A 12. Tokaji Ősz prezentálja az év borgasztronómiai eseményét

A Tokaji Ősz idén 12. alkalommal várja a prémium borok és a fine dining kedvelőit; az év borgasztronómiai eseményét egy Szepsy apa-fia borvacsora indítja. Magyarország Michelin-csillagos éttermei is képviseltetik magukat és itt debütál a világhírnévre pályázó RIEDEL furmint pohár is.

szt

[Read more…]

Decanter Awards: Arannyal debütált a Dongó Furmint

A Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet korábban Mád Furmintjával, legutóbb pedig a 2013-as Dongójával könyvelhetett el nemzetközi sikereket a Decanter versenyén, nemrégiben pedig két Master of Wine, Josef Schuller és Frank Smulders is ellátogatott ifj. Szepsy Istvánékhoz egy szakmai túra keretében.

dongó-2

[Read more…]

25th Hour

Kedves Barátom, Feri!

Elérkezett hát ez a nap is. Megnősülsz. El kell, hogy búcsúztassunk Téged megfelelően.

gf-3

Emlékszem az első vitáink egyikére – ahogy a veled való vitáira minden bizonnyal mindenki nagyon is jól képes emlékezni közülünk. Ültünk Lehelék teraszán olyan tizenöt éves fejjel, és egyszer csak az pattant ki az agyadnak valami – szerintem nem is létező részéből , hogy komolyan fontolóra kellene vennünk az Anarchiát, nekünk tizenpár éveseknek, mint a jövőbeni létbenmaradás voltaképpeni és egyetlen társadalmi megoldását. Emlékszem, mikor lent a Ligetben (Mészáros Bandi is ott volt), arról csatáztunk, hogy hogyan is kell érteni a keletieknek ezt az akkor még nagyon homályosnak tűnő filozófiai rendszerét, amiből, hiba lenne azt állítani, hogy akkor értettünk bármit is. Emlékszem, mikor Tibikééknél igyekeztük megismerni a lizergsav-dietilamid világát, és te azt mondtad, “Barátaim a tripben, nekünk most sétálnunk kell, mert hallottam, hogy a Gubáék is így tesznek, ha a saját kis laboratóriumukban lizergsav-dietilamidot tesztelnek embereken, magukon.” Nekem ezek a viták akkoriban újfajta áramütéseket jelentettek. Felvillanyoztak, na, ahogy azt mondani szokták. Emlékeim szerint az eseteknek csak nagyon kis részében értettem veled egyet, de valamiféle konkrét gondolati formát nem öltő elképzelésem már akkor is volt arról, hogy az ellentétes pólusú elemeknek vagy így, vagy úgy, de valamiképpen – szükségszerűen – harmóniába kell kerülniük. Mert ez a dolgok rendje.

gf-4Emlékszem, amikor először tartottam veled egy “CD-író útra” Baranyi Tibihez, és te nyomatékosan megkértél, várjalak meg a KZ-ék előtti játszótéren, mert azon a bizonyos úton neked egyedül kell tovább haladnod. És amúgy is, higgyem el, hogy az az út a pokolba vezet, jobb ha én most itt leülök a palincsra és elszívok egy piros multit. Emlékszem, hogy volt egy ormótlanul csúnya kötött pulcsid, zöld színek is voltak benne és copfban hordtad a hajad, és egészen biztos vagyok benne, hogy megfordult a fejemben, neked ez nem igazán áll jól.

A legszívesebben tudod mire emlékszem? Nemcsak veled kapcsolatban, hanem úgy általában. Ha belépek abba az arzenálba, ami a fejemben az úgynevezett kedves élmények emléktára, akkor elsőnek mindig ahhoz a tekercs filmhez nyúlok, ami azt a pillanatot örökíti, amikor 2001 nyarán a Monori Goa Trance Festival-on ránk esteledett. Egy faházat béreltünk ki, amiben vagy 10-en laktunk. Mikor ott elrendeztük sorainkat, te megkértél, tartsak veled, tekerjünk egyet. Leültünk a tánctértől úgy 40 méterre, ahol még normális hangerővel tudtunk beszélgetni. Leültünk, tekertünk, majd megjelent egy szétkész csajszi, aki arról panaszkodott, vagy inkább csak azt próbálta előadni a maga laza stílusában, hogy miként tudott most ide 40 papírt becsempészni a cipőtalpa alatt. Nem tudom, miért szeretem annyira ezt az emléket, ami a valóságban maximum egy 20 perces időintervallumot ölelt fel, de valamiért mélyen belém ivódott.

Emlékszem arra is, mikor Halásztelekre baktattunk ki hárman, te, Tibike meg én, és jött mellettünk egy csajszi, akitől megkérdeztük, mennyi az idő, és ő dacosan csak annyit mondott, hogy “az óra a szabadság elnyomásának jelképe”, és ezért ő nem hajlandó karórát hordani, mert ha valakinek, hát neki aztán senki ne mondja meg, hogy az életben amolyan “-tól -ig” módon működnek a dolgok. Azt majd ő tudja. Emlékszem, hogy ez nekünk nagyon tetszett.

gf-5

Sok dologra emlékszem még. Arra is, mikor Hajnival felköltöztél Pestre, és azt mondtad, kértetek a WestEndben egy-egy pohár sört, de mivel pokolian drága volt, nem fizettétek ki. Nehogy már téged húzzanak le! De kár volna Szegedet csak így átugrani. Ha még egyszer ott élhetnék, sokkal több pillanatot ragadnék meg arra, hogy együtt lehessünk. Emlékszem, hogy volt olyan este, mikor Hajnival sütögettünk, daraboltunk, kóstolgattunk, és a vége egy afrikai harcsa-sült lett zöldségágyon, amitől Guba orgazmust élt át. A nyelvén.

Emlékszem, mikor legutóbb azt mondtad, elhanyagoljuk egymást. Kérted, menjek fel Fifázni, én meg: “hogyne, hatig dolgozom.” Aztán kiköltöztetek Angliába.

gf-7

Emlékszem előtte azt mondtad, félsz, hogy megszűnik a barátságunk. Én ettől sosem féltem. Azazhogy onnantól kezdve nem, mikor Szegeden bejöttél hozzám a kórházba Hajnival, és talán sakkoztunk. Nem! Ses beseztünk! Akkor tudtam, hogy te tényleg a barátom vagy. Emlékszem, mikor Pesten is bejöttél hozzám a kórházba Hajnival, ami neki nagyon nem volt könnyű, mert meghalt éppen valamelyik nagyszülője.

De, haver, tudod mi volt életem máig legnagyobbat szóló élménye?? Mikor veled és Hajnival beszöktünk Ozorára. Uram atyám! Ha valaki ezt elmesélné nekem, gyanúsan néznék rá, és azt hinném, túloz. Egy üveg pálinkával kúszni be a kukoricáson keresztül szakadó esőben… Lebukni, kidumálni, bejutni, bulizni, lebukni, kidumálni, kész.

gf-6

A barátom vagy.

Legyél boldog Hajnival! Szeresd őt, és adj meg neki mindent, amit csak lehet, ha kell, erődön felül is. Az életben ő a legfőbb szövetségesed. Szeresd őt akkor is, ha neki van igaza. Hiszen Te is tudod, hogy mindig nekik van igazuk. (Hiába, az élet effajta kegyetlenségét legyűrni nincs erőnk.)

gf-2

Szombaton megünneplünk!