Boregyetem: Így kóstol egy borblogger

A Wine Flow abban a megtiszteltetésben részesül, hogy szerkesztője, aki magam volnék, meghívást kapott a Budapest Borfesztivál nyitóeseményére, a MOMkultban tartandó Boregyetemre, ahol saját kóstolási szokásairól kell valljon. Mondanom sem kell, az ügy kellemes, öröm vállalni. Szeptember 4. – Csörsz u. 18. – 16:00. 

“Borértékelések útvesztőjében – Iránytű a borversenyek, bortesztek, borblogok világához” – ez lesz a címe a Boregyetem nyitónapjának, amikor is a Borfeszt és a VinAgora főszervezője, Zilai Zoltán előadása után, valamint a VinCE bortesztek állandó rezidens kóstolója, a lap szakmai lektora, Romsics László színpadra lépése előtt kellene valamit elmakognom mintegy 40 percben, összesen végül két bortétel kíséretében. (A harmadik bort a pódiumbeszélgetésen kóstoljuk az előadások végén.)

Zilai úr nyilván a VinAgorás, betonkemény borértékelés mellett fog lándzsát törni, mer’hogy az volna a legobjektívebb praxis, hogy tudniillik: vakon, 100-as rendszerben, püff, 1,5 percben kimondani a végítéletet egy borász egy, két vagy akár többéves munkája felett, amit a szőlősorok vagy a pince mélyén a hordók simogatásával töltött izzadva, imádkozva, megrogyva. A másik előadó, a voltaképpeni harmadik, Romsics úr, ma már főborásszá avanzsált egy meglehetősen jól prosperálni kívánó villányi nagypince élén, de a VinCE magazin első embere szakmai értelemben még mindig ő, és ez teljesen érthető, mert mindaz, amit ott borteszteken hullahoppozni szükséges, nos, azt ő védőháló nélkül, befőttes gumival elszorított artériával is simán abszolválja.

fotó: Somlói Borok Boltja

Aztán pedig jönnék én, a két koronás borkoponya közé, szendvicsbe parizernek, de biztosítok mindenkit, nyomok a tubusból kellő mennyiségű pirosaranyat magamra. Beszélnem ugyanis arról kéne, hogyan kóstol egy borblogger. Örömteli és hálás a feladat, örömmel és hálával is mondtam amúgy a felkérésre igent, de lehetek őszinte? Mit érdekel engem, hogy Furmintfan (Borrajongó), amikor épp gravlax lazacot tálal önmagának, melyik bontott furmint palackot kapja elő – teljesen inadekvát módon, legalábbis ami az étel ízeit illeti? Fene foglalkozik azzal, hogy UngerT (Borrajongó) a panelrengeteg mélyén milyen szögből fotózza Balassa új remekművét a hokedlin. Németi Zoli (Művelt Alkoholista), tudjuk, hogy szeret gyönyörködni a balkonján a kis paradicsomültetvényeiben, és simán hozza az agyam, hogy ő ilyenkor kizárólag színben illő rozét vagy sillert pattint stílusosan. Ercsey Dani (WineSofa) meg, esküszöm, ő képes egy tengeri kajakban is bort bontani, nem ritkán izraelit vagy grúziait, aztán kiköt, és babkonzervet melegít gyorsfőzőn. Meg a többi, hagyjuk is…

Ismerem majdnem mindenki szokását, de ha mást nem, írását, stílusát okvetlenül, és azt kell mondjam, ha létezik köztünk hierarchia, akkor annak az alján egyes egyedül én kell álljak, tekintve, hogy nem vagyok hajlandó semmiféle rendszert komolyan venni. A borok terén abszolút értelmű non-konformista vagyok. Úgyhogy a Borfesztnek fog ez még fejtörést okozni, pláne, ha elmondom, mi lesz a témám, a Nagy Témán belül.

fotó: A megboldogult Pozsonyi úti TüTü

Mint tudjátok, részemen a vállalás, hogy a patológiás ipari termelés jelenségével – míg élek – oppozícióban álljak. Részemen a vállalás, hogy – míg élek – a kistermelői létformához, amilyen fórumon csak tudok, apologikus attitűddel közelítsek. Részemen a vállalás, hogy amíg lélegzem, a bor metafizikai aspektusaira, az ízek kreativitást előmozdító hatásaira a figyelmet felhívjam és az általában számba vehető tudatállapotok közül a mámor elsőbbségét, mint alapvető léthangoltságot/ellazultságot, a sokszor léhának tűnő interperszonalitás, vagy akár a tudatosan magányba fordult, önmagát kereső élet úgynevezett egzisztencia-fundamentumát minden körülmények között és mindenek fölött fennhangon hirdessem. A jogot erre magamnak formáltam… A zűrözés mindenesetre nem izgat, nem kell tartani senkinek semmitől, az értelmes polémia annál inkább. Szempontok, világnézetek, pólusok. Szamszara, Angstrad, ananké, zárt osztály – és mindaz, ami ezt feloldani képes.

Van egy borsor is:

  • Adrián Bősz Szekszárdi Bikavér 2012 (Zilai)
  • Sajgó Gábor Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2013 (Zilai)
  • Kősziklás Borászat Királyleányka 2016 (Zilai)
  • Szent Donát Slikker Olaszrizling 2015 (Németh)
  • Somlói Vándor Hárslevelű 2016 (Németh)
  • Karner Gábor ‘Tavasszal a föld’ Kékfrankos 2013 (Németh)
  • Figula 7 ha 2015 (Romsics)
  • Tokaj-Portius Furmitage Tokaji Furmint birtokbor 2013 (Romsics)
  • Chozas Carrascal El Cabernet f 2014 (Spanyolország) (Romsics)

fotó: Gyöngy

Hogy ki mivel dobja majd fel az előadását, az maradjon meglepetés. Amit én, pontosabban mi adunk, azt viszont elárulnám már most. A Szent Donát 2015-ös Slikker Olaszrizlingje mellé egy érlelt, kemény állagú sajtot fog tálalni Czinege “Gasztro-Hacker” Tamás némi dél-ázsiai ihletésú chutney-val. Karner Gábor ’13-as Kékfrankosa pedig a Harrer Chocholat csokoládé-sommelier-je, Áth-Horváth Zsóka prezentálásában egy grillezett szilvába illesztett, még éppen folyós-langyos madagaszkári csokoládét fog kapni kakaóbab-törettel. Összekóstoltunk már mindent: multi-orgazmus, kérem, szigorúan szájban. Várunk mindekit ölelésnyi szeretettel szeptember 4-én a MOMkultba!

***

Időpont: Szeptember 4 és 5. 16.00-19.00
Helyszín: MOM Kulturális Központ, Kupolaterem (12. kerület, Csörsz u. 18.)
Ár: 4 500 FT/fő/nap

Info: nemeth.richard@wineflow.hu

Budapest Borfesztivál program: itt