Laposa Bence: Nem szeretném magam felmenteni a történtek alól

A Kúria a napokban kedvező döntést hozott Laposa Borbirtok számára, elutasította ugyanis a “másik Laposa”, cégnevén a Bazaltbor-Badacsony Kft. védjegybejelentését, amely egyúttal azt is jelenti, hogy a Laposa márkanév használati joga ezentúl kizárólag a családi borászatot illeti meg. De hogy pontosan miért is alakult ki ez a furcsa helyzet, és hogy miért nem olyan egyértelmű még mindig ez az egész, arról Laposa Bencével beszélgettem.

Laposa Bence

Nemrég jelent meg a sajtóban, hogy lezárulhat a névhasználati vitátok a korábbi befektetőtökkel, merthogy a Kúria számotokra kedvező döntést hozott. A sztori, hogy a piacon miért van két Laposa brand, boros berkekben többnyire ismert, de bejárta anno az általános sajtót is. Mielőtt kicsit felelevenítenénk, hogy is alakult ez az egész ügy, beszéljünk a Kúria mostani ítéletéről. Évekkel ezelőtt a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához nyújtotta be védjegybejelentési kérelmét az egykori befektetőtök, a Bazaltbor-Badacsony Kft., amelyet ti bíróságon támadtatok meg.

A szabadalmi ügyekben rendkívüli, mondhatnám, soha nem látott a sokszintűség. Anélkül, hogy az eljárás szakaszait, lépcsőfokait részletezném, legyen elég annyi, hogy aki egy ilyen útra lép, nagyon hosszú processzusra készüljön fel. Ez a mi esetünkben hat év volt. A dolog szépsége ráadásul az, hogy bár a Kúria végérvényesen elutasította a bazaltborosok védjegybejelnetését, de az elv és a gyakorlat különválik. Vagyis: a Kúria a védjegybejelentés elutasításával kimondta, a cégnek nincs jogalapja a márkanevünk használatára, de ez nem jelenti egyúttal azt, hogy le kéne szedniük a Laposa feliratokat a címkéikről. Az majd egy másik menetben valósulhatna meg, amelyben ténylegesen el is tiltanák őket a Laposa név feltüntetésétől. Ebbe a másik menetbe természetesen bele is vágtunk, és első fokon számunkra kedvező döntés született, csak hát az még nem jogerős.

A cég akkori növekedési üteme követelte meg, hogy befektetővel kezdjetek el dolgozni?

Nem volt tudatos, előre betervezett döntés a részünkről, hogy a borászati vállalkozásunk egy fejlődési pontján felkérjünk egy befektetőt, hogy szálljon be mellénk. Nem valamiféle anyagi kényszer vitt erre bennünket. Az élet hozta így. A közös munka ötlete egy akkor még barátinak mondható kapcsolatban született meg.

Mégis mit reméltetek ettől a lépéstől? Hiszen épült egy nagy feldolgozó, hozzá egy szintén nem pici érlelőpince, ami több százezer palack előállítására képes. 

Úgy vettem észre, hogy még a szakmán belül sincs mindenki tisztában annak az üzemnek a valódi méreteivel, mert mindenki nagyobbnak, többnek gondolja, mint amekkora és amilyen valójában. Igazából azt mondhatom, a közös munkát megelőzően jól lőttem be, hogy mekkora kapacitású borászatra lenne egyszer szükségünk. Ma ugyanis a Laposa család elérte az évi 250 ezres palackszámot. A szóban forgó üzem pedig maximum 400 ezer palack előállítására képes. Léptékben tehát nagyjából ugyanott vagyunk, ha hozzáveszem, hogy a palackszámunk évről évre szépen növekszik.

A mennyiségi növekedés jól látható, ott vagytok legalábbis egy csomó boltban, áruházban. Hogyan hat ez a folyamat a gasztronómiába szánt termékekre?

Egy márka dinamikájával együtt jár, hogy bizonyos vonatkozásban bejön a képbe a mennyiségi szemlélet is, de mi nagyon vigyázunk arra, hogy ez ne a prémium boraink rovására történjen. A 4 Hegy Olaszrizlingből, ami a maga 3000 forintos polci árával már a prémium kategóriába tartozik piacilag, tavaly már 16 ezer palackot készítettünk és értékesítettünk, de alapvetően ezt a bort is a borkereskedésekbe, éttermekbe, borbárokba szánjuk. Építjük a Badacsonyon ma már a furmintot is, a kéknyelűt sokkal régebb óta, a szürkebarát szőlőfajtával pedig, ami egy nehéz műfaj – nagyképűség nélkül mondhatom –, mi vagyunk az egyik legsikeresebbek itthon. Ezeknek a termékeknek a helyét mi egyértelműen az említett szegmensben látjuk. Pár évvel ezelőtt lehet, hogy még a rajnait is ide soroltam volna.

Kanyarodjunk vissza a kooperációhoz. Mivel majdhogynem befektető nélkül is elértétek azt a szintet, amit szerettetek volna, így utólag visszatekintve erre a többéves vitás helyzetre, nem érzed úgy, hogy meggondolatlanság volt összebútorozni?

Semmiképpen sem szeretném magam felmenteni a történtek alól. Az, hogy a Bazaltbor-Badacsony Kft.-vel idáig jutottunk, az én hibám is. Utólag nyilván okosabb vagy okosabbnak gondolja magát az ember. Hadd tegyem hozzá, hogy enélkül az együttműködés nélkül ma nem tartana ott a családi vállalkozásunk, ahol. A szemléletmódomat változtatta meg. Nem tudom, hogy jól érzékeltetem-e ezt a következő hasonlattal, de olyan ez, mint amikor biztosan tudod, hogy le tudsz futni egy maratont, reggelente viszont mondjuk csak öt kilométert kocogsz. Valakinek az, hogy lefusson öt kilométert, meglehet, hogy az életcélja, neked meg csak egy mozzanat a napi rutinodban. Vagyis a befektetővel való közös munka rögtön felvillantotta előttünk a távlatokat. Tudtuk, hogy még nem állunk készen egy nagymaratonra, de napi szinten már arra edzettük magunkat, az lebegett a szemünk előtt az évek alatt. Ha a konkrétumokat nézzük, igaz egyébként, hogy infrastrukturálisan jelenleg még van fejlődni valónk, de a szőlőtermő-területeink méretét például megdupláztuk, és ha hozzáveszem a beültetésre, átalakításra váró területeket is, akkor triplázásról beszélhetünk. Stabil a termelési és az irodai adminisztrációs hátterünk, éves szinten huszonöt embert foglalkoztatunk, működtetünk három vendéglátóhelyet, gyönyörű helyen, jó csapattal dolgozunk.

Ez tök szépen hangzik, de most már hadd kérdezzem meg, mert úgy érzem, kicsit kerülgetjük ezt a témát: voltaképpen miért vesztetek össze a befektetővel?

Fontosnak tartom mindenekelőtt elmondani, hogy azok a borászati és egyéb ingatlanok, amik a közös cég által megépültek, számomra teljesen kielégítőek voltak, hittem és hiszek is bennük a mai napig. Mind szakmailag, mind építészetileg elismerőleg lehet róluk beszélni. Létrejött egy borhotel és egy olyan kóstolóhelyiség, ami a maga nemében egyedülálló és hiánypótló a borvidéken, még ha ezek, elismerem, építészeti oldalról kritizálhatóak is. De összességében azt mondhatom, az infrastrukturális fejlesztés a víziónk szerint valósult meg. A probléma tehát nem a beruházások, de még csak nem is a borszakmaiság terén adódott. Egyszerűen egy olyan üzleti kultúrával – vagy kulturálatlansággal? – találkoztam, amivel én nem tudtam egy ponton túl közösséget vállalni. Nem voltak kifizetve a beszállítók, nem bántunk jól az alkalmazottakkal, nem úgy viselkedtünk a piacon, ahogy kellett vagy illet volna. És mivel az én nevem volt a címkére írva, rám hárult a fronton való helytállás, ha úgy tetszik.

Nem volt erre ráhatásod?

Szépen lassan egyre kevesebb jogkörrel rendelkeztem. Először én voltam az ügyvezető, aztán már nem. Én kezeltem az első időkben a bankszámlát, aztán már azt se. Egyre inkább eszköz és felhatalmazás nélkülivé váltam, és csak az elvárás maradt meg irányomba, hogy oldjam meg a kialakult kényelmetlenségeket. De hát megoldottam volna. Palackoztam volna én, ha lett volna palack. Megrendeltem volna a következő szállítmányt, ha lett volna hozzá pofám úgy, hogy még az előző rendelés nem volt kiegyenlítve. Élhetetlen közeg teremtődött. Kontraproduktívakká váltunk. Olyan dolgokat, amiket egy csapásra meg lehetett – vagy kellett volna – oldani, nyolc lépésből oldottunk meg. Ez így nem volt fenntartható. Egy vállalkozást nem azért csinál az ember ideális esetben, hogy folyamatosan konfrontáció és konfliktus töltse ki a napjait. A saját elképzelésem mindig is az volt, hogy olyan céget szeretnék vezetni, ahol mind a vevőink, beszállítóink, mind a saját munkavállalóink elégedettséget mutatnak. És nem utolsó sorban szempont az is, hogy mi is jól érezzük magunkat Zsófival. Merthogy sokszor csak rólam van szó, de legalább most hadd húzzam alá, hogy ma már a borok elkészültéért ő felel a Laposa Birtokon.

Laposa Zsófi

Aztán megint csak nem nagyképűségből, de szerintem mi azért is vagyunk sikeresek, mert a befektető cégből való kiválásunk után rögtön egy ilyen szempontrendszer szerint kezdtünk el visszatérni a családi vállalkozásunkhoz. Értsd úgy, hogy van humánerőforrás-menedzsmentünk. Nagyvállalatoknál teljesen evidens, hogy létezik egy HR osztály, de a kisvállalkozásokban éppolyan fontos törődni a kollégákkal, nem csak anyagi értelemben. Mert ha nem tudod motiválni az embereidet, nem tudsz jó hangulatot teremteni cégen belül, akkor egyszer csak ott fognak hagyni.

Azt mondtad, annak a bizonyos külön pernek az első fordulóját ti nyertétek. Mikor lesz a névhasználat letiltása terén is végső döntés?

Egy éven belül, remélhetőleg.

(A fotók Bence és Zsófi FB-oldaláról származnak.)