Alumínium dobozos tokaji fröccs: ezt mégis hogy gondolta a Szent Tamás?

Kép innen: www.facebook.com/madwinetokaj/

Hogyan gondolhatja komolyan egy cég, amely a csúcstermőhelyekkel rendelkező, Tokaj-Hegyaljai borvidéken található Mádot a köznapi fogyasztók körében egykor – valamilyen értelemben – térképre szúrta, hogy mostantól olcsó itallal (is) megy a piacon, erodálva így a termőhely presztízsét?

A szakma B-közepe gyújtott most görögtüzet, megjelent ugyanis a mádi illetőségű, szebb napokat látott Szent Tamás Pincészet a piacon egy alumínium dobozba zárt fröccsel, melynek alapját tokaji bor képezi. Ki tudja, milyen minőségű tokaji bor; elárulom, péntek lesz a napja, mikor megkóstolom mindkettőt, a szárazat, de a félszárazat is. Egykor szebb napokat látott, mára megnősült barátaim – mondanom se kell, tőről metszett vidékiek – fognak egy sok-ikszes születésnap alkalmával faszénparázson marhahús-pogácsákat sütögetni, amikhez a helyi kis pék készíti bevált módon a bucikat előrendelésre. Én azt mondtam nekik, szeretném a hús-faggyú arányt 75-25%-on elkönyvelni. Leszarom, mennyibe kerül, de kérek lidlis, hízott, zsírján okosított kacsamájat, ropogós bacont és sajnos kéksajtot is a saját hamburgerembe. Utóbbi már lehet valami olcsó-ócska dán megoldás, mit bánom én a behozatali benzinfogyasztást, és az annak következtében létrejövő klíma-módosulást, kéksajt nélkül én Pestről biztos ki nem mozdulok, az kurvaisten.

Ez a szemtelenül olcsó, alumínium dobozos, nullhuszonötös kiszerelésű, külalakra energiaitalra hajazó MAD Bubbles, amiből a barátaim ipari mennyiséget rendeltek be, is olyan, hogy kedvem lenne a köpetem ballisztikus pályáját lemérni a Nagydiófa utcától az otthoni mosdókagylómig. Mert hát hogy képzeli az az ember, nevesül Kovács Károly, aki (és most nem kronológiai sorrendben mondom) felhúzta Mádon az úgynevezett Aszúházat, a Botritys Hotelt, a falu határában levő Első Mádi Borházat, meg az egykor tényleg több tapsot begyűjtő Szent Tamás Pincészetet, megalkotta a MÁD brandet, vele együtt a MÁD Frumintot, és tette az egész village-t és vele együtt annak minden szereplőjét ilyen vagy olyan mértékben, ilyen vagy olyan platformokon ismertté, vásárolta fel a szőlőjét ilyen vagy olyan borászoknak (jó, az nyilván win-win helyzet volt) – szóval, hogy gondolja ez az ember, aki Tokaj-Hegyalja talán legértékesebbnek titulált bortermő egységét most megkutyázza azzal, hogy kvázi ugyane brand alatt kihoz egy fröccsöt innen, ebből a mással össze nem hasonlítható bor-bölcsőből?

Franc se akar a borhoz egyáltalán nem értő, azzal éppenhogy csak ismerkedő, ráadásul a grillrács alatt zs-kategóriás, benzinkutas faszenet izzító, nős emberekkel mádi dobozos fröccsöt inni. Én minimum a Bábelre vágyom, az ország új Michelin-csillagos éttermére. Csak hát az meg zárva van. Ez a szemét koronavírus azt is megtépázta. Pedig lenne kedvem a kábé negyven rongyos, fine dining degu-menühöz, amihez a borsor biztos nincs egy kerek húszas. Lenne kedvem, de ha jobban belelapozok a tárcámba, nos, most látom, nincs is benne mit lapozni. De senki ne gondolja, hogy ez a kedvemet szegné. Tokaj az aszúról, az aszúesszenciáról kell szóljék, és persze a dűlős borokról!

Úgyhogy Kovács Károlynak innen üzenem, ha nem olvasna napi sajtót, hogy a minap a BBC-hez tartozó UKTV felületéről is lekapták a szerkesztők percek alatt a hetvenes években nagyot ment Waczak Szálló egy részét (címe: A németek), mert a forrongó tengerentúli helyzet miatt most nem hat túl píszinek niggerezni, még egy helyzetkomédiára épülő sorozatban se.

Bővebb magyarázat és a megfelelő kontextus kell hozzá. Úgy egy kultsorozathoz, mint egy kultbrandhez. Kár is ezen méltatlankodni.

De hogy mindenki jól értsen (mert az irónia nem tréfa!), John Cleese-vel és Terry Gilliammel, fent nevezett sorozat alkotóival vagyok azonos állásponton: a modern közönség nincs hozzászokva a nevetéshez. Kemény világ jön, kemény világ van. Komolynak kell maradni, és ahhoz tényleg aszú dukál.