Ki maradt talpon?

fotó: Horpáczi Dávid

Régen mindig rámentem az év eleji értékelésekre, sőt, azt megelőzően még az év végi értékelésekre is, legyen szó borokról, borászatokról, ételekről vagy éttermekről. De most valahogy nem érzem már ehhez a késztetést.

Eltűntek a játszótársak. Orgánumok, akik elkövetőivel néha jól állkapcson rúghattuk egymást a klub előtt, majd miután a letöredezett fogdarabkáinkat köpködtük kifelé egy pohár Garger-kékfrankos, Gizella-furmint vagy Grál-szürkebarát fölött, de már a klub pultjánál ülve, mindig megállapítottuk: egy dolog közös bennünk, nevezetesen, hogy tiszta szívünkből gyűlöljük Tábor Istvánt.

Valójában sosem gyűlöltük Tábor Istvánt. De hát kellett mindig egy kinevezett főgonosz, akinek az arcképére dobálhatjuk a pult mellől a pikádót, és közben mi, állkapcson rúgottak ismét összebarátkozhatunk. Egyébként eszem ágában sincs most Tábor Istvánról beszélni, le is állítom magam, bár – ha megengedtek még egy gondolatot – ma pont ő volt, aki megkérdezte, miért nem írok már.

Miért nem írok már?

Miről írjak? Miről olvasna ma az, aki egykor belebuzult a borba, tágabban a gasztróba? Belelapoztam mostanság néhány lapba, és akik még talpon vannak, azok – nem is fér hozzá kétség – teszik a dolgukat, törekednek. Az online térben, ami a gasztronómiát illeti, a Dining Guide-on kívül nem látok más potens felületet. Gusto, oké, szeretem a „hét bora”-értekezést, de ahogy észrevettem, már azt se mindig a Kling írja, és úgy meg mi értelme? Pécsi Borozó, náluk van tartalom, folyamatosan frissülő, de címlapról a „Nyéki-hegyi szőlőromantika” olvasható, az meg, hogy megint botrányos volt az évi rendes sommelier verseny, sehol nem jelent meg, mivel senki nem delegált az eseményre épkézláb újságírót, és tegyük a szívünkre a kezünket, alapjáraton nem is nagyon merjük már a frankót kimondani.

Borászportál? Vinoport? Ezek lehettek volna meghatározó szakmai platformok, de nem lettek. Az oka abban rejlik, hogy nem lehet úgy szerkesztőséget csinálni, hogy amiről, akiről írsz, onnan és őtőle kéred el a pénzedet is a működésre (hirdetési felületekből származó bevételek formájában), majd nem értekezhetsz arról szerzőként, nem hozhatsz le cikket arról szerkesztőként, hogy például a Vince Bélát milyen botrány övezte, mert ő éppen egy hirdető, akit az iménti szakmai-etikai kívánalmakkal szembemenve tapsolni vagyunk kötelesek. Hát a szart!

Na, de mindegy, nem is fikázni akarok másokat most, van nekem is éppen elég vaj a fülem mögött. Mondanám azt, hogy felteszem felétek a kérdést, miről olvasnátok szívesen, de kíméljük meg egymást a fölösleges köröktől! Legyen az, hogy írok nektek megint borokról. Borokról szólóban, ajánlót, kritikát. Borokról, amik mostanában igazi élményt adnak, a készítőjük filozófiája inspirációt nyújt, és bizony ezek a natúr-természethű-organikus, franc tudja még, milyen újszerű jelzővel illethető tengelyen mozognak.

***

Március 11-én lesz egy közös borestem egykori tanárommal, Bálint Lászlóval.

Helyszín: Kóstolom Borbár – Budapest, II. ker., Káplár utca 19.

Fb-event: itt

Ezen az estén a fenti témákról is szeretnék majd értekezni. Várlak benneteket!