Bikavér Párbaj 2019 – avagy íme 8 csalódásmentes tétel

Biztos van amúgy több is ezen a rendezvényen, mint nyolc, de én még csak most fogok becsekkolni. Az idei Bikavér Párbajt megint egy borfajta-kóstoló, afféle mesterkurzus előzte meg, ahová – szokásosan jó ízléssel – az előadó, Mészáros Gabriella AIWS válogatta össze a kóstolandókat.

Nincs egy egységes kép még mindig bikavér fronton – hogy rögtön a dolgok közepébe vágjak. Mészáros Gabriella tartja sok éve, talán már vagy hatodjára ezt a Bikavér Párbaj-nagykóstolót megelőző, zárt körű mesterkurzust, ahol az empirikus tapasztalatokat kinyerő munka előtt, kellően magyaros virtussal rendre kinyilatkoztatjuk a mindenféle koncepcióinkat, prekoncepcióinkat egymás felé. A tanárnő minden alkalommal a borászok által a nagykóstolóra nevezett egri és szekszárdi tételekből állítja össze a szerinte legjobb, legtanulságosabb sort, fele-fele arányban, amely sorról ismét ki lehetett jelenteni, hogy nyolc különféle arcát mutatták hazánk egyik leg-elkoszoltabb borfajtájának, a bikavérnek.

Elkoszolt, mert annyi szar, annyi megbocsájthatatlanul rossz minőségű bor, ami a kommunista gazdálkodás idejében bikavér név alatt került asztalra, nem tud csak olyan könnyedén felülíródni a kollektív fogyasztói emlékezetben. A tervutasításos rendszer, ha emlékszünk rá (ki a napi praxisból, ki a szakirodalomból) a Szekszárdi Bikavért mint brandet kapásból eltörölte. Egri Bikavér, ebből kell az exportmárka, ennek a szőlőalapanyagait kell túlterhelten, középmagas és magas kordonon művelni és bántóan korán leszedni. Ennek kell a szüretelvényét tiszteségesen fel-répacukrozni vagy a másik klasszikus iskola szerint fel-finomszeszezni. Grőber Jenő medoc noir- és kadarkamágus, de még a bakó- és othello-ötlettel előrukkoló, szegény Borhy-Braun Béla is, amely uraknak azért köszönhetünk, ugye, egy-egy valamirevaló bikavér-képet – simán szögre akasztották volna egy életre a borivást, ha látták volna, hogy a második világháború után mivé züllesztették le szerető államapáink országunk egykor tisztességesnek, megbízhatónak, voltaképpen minőséginek tarottt borfajtáját.

És mennyi kutyarossz bikavér van még ma is forgalomban, ami mérgezi a fogyasztónak nemcsak a szervezetét, de a jóízlését, vagy ami ugyanaz, a lelkét és az elméjét is. Anyósaink, apósaink vasárnapi asztalánál, karácsonyi családi összejöveteleken, húsvéti vendégségben hány és hány ballagásra, születésnapra, névnapra, nőnapra ajándékba kapott, celofán csomagolásostul, lila masnistul, a polcon az Éva Vermuth mellett megérlelt bikavért nyitunk ki az idő múlását vigadva ünneplendő, egymás szeretetteljes társaságának örvendve… Csapba minddel! Ne igyatok szart!

55 ezer hektáron termelünk már csak szőlőt Magyarországon (nota bene: az EU-csatlakozás előtt kétszer ekkora termőterületünk volt, de hagyjuk a politikát), és ennek jó részéről még mindig szutykokat. A világon, persze, minden bortermelő nemzetnek megvan a maga szutyok-szegmentuma, de míg ők, ottan Franciába’, Németbe’, Olaszba’, köszönik, ehh, megvannak, addig mi elfogyunk szépen, csendben.

Miről beszélek? Nézzétek meg ezt meg ezt. Nem is megyek meszebb. De tényleg baszódjon meg mindenki, aki 499 forintért meg 399 forintért bikavér márkanév alatt bort merészel kihozni. A minőségi szemlélettől mentes szőlő- és borgazdálkodás kézzelfogható károkat okozott és okoz a bikavérnek ma is. Ezen gondolkodjatok picit!

A BorJour gondozásában megtartott 2019-es Bikavér Párbaj meterkurzusán 2016-os tételek kerültek a poharunkba, olyanok, amelyek a maga nemükben mind tisztességes, színvonalra törekvő munkának tetszenek. Ahogy az elején jeleztem, az összkép nem egységes, a lenti nyolc különböző stlusú bikavér, de a gyümölcsösségre és az élénk savak kidomborítására való törekvés mindnél tisztán érezhető a megfelelő beltartalmiság mellett.

Kóstolási jegyzet

  1. Takler Szekszárdi Bikavér 2016. Nem tapad a tannin, könnyed, ezzel együtt sajnos rövid. A kékfrankos karaktere szépen kidomborodik. Szilvás, tiszta, gyümölcshangsúlyos, savhangsúlyos, édesfűszereiben visszafogott, kellemes. Jó indító bor, 14%-os alkoholja ellenére. Kb. 4000 ft polcon. Mészáros Gabriella szerint ilyen egy jó alap bikavér. Sok csapadék volt 2016-ban, hűvös, de ezzel együtt kiegyensúlyozott volt az évjárat; nem voltak nagy hőmérsékleti ingadozások, így nem volt olyan időszak, amikor a szőlő érése leállt volna sokk miatt. Takleréknál ez egy új stílus amúgy, 4-5 éve kezdték ezt el forszírozni. A nagyobb boraiknál, a Regnumnál is sokkal savasabb és gyümölcösebb irányt lehet észrevenni. 87
  2. Gál Titi – TiTi Bikavér 2016. Pinot noir is van az összetételben, ez rögtön rá is nyomja a bélyegét, de ezt a magam részéről nem bánom, és soha nem bántam, mikor a pince régi bikavérjeit kóstolgattam, melyek szintén tartalmaztak pinot-t. Volt egy idő, míg nem használták a bikavérhez, de jó, hogy megint a receptúra része. Kék szirom, hecsedli határozza meg az aromaprofilt. Textúrában sima, tejszínes. Jó savú, moderált alkoholú. Bisztró bor, nagyon jól működik poharazva. 86
  3. Szent Gaál Pince – Szekszárdi Bikavér 2016. Új borász, új stílus. Szegfűbors, római kömény, vanília az illatban elsőre – szóval azért van édesfűszeres színezet rendesen a gyümik mellett. Kesernyés korty, gyufás, szilvás, fekete cseresznyés karakter. Szemcsés tannin, jó sav, a hordófűszer ízben legyűri a gyümölcsösséget. Ebben a fejlődési fázisban jár vélhetőleg a bor, ha jó indulatú akarok lenni. Kicsit darabos most. 86
  4. Kovács Nimród – Rapshody Egri Bikavér 2016. Itt a hordó mindig erőteljes, de Nimród a kaliforniai piacra termel. Créme brulée-s illat és íz; totál elnyom minden gyümölcsöt a hordó: fahéj-vanília-piskóta. De kitölti a szájat, sűrű a korty, érettek, szépek a savak, hosszú a bor, menők a tanninjai. Gabi szerint az egri bor mindig krémesebb. Masszívabb általánosságban az alapanyag, így jobban bírják a hordót – gondolom, ez lehet az oka. 87
  5. Vida Péter – Szekszárdi Bikavér 2016. Gabi szétsztárolja a Vidáék címkéjét a Facebook-oldalán. “Bízzuk már olyan emberekre a címkéket, akik értenek hozzá…” Vidáék is átvándoroltak a savak és a gyümölcsök irányába, a hordóikat is lecserélték. A syrah és a kadarka használata dominál náluk az alapon túl. Vörösáfonya, kezdődő eukaliptusz vonzó fűszereséggel, moderált hordójelenléttel. Egységes. Jó az alkohol, vannak savak, gyümölcsök. Magas építésű bika, hosszú lecsengéssel. Az illata most sem tetszik, de szerkezetre, tömörségre, beltartalomra rendben van. 88
  6. St. Andrea – Hangács 2016. Finom keleti fűszeresség, mély feketebogyós gyümölcsösség, zöldfűszeresség, kakukkfű, napraforgó héja illatban is, ízben is. Nagyon fiatal. Tapad a tannin, van szesz, ízben dominál a fa, de lendületes a sav, komplex a bor, kellően hosszú az utóíz. Remek. (Gabi mondja, hogy mióta a globális felmelegedéssel nőtt a szesz a borokban, magasabbak lettek az átlagpontok a szakíróknál nemzetközi viszonylatban…) 90
  7. St. Andrea – Merengő – Grand Sup. 2016. Tiramisu illatban. Aztán kék gyümölcsök aszalványaiba fordul át. De finom zöldfűszeresség is van benne. Nagyon fiatal tannin, a savak a helyükön vannak, gyümölcsöket érezni, jó a hordó, tiszta, határozott és gazdag. El kell tenni még egy jó időre. 92
  8. Sebestyén Csaba – Iván-völgyi Bikavér 2016. Gabi szerint ez a bikavér a nagybetűs Etalon – en block. Azt kell mondani, hogy valóban kifogástalan minőség, úgyszólván egyéniség. “Megfogja Szekszárd esszenciáját” – mondja Gabi. Poros, feketeszedres, babérleveles, kellemesen fűszeres. Filigrán test, nem akar nagy lenni, ezzel együtt az. Elegáns, jól iható, gyümölcsgazdag. Tipikusan új Sebestyén stílus. Csilla keze-nyoma gazdagon érződik rajta. Bravó! 89