Milyen rozét kóstoljunk a Rosalia fesztiválon? – TOP 10

Megint a Városligetben tartják a Rosalia 2017 – Rosé és Pezsgő Liget elnevezésű nyárnyitó rendezvényt, ahol nemcsak rozékat kóstolhatok majd, de itt, ebben a cikkben csupán azokra fókuszálnék. Tíz rozé jön, amelyeket az elmúlt napokban, hetekben volt szerencsém kóstolni, egyúttal: amelyeket örömmel ajánlok nektek kipróbálásra.

Sokszor említettem már, hogy nem vagyok valami nagy rozéfan. Miközben mindenki más rajtam kívül meg igen… A rozé az élet habkönnyed, bugyirózsaszín oldala, az Álomhajó ütemére felfújt  turbórágó-lufi, gondoltam sokáig, mert van egy sajátságos szemléletem, hogy tudniillik: az élet áramával szembeúszni, mindig a nehezebb ellenállás irányába menni, és úgy általában szenvedni, nemes dolog. A harminchármat kellett hozzá betöltenem, hogy rájöjjek, ez irgalmatlan baromság. És be kell valljam, tulajdonképpen mindig is irigyeltem azokat, akiknek könnyen élni könnyen ment, mert hamar felejtenek, nem rágódnak, egyszerű dolgokról beszélgetnek, mint például, hogy mi volt ebédre és mikor lesz lomtalanítás, a műsorújságot kívülről fújják, a pólót vasalatlanul hordják és rozét isznak.

Nem mondom, hogy nincsenek már világmegváltó ötleteim, hiszen a világot megváltanunk alapvető emberi kötelességünk. A munkát elkezdeni magunkon kell – ez intim dolog, nem térnék most ki erre – , aztán jöhetnek az intézmények, érdekképviseletek, faültetés, tüntetés meg az összes többi cirkusz. Csak közben meg ott van az a sok rozé, és manapság teljesen váratlan helyzetekben eszembe jut, hogy mi lenne, ha elhajítanék kardot, kaszát és csak úgy spontán meginnék belőlük két vagy három pohárral, függetlenül attól, milyen napszakban járunk.

Elkezdtem hát gyakorlatot csinálni mindazon késztetésekből, amelyek ösztönösen fel-felbuggyantak bennem, és most ott tartok, hogy legalább tíz rozét szeretek is. Voltaképpen többet, van az tizenöt is, de hogy ne lógjak túl a margón, jelen írásban csak azokat ajánlanám nektek megkóstolásra, amiknek a gazdái a hétvégi Rosalia fesztiválon felvonulnak. A rendezvényt már tavaly átköltöztették a szervezők a Városligetbe, így nagyobb füves placcot, hangosabb zenét és a korábbi éveknél sokkalta több kiállítót tudnak programként kínálni. Erről bővebben: itt.

Sabar Borház – Kékfrankos Rosé 2016 (Badacsony)

A badacsonyi Bács-hegy mint termőhely talán nem ismeretlen már néhányotok számára. A Sabar innen szüreteli rozéjához a kékfrankos-alapanyagot, és mivel vulkáni fennsíkról beszélünk, így a cseresznyés, meggyes illat- és ízjegyek mellett némi mineralitás is gazdagítja az aromatikát. Noha megoszlanak a szakmai vélemények arról, hogy az ásványosság “át kerül-e” a borba, az biztos, hogy a Badacsony bazaltja még egy rozéban is otthagyja a nyomát. Az átlagosnál több színanyaggal, optimális savmennyiséggel és alacsony alkoholfokkal (11,5%) rendelkezik. Szóda nélkül is remek!

Gál Szőlőbirtok és Pincészet – Kékfrankos Rosé 2016 (Kunság)

Az Alföld, szűkebben a Kunsági borvidék legfontosabb borászata Gélné Dignisz Éváé és családjáé. Éva 2013-ban nyerte el az Év Bortermelője Magyarországon kitüntetést, és ezzel a Belga zenekar híres boros dala után megadta a második löketet az ország legnagyobb borvidékének, miszerint kapja be minden kekec: jó is és finom is az alföldi bor! Epres-málnás, izgága savú, szén-dioxiddal dúsított rozé az övék, ami elég technós, elég populáris, úgyhogy nem is lepne meg, ha a Rosalián egy palack elfogyasztása után hónaljban kötnétek meg az ingeteket és úgy fúrnátok a plafont reggelig _digidi_ DJ Juhász Laci zenéire.

Haraszthy Pincészet – Pinot Noir Rosé 2016 (Etyek)

Eper, málna, izgalom, randi, áfonya, tánc – ilyen címszavakkal találkozni a palack oldalán, amivel a pincészet sem az élet nehézségeire kívánja a fogyasztót meghívni. Fajélesztők ide, technó stílus oda, nem tutti-frutti ízű ez a bor, de nem csak ez az erénye. 12,5%-os alkoholfokával, remek savkészletével, a pinot karaktert hűen visszaadó stílusával szintén nem a szódával okvetlenül hígítandó kategóriába sorolnám. Sőt, megkockáztatom, hogy a hivatalos ajánlásnál egy kicsit melegebben, mondjuk 12-13-14 fokon fogyasztani – és így a fűszerességet előcsalni belőle – sem emberiség elleni bűntett.

Csillagvölgy Pincészet (Gere-Schubert) – Villányi Rosé Cuvée 2016 (Villány)

Gere Attiláék nem oly rég bővültek, vagyis hát úgy helyes mondani, hogy összebútoroztak Schubert Vilmossal, idézem: “azzal a céllal, hogy a borvidék nagyszerű alapanyagaira támaszkodva friss, gyümölcsös, ám mégis tartalmas borokat hozzanak létre.” A Csillagvölgy egy totál reduktív pince, fából csak a wc ajtó van, a műhely többi alkatrésze slagozható, rozsdamentes acél. 12% az alkoholfok, picivel 5 g/l fölötti a sav mennyisége, és ha mindenáron tudni akarjátok, 20 g/l a bor cukormentes extraktja. Epres, eperleveles illatok, könnyű, kerek korty. Hibátlan fesztiválital.

Etyeki Kúria – Kúria Rosé 2016 (Etyek)

Kékfrankos és pinot noir adja a Mérész Sándor főborász keze alatt készülő etyeki rozé alapanyagát. Igazi savvezérelt bor, piros ribizlire, csipkebogyóra, grapefruitra emlékeztető aromákkal. Nem bonyolult, nem vár nagy megfejtésekre, szódát kell csak bele spriccelni, majd kiakasztott garatra önteni, és szépen lehet egy megfontoltat fordítani a faszénparázson sistergő tarján.

Bezerics Borház – Szexi Kis Gyöngyöző Rosé 2016 (Zala)

Meg kell valljam, ez volt az egyik rozé, ami tavaly közelebb vitt magához a műfajhoz. Korábban azt mondtam: jó, ha csak rozéd van, megkóstolom, de szódát nem kérek bele, mondom nem! És bár a habzó- és gyöngyözőborok sem ma kerültek piacra (kellő ideje pezsegnek már mindenfelé), ám én, úgy tűnik, e téren is későn érő vagyok. Egy kedves kereskedőm ismertetett meg vele kábé egy éve, már ezzel a Szexi Roséval, és miután megkóstoltam, tudtam, hogy vége, eddig tartott, nem simogathatom tovább a mellkasomra fektetett, pólyába csavart prekoncepcióimat. Eperlé buborékokkal, hallatlanul finom!

Pálffy Szőlőbirtok és Pince – Törökugrató Rozé 2016 (Káli-medence)

Na ez nagyon más, mint a mainstream rozék, de hát ebbe a válogatásba végülis olyanokat igyekeztem belepakolni, amik esztétikájukban eltérőbbet mutatnak a megszokottaknál. Persze aztán lehet, hogy csak az én asztalomon és górcsövem alatt nagyítódnak fel ezek a különbségek, és azt is elhiszem, hogy amikor a Rosalián ti az Early Morning Jazzre fogtok a színpad előtti gyepen tekeregni, rohadtul nem a bor fűszerkészletével lesztek elfoglalva. Mindenesetre: piros borsos, chilis illatú ez a rozé. Ízben először szintén fűszeresnek hat, gyümölcsösnek csak utána. Ráadásul kifejezetten sós ízérzetű is, és ha még hozzáveszem, hogy a teste majdnem közepesen telt, az alkoholfoka 13%, lassan megértitek, hova akarok kilyukadni. Gasztro-rozé ez szalámik mellé, paradicsomos tészták mellé. Spontán erjedt, és ha nem veszitek bájolgásnak, idézném magamat: a spontán erjedt bor provokáció!

Kristinus Borbirtok – Birtok Rosé 2016 (Dél-Balaton)

Zweigelt, merlot, kékfrankos képezi az alapanyagot. Megrögzött zweigelt-párti vagyok, mert szentül hiszem, hogy ha a kékfrankost felzárkóztattuk az élenjáró szőlőfajtákhoz itt, a Kárpát-medencében, akkor vörösben dolgunk a zweigelttel lesz majd. Az egyik szülője, ugye, a kékfrankos, úgyhogy a zweigelt sem lesz soha más, mint savgyűjtő, és mint ilyen, rozé-alapanyagnak kiváló. Pláne a Dél-Balatonon, ahol a Kristinus is székel, és ahol villámgyorsan elégnek a savak egy pusztulat meleg nyárvégi időszakban. Nádas Szilárd jó érzékkel formálja populárisra, szerethetőre, piros karakterűre a birtok rozéját, érdemes hát tenni vele egy próbát.

Ruppert Borház – Rosé 2016 (Villány)

Villányi a borvidék, diósviszlói az alapanyag, ami kékfrankos, merlot és pinot noir házasítása. Tartályban erjedt ez is, mint a hazai rozék 99%-a, de Ruppert Ákos seprőn tartotta egy ideig. Ettől aztán már illatban is érezni egy vajas aromatöbbletet a piros bogyós gyümölcsök jegyei mellett. Ízben bizsereg ugyan egy kis CO2, de a textúrában nem lehet nem észrevenni a sur lie megoldás általi kezdődő krémességet. Nincs valami magas sava, ugyanakkor a hozzáadott szén-dioxid kellő frissességet ad a kortynak. Ha kérhetem, ezt a bort tényleg ne vizezzétek! Legalább elsőre ne.

 Dúzsi Tamás Pincéje – Cabernet Sauvignon 2015 (Szekszárd)

Egy ’15-ös rozé a ’17-es forró (haha) májusi kánikulában? Direkt hagytam Dúzsiékat a végére. A nagyaranyakat ugyanis most ők szállítják a világból a rozéikkal, egyébként meg arra vetemedtek, hogy évjáratos tételeket is forgalomba hoznak. Ezek egyike ez a két éves cabernet sauvignon, amely a 2013-as merlot-val egyetemben ezüstérmet kapott a híres-neves Cannes-i rozé világversenyen. Mindkettőt kóstolhatjátok majd a Rosalián. Az ifjabb Dúzsi Tomi úgy jellemezte ezt a 2015-ös cab. sauv.-ot, hogy lazacszínű, papayás, hibiszkuszos ízű, testes, élénk savú, fácánleves mellé való. A feszten kint ilyet tuti nem fogtok tudni kajázni, úgyhogy mindezt majd Tomin kérjétek számon! A lényeg: a szekszárdi borász nem használ aromákat befolyásoló fajélesztőket, és ettől a fajta eredendő illat- és ízjegyei tudnak érvényre jutni.

***

+1 rozé: Gróf Grassalkovich – Gamay Noir Rosé 2015 (Mátra)

Már majdnem kilőttem a cikket és bezártam az internetet, amikor eszembe jutott, hogy ha nem írom meg a Gamay Noir Rosét, akkor a bor kereskedője, Takács Alexandrosz rituális szertartás keretében fogja az apósa térdén font szalmabábúmat elégetni a Rosalián. Persze nem csak a félelem vezérelt, ezt az italt amúgy is szeretem, de hozzáteszem: csak ha Barta Anna, tehát maga a borász tölti pohárba! Kint lesz ennek a frissebb, ’16-os évjárata is a fesztiválon, viszont én azt mondom, a ’15-ös még mindig remek formában van. Valójában egy rossz beidegződésünk nekünk, magyaroknak, hogy a rozé csak egy évig az, ami. Annáé nem egy kézműves cucc, nem bicskával faragta, hanem körfűrésszel, de hibátlanra, és mondom: érlelhetőre, eltarthatóra. Erdei gyümölcs, feszesség, dinamika – minden benne van, ami egy jó rozét kell, hogy jellemezzen.