bemutatkozójukat, kitérve az Opera Gin születésének legizgalmasabb részleteire.

Egyrészről Frankie-t látni és hallani kommunikálni a szakmáról, a szakmával vagy a vendégekkel mindig élmény. Mosollyal és elégedett fejbiccentésemmel nyugtázom, hogy megint minden a legnagyobb rendben vagy annál is jobb állapotban van.

Másrészről – ahogy Dámosy érzékletesen ecsetelte – külön cikket érne meg az engedélyeztetés folyamata. Ott a pálinkára hangolt magyar jogrend okozott fejtörést hónapokig mind hatósági, mind főzdei oldalon. Ahogy a főzdével egy légtérben megtalálható – egyébként számodra is látogatható – bár egység sem magától értetődően kapott zöld utat.

Győzött viszont az igazság! Feltételezem nem csak akkor jön jól, ha valaki ügyvéd, amikor bartenderek előtt kell beszélnie a ginkovács mesterségről.

Az introdukció után lazább pálya következett mindenkinek. A Hotsy Totsy sokat próbált mixológusai, Kocsis Tamás és Raksányi Mátyás segítették berúgni az este motorját, szakértően és közösségi módon emelve az átlagos véralkoholszintet. Eközben Giliga László főzdemester a lepárló és a fűszerraktár oldalán adott mélyebb betekintést az üstbe és az Opera Gin készítésének kulisszatitkaiba.

Az Opera Ginről már sokan megírták, hogy kézműves (minden főzésnél egy kicsit finomhangolnak), készítői tizenegyféle fűszernövény felhasználásával érik el az összhatást. Ezek közül a mákot, mint hungarikumot emelném ki, ami közvetlen a ginben felfedezhető magyar kötődés. Ugyan mások is nyúltak már ehhez a növényhez, de az Első Magyar Ginmanufaktúra Zrt. terméke az, ahol érzékszerveinkkel érezhetjük ennek ízes eredményét.

Giliga a klasszikus gin fűszerek (angelika gyökér, koriander mag, írisz gyökér, édesgyökér és grapefruit héj) mellett, macerál még a magyar kukoricából készült alapszeszben tihanyi levendulát, citronellát (vietnami citromfű), illetve ánizsmagot és kubebaborsot is. Teszi mindezt a magyar Hagyó-Spirit professzionális lepároló-berendezéseinek kétszáz literes üstjében.

Az egész Operát átlengi a századfordulós hangulat és ez a teljesen tudatos építkezésnek köszönhető.

Dámosy a manufaktúra egyik tulajdonosa kétéves kísérletezés után állapodott meg a véglegesnek nevezhető receptúra mellett.

Az első főzések az Operaházra néző Dámosy-rezidencia konyhájában történtek és ez már önmagában elég patinás felütés ahhoz, hogy a magyar gin története jól folytatódjon.

A századfordulós romantika és a kávéházi, illetve mulatói kultúra népszerűsége töretlen, ennek epicentruma pedig ma is az Operaház – álltja Dámosy.

Az első magyar gin címkéje is bizonyosan ér még egy marék karaktert. Egyrészről már most kiemelt népszerűségnek örvend az egyedisége és előnyös külleme miatt. Másrészről nem egy minimalista alkotás. Magyar-tengernyi utalást terveztek bele alkotói a főzőmesterségre, a zenekultúrára, valamint magára az Operaházra. Ilyen például a kisföldalatti megállóját felelevenítő “opera” felirat, a borókaággal a kezében fekvő szfinx, a finomítotórnyok vagy a freskók és oszlopok.

Az Opera Gint koktélba szánják egyébként készítői, ezért is a magasabb alkohol (45%). Így nem vesznek el markáns jegyei egy tonikban vagy más kevert italban sem.

Az Opera Ginnel a Hotsy Totsy-ban és számos helyen már most is, május elején a Vienna Gin Festival-on, júniusban pedig a londoni Junipaloozán találkozhatsz.

Személy szerint nagyon drukkolok a gin bel- és külföldi sikerének. Figyelembe véve az esemény nagy sikerét és pazar hangulatát, az interakció lehetőségét – a meghívott bartenderek teljesen szabadon kísérletezhettek az art deco-steampunk-eklektikus bárban – előre tudható, hogy a csuriba tett ujjaim nélkül is összejön a várt eredmény.

Végül tudatos hangulatkeltésként, álljon itt Dámosy Bálint gin definíciója.

Amit a ginről tudni érdemes – Dámosy Bálint ginkovács saját blogja alapján:

Ízre és illatra talán a gin kategória a leggazdagabb fajta szeszes ital, és ez nem kis mértékben a viszonylag tág jogi definíciójának tudható be. Az előállítási módról a jogi előírás nem szól semmit. Mi több, arra sincs megkötés, hogy a gin a boróka mellett milyen egyéb ízeket és aromákat tartalmazhat.  A szeszesitalokról szóló EK rendelet megfogalmazása szerint ugyanis a gin olyan dominánsan borókaízesítésű szeszes ital, amelyet mezőgazdasági eredetű alkohol borókabogyóval való ízesítésével állítanak elő. Ebből következik az a tény, hogy bármely rövid italra, melynek dominánsan boróka íze van, nyugodt szívvel rá lehet fogni, hogy gin. A gin palettájának sokszínűségét azonban nem is feltétlenül a boróka adja, hanem mindaz, ami a ginben nem a boróka. A boróka mellett ugyanis a történelem során számos más fűszer és gyógynövény, sőt egyre gyakrabban gyümölcs és zöldség is helyet talált a párlatban. Az angol gin slang ezeket összefoglalóan botanicals-nak nevezi. A borókán túl a koriander mag az az összetevő, mely gyakorlatilag valamennyi ginben megtalálható. A szintén általánosnak mondható citrusfélék (pl. narancs, grapefruit) szárított héja mellett a gin jellegzetes citrusosságát meglepő módon ez a fűszermag adja. A koriander mag tehát ízében kevés hasonlóságot mutat a kínai petrezselyemnek is nevezett zöldjével. A mélyebb, földes tónusokat leginkább az angyalgyökérnek köszönhetjük, selymes édességét a medvecukor alapanyagként ismert édesgyökérnek, a fűszerességet pedig a fahéjnak, a kardamomnak vagy adott esetben a szegfűszegnek. A gin lecsengésének melegségét pedig a különféle borsok kölcsönzik. Nem véletlen, hogy a gin klasszikus hozzávalóinak listája nagyjából megegyezik egy XVIII. századi, Anglia világot behálózó gyarmataiból fűszereket importáló kereskedő kínálatával. Egy klasszikus London Dry Gin megillatozásával így felidézhetjük, hogy milyen illatgazdagság uralkodhatott a londoni kikötő fűszer dokkjaiban.”

Fotók: Wine Flow – Horpáczi Dávid