Alkoholmentes “borok” Száraz novemberre

Vagy bármikorra, a lényeg, hogy van alternatíva azokra az időkre, amikor az ember Száraz novembert tart, vagyis alkoholdiétát folytat, esetleg elvonóra megy, gyógyszert szed vagy szimplán megőrült, de valami borra emlékeztetőt mégis inna.

Azt nem mondanám, hogy mikor először, 2016-ban a Kék Pont Alapítvány Biopolitikai Műhelye a Tilos Rádió 7térítőjét bevonva elindította, már akkor, nekifutásból egy irritáló majomkodásnak tartottam volna a Száraz novembert – mert hát alkohol és drogok nélkül tulajdonképpen nem szégyen élni egy hónapon keresztül. Persze e helyütt főként alkohol nélkül, mint az a program nevében is nyomatékot kap, de 2020-as résztvevőként sokakkal értekeztem, akik, hogy úgy mondjam, straith edge életvitelre rendezkedtek be ez idő alatt. Szóval, voltak fenntartásaim azért a Száraz novemberrel kapcsolatban, de ez pusztán abból a prekoncepcióból származott, hogy ebből is egy divathullámot csináltak (akkor legalábbis annak láttam), meg hát amiatt, amit sokan mondanak is, hogy pont novemberben, amikor beköszönt a depresszív szürkeség és mindenki több időt tölt a saját vackában (pláne pandémia idején!), hát tényleg akkor mondjunk le az alkoholról? Az alkoholról azonban mindig nehéz lemondani, különösen, ha szépen működő praxist folytatunk e téren. Meg lehet ideologizálni, hogy mikor lenne jobb, de nincs most itt erre hely. A böjt bárminemű formája, az életvitelünket tekintve jóformán bármikor fasza dolog: fizikai, szellemi, mentális megtisztulásra egy harminc napos absztinencia egyaránt elsőrangú.

Három úgynevezett, idézőjeles, pótlék-szerű bort szeretnék ajánlani az önmegtartóztatás ciklusára, éspedig olyanoknak, akik hozzám hasonlóan egyszerűen képtelenek kielégülni a tea, a kakaó, a citromos víz – és társai – ízeitől, kivált, ha korábban az étkezéseik java részénél a folyékony halmazállapotú komponens a bor volt. Mindezek előtt azonban gyorsan hadd mondjam még el, hogy a Száraz november az egyik legjobb dolog, ami egész életemben történt velem. Tíz éve foglalkozom borokkal, ez idő alatt háromszor fordult elő, hogy 10, azaz tíz napig nem került alkohol a szervezetembe, amikor is erdei magányomba vonultam jógázni, lelkileg, szellemileg megtisztulni, hogy aztán a kapun kilépve azonnal és húzóra és kiakasztott garatra nyeljek le minimum két korsó sört.

Szerintem, aki a borral foglalkozik, az sokat iszik. (Próbálom ezt most bájos naivitással megfogalmazni.) Szerintem egy borász is, egy vendéglátós is, egy borszakíró is, sőt, állítólag az egész magyar társadalom, de vannak olyan vélemények, melyek szerint – különösen a Covid2 alatt – az egész kurva világ csak úgy vedel. Persze amíg se nem szociológus, se nem italboltos az ember, tehát az ilyesfajta kijelentéseket – annak officiális eljárástana szerint – nem képes sem erről, sem amarról az oldalról rendesen ellenőrizni, maradjon szkeptikus, vagy csak simán kussoljon! A lényeg, még egyszer, hogy alkoholböjtöt tartani semelyik társadalmi csoport ne féljen, a világ ugyanis (és ez már saját empirikus ismeret) röpke két hét szeszmentesség után drámaian új arcát fogja megmutatni – úgy értem, mind a külső, mind a belső világ.

Kóstolási jegyzetek

Winkler Robi sörvlogger énje mondja egy friss, a Száraz novembertől ihletett alkoholmentes sörös YouTube-videója alatt, hogy

én inkább nem fogyasztok sört, ha méregtelenítenék, vagy kíváncsi vagyok az alkoholhoz fűződő viszonyomra, de nem vagyunk egyformák(…)

Jogos! Lehetne ezt így is. Azonban, ahogy föntebb utaltam rá, bizonyára rajtam kívül is léteznek olyanok, akik – különösen étkezés mellett – égetően vágynak a bor ízére böjti időszakban is. Vagy valami ahhoz hasonlóra. A lenti “borok” ugyanis tényleg csak valami ahhoz hasonlót produkálnak, és azt már rögtön leszögezném, hogy véleményem szerint szólóban, vagyis étel nélkül ezek a vákumos eljárással vagy fordított ozmózissal alkoholmentesített italok kevéssé működőképesek.

Hogy pontosan hogyan készül az alkoholmentes bor, az például >>itt<< egészen érthető módon összefoglaltatott. Az alábbi tételek mindegyike a spanyol Torres családi pincészet gyermeke, egyelőre ezeket sikerült beszereznem, de ha novemberben utamba akad még valamilyen “de-alcoholised” bor, ejtek szót róla.

Torres – Natureo Muscat 2019

Hihetetlen várakozással estem neki ennek az italnak, még ha a muskotályos fajtákat kevésbé is preferálom, de két hétnyi alkoholmentesség (ami nálam főként bormentességet jelent), nagyon érdekelt, hogy produkál-e bármi borszerűséget. És, lám, illatában határozottan produkált, először fajtatipikusan szőlővirágos, aztán leginkább traubis, hát igen, üdítős kivitelben. Ennek oka, hogy félszárazra iskolázták, és ahogy az illatban, úgy az ízben is az első impressziók egyike az a geilség, ami miatt aligha vedeli nyakra-főre az ember. Émelyítő, de a savszegénység okán is. Természetesen élvezetesebb és izgalmasabb, mint egy dobozos szőlőlé, viszont két pohár után hajlamosak lehetünk akként tekinteni rá. Nem főztem mellé, csak kis kéksajtot, olajos magvakat próbáltam hozzá, és így egy pofás nasi-együttest alkotott.

Torres – Natureo Rosé 2019

A muskotályos után hasonló élményre számítottam, hasonlót is kaptam: a szőlőfajta a címkéről nem derül ki, mindenesetre mind illatban, mind ízben a rozé borokra általánosan jellemző tutti-fruttis, szamócás aromákat érezni benne, amit a szintén határozott természetes maradékcukor jelenléte okán amolyan rózsavizes hangulat leng be. Borszerű benyomást ez is ébreszt, talán egy fokkal jobban, mint a fönti tétel, de ahogy ott, úgy itt is hiányérzet mutatkozik sav fronton. Nem is tudom, mihez innám. Talán egy mocskos nagy főtt homárhoz. Mondjuk ahhoz még akár 13. kerületi csapvizet is, csak tegye elém valaki.

Torres – Natureo Red 2019

A fajtát itt sem ismerjük, de bizonyára az alkoholmentesített “borok” terén ezt a fétisünket kár is izzadtan markolászni. Azonban a borszerűség iránti igényről azt gondolom, a műfaj ellenére is joggal tartható fenn. Ez a vörös például semennyire sem hasonlít egy bármilyen típusú vörösborra. Gránátalma és feketeszeder fele-fele arányú leve, ugyanúgy félszárazra elkészítve, ugyanúgy meglehetősen moderált savérzettel, azonban ez a legfinomabb a háromból! Speciel ezt innám magában is, ahogy reggelente a gyümölcscentrifugázott gránátalma levéért is megőrülök, úgyhogy ha szubjektív alapon egyet kell ajánlanom a három Torres-tétel közül, az ez lenne.

***

Azt nem mondom, hogy olcsó mulatság, mert 3600 Ft-ba kerül bármelyiknek palackja, de ha valaki elnyomhatatlan késztetést érez alkoholmentes időszakában ilyesféle élmények átélésére, akkor a játék kedvéért, a szarabbnál szarabb alkoholmentes sörök után, nyugodtan nevezzen be egy ilyen körre. >>Innen<< lehet rendelni.

Egyébként pedig hasznos és sikeres Száraz novembert kívánok minden delikvensnek a hónap hátralévő részére!