0,75 bistro – Egy hely, ahova nagyon sokféleképpen be lehet ülni

Ha egy bár, étterem vagy kávézó a város egyik legnagyobb nevezetességének árnyékában pihen, akkor bizony sajnos a prekoncepciók fekete felhői is rávetülnek. Biztos drága, biztos túl fancy, biztos feszengős, biztos barátságtalanok, szóval az a biztos, ha inkább elszaladunk mellette. Kivéve, ha az utunkat állja két hős borlovag, akik szent céljukként tűzték ki, hogy 0,75-ös Palackokat rántva lerombolják a fenti sztereotípiákat, és azzá teszik a bort, ami: egy elérhető, bármikor fogyasztható élvezeti cikké. Szegő Fruzsina riportja.

A Szent István tér 6. szám alatti, teraszos helyiség sok mindent megélt már. Szórakozóhelyként  belelátott a budapesti éjszakai élet bugyraiba, olasz étterem korában „Ciao!”-któl, és a pizza tészták roppanásától visszhangzott, de volt ő már lacikonyha is világítóan sárga csempével, és húshegyekkel. Csak, valahogy egy dolog hiányzott belőle mindig: a lélek. Nem volt „gazdája”, aki megtöltötte volna pezsgő élettel, hangulattal és értékkel. Aztán két évvel ezelőtt belépett az ajtaján Petrányi Gábor, tele ötletekkel, tervekkel, maga mögött a Palack Borbár csapatával és az ott gyűjtött tapasztalatokkal. Jöttek, láttak, győztek – kezük alatt értelmet kapott a hely, és csakhamar megszületett a Palack ifjabbik, ámbár nagyobbra nőtt testvére, a 0,75 bistro.

Egy dologban voltunk biztosak, hogy nem fogunk puccoskodni.

– mesél a kezdetekről Gábor.

Egy olyan helyet szerettünk volna csinálni, amit mi is mindig kerestünk. Ahova napszaktól, kedvtől, hangulattól függetlenül, bármikor be tudunk ülni. Ahol izgalmas, jól fogyasztható borokat lehet kóstolni elérhető áron, ahol nem kell feszengeni azért, mert nem értünk hozzájuk, ahol lehet egy jót enni, de ahol csak csipegetni is lehet, ugyanakkor nem szükséges átmenni máshova, ha pusztán egy sört, vagy egy finom kávét innánk.

Mit mondhatnék: mission completed. Voltam már a 0,75-ben barátnőkkel borozgatni egy hétköznap estén, dolgoztam már laptop előtt egy menta tea, vagy egy kávé mellett, de szívesen jönnék ide akkor is, ha a velem szemben egy magas barna férfi ülne az asztalnál, elegáns cipőben. Körbenézve mindig azt láttam, hogy a körülöttem ülő vendégek is, ugyan mind-mind más céllal, és máshonnan érkeztek, végül egy ok miatt maradtak: itt lenni komfortos. A magam részéről, abszolút el tudnám képzelni, hogy itt töltöm egy hetemet…

Hétfőn egy ebédre szaladnék be. Felcsapnám a laptopot (wifi jelszó: Budapest), kérnék egy napi menüt, vagy rápillantanék a séf ajánlatára, és innék egy presszót feketén. Sőt, mivel hétfő van, és megérdemlem, csak kinéznék magamnak egy szelet tortát, vagy sütit a cukrászkínálatból! Néhány email, egy-két telefon, közben hallom, ahogy a szomszéd asztalnál rácsodálkoznak a borkínálatra: „Nahát, itt borok és kóstolók is vannak? Mi mindig csak ebédelni járunk ide… Gyuri, nem jövünk el csütörtök este inni egy pohárral?” Mosolyogva kortyolok bele a kávémba; ügyesen ki van ez találva, srácok!

Kedden itt kezdeném a napomat egy jó reggelivel, és közben leegyeztetném a csapattal, a délután háromra megbeszélt kisebb munkaebéd részleteit. Itt tartanék ugyanis egy rövid prezentációt az ügyfeleknek, fent az emeleten a „vip” részen. Egy hosszú fa asztal, körülötte székek, lelátás az egész bárra, mégis elszeparálva a nyüzsgéstől. Egy kis mártogatós hummus, padlizsánkrém és frissen sütött aquadella bekészítve, hogy legyen mit ropogtatni, és rendelek egy üveg Egytőről Kékfrankost, hogy legyen mivel megünnepelni a sikeres tárgyalást.

Szerdán jönnék a Magas Barnával, hogy gátlástalanul végigkóstoljunk MINDENT! 🙂 Kikérjük a degusztációs menüt, azaz 5 fogást a séf ajánlataiból, hozzá 5 bor, és igazából ezzel meg is van a tökéletes este. Az eddig látottak alapján, úgy gondolom, a felszolgálók pontosan fel tudják mérni, mikor lennénk kíváncsiak a borok mellé némi érdekességre, és mikor kellene csak diszkréten letenni elénk a poharat egy csendes „Egészségetekre!” kíséretében…

Ha csütörtök, akkor Teszt Csütörtök! Igazi barátos/barátnős program. 5 bort lehet kóstolni a délután és az este folyamán, akkor, amikor érkezünk, abban a tempóban, ahogy nekünk jólesik. Nem kell idegenek mellé leülnünk, nem kell egy sötét pincehelyiségbe elvonulnunk, ha szeretnénk kérdezhetünk a borok sztorijáról, hiszen az üzletvezető, Gábor bőven tudna mesélni bármelyikről bármennyit, de ha szeretnénk, akkor csak simán elcsacsoghatunk a poharak felett órákat, aztán vagy emlékszünk rá, hogy mit ittunk, vagy nem. Az emlék viszont, hogy igencsak jól éreztük magunkat, biztosan megmarad.

Pénteken egy kisebb baráti társasággal támadnánk meg a hatalmas pultot, ami szemmel láthatóan a hely szíve és lelke. Ide ülnénk le egy fél órára, amíg kitaláljuk, hogy a mintegy 100-féle poharazott borból melyiket is kóstoljuk meg, illetve, hogy milyen tapaszokat válogassunk össze magunknak a spanyolos látványkonyhából. Kérünk és kapunk is tanácsot, hiszen itt minden bor egyedi, mindegyik palack mögött megismerhetjük a borászt és a sztorit. Megtudhatjuk, az adott tétel miért is került fel az oly gondosan összeválogatott borlapra. Szórakoztató és közben igencsak informatív estének néznénk elébe.

Petrányi Gábor, a 0,75 bistro üzletvezetője az Egytőről-ről:

Dáviddal (Polák Dávid, a Palack üzletvezetője) mindig is szerettük, és keressük is a különleges dolgokat, kezdeményezéseket. Az összefogás és a saját bor gyártása sem volt számunkra ismeretlen koncepció, hiszen mind a Palack, mind a 0,75 esetében dolgoztunk már együtt úgy borászokkal, hogy kiválasztottunk egy-egy izgalmas tételt, ami saját címkével csak nálunk volt elérhető. Emellett nagyon örülünk, hogy végre van arra fórum, hogy közösen gondolkodjunk más remek helyekkel, és hogy jó irányba tereljük a magyar vendéglátást, és népszerűsítsük a Kárpát-medencei szőlőfajtákat. Nagyon bizakodó vagyok az összefogás jövőjét illetően, de, őszintén szólva, ha csak annyi sülne ki az egészből, hogy megismerhettem a többi tagot, és közösen ötletelve és folyamatosan tanulva jó borokat kóstolgatunk együtt, hát én már azzal teljesen elégedett lennék.

Szegő Fruzsina