Egyetlen napom

A létezés legnagyobb nehézsége – mint azt előttünk már annyian kimondták  – összeütközni a mindig újjal. Mert a köznapokban csupán fölkelünk és megszületünk, lenyugszunk és meghalunk, a halálból erőt merítünk, majd ismét megszületünk. Ennél törvényszerűbbet hajnalban, mikor ezeket a betűket gépelem, nehezen tudnék elgondolni.

Kényelem van ebben, kiszámíthatóság. E tétel egyébként nem új ötlet, parafrazeálok csak. A pillanat, a meghökkentő, a diszkomfort – ezt is mondják – az egyetlen, ami a folytonos keringésből, az ismétlés világából az embert kiemeli. A nehézség, más olvasatban, önmagamról lemondani. A nehézség a megvalósítás. Hogyan tegyük meg? Önmagunktól nem tudjuk. A nagy orr, ne feledjük, még nem a zsenialitás jele. A tehetség daganat. A tehetség voltaképp’ az aránytalan létmód. Ami a tehetséget felülírja: az éberség. És erről lesz még szó.