Magna Mátra: Ezek vagyunk!

Nagy érdeklődés mellett zajlott le a Magna Mátra Nagykóstoló a Vigadóban, ami nem is meglepő, hiszen rengeteg cikk, beharangozó édesgette hetek óta a borfanokat. A szakma is szép  számmal képviseltette magát, írásos véleményekből tehát minden bizonnyal születni fog majd jó pár. Nyitom én a sort.

Ami engem illet, azzal a címmel hoztam le a Magna-kóstoló beharangozóját, hogy: “Nagy menetre készül a Mátra“. Nem ismertem mindenkinek a borát, de ha valahol, valamikor végigkóstoltam-köptem volna az összes bemutatkozó tételt, bizonyosan szerényebb címet választok. Félreértés ne essék: részemen a mulasztás. Alaposságból elbuktam.

Sok fontos véleményalkotót láttam a hétfői rendezvényen. Tompa Doctor, Kling Józsi, Octopus, Dagadtos – hogy a régiekkel kezdjem. Aztán valamikor a késő délutáni órákban megérkezett Akov, ő szólóban tolta, én meg többnyire Furmintfannal jártam be a terepet. Kíváncsi leszek az említett és az én felkészültségemnél lényegesen magasabban levő urak kritikájára, mert szerintem van néhány fontos tétel, amit a Mátra esetében haladéktalanul ki kell mondanunk.

Először is, hogy értsétek az érzelmi érintettségemet, tudnotok kell, ez az a vidék, ahonnan az első borom – gyerekkori barátommal közösen – meg fog születni. Gyöngyöspata, Gereg-dűlő, kékfrankos. Forgalmi tételnek szánjuk – hát még az azt követőket! Nem azért, mert mindenáron ebből szeretnénk egyszer élni, hanem mert mindazt, amit az ember időnként hangoztat – hívjuk elvnek –, a gyakorlatban muszáj leellenőriznie, és ha a vizsga eredményes volt, a belső parancs, az úgynevezett civilizációs minimum kényszere miatt példát, intézményt kell abból felállítania.

Ahogy én értem, a Magna Mátra Egyesület tagjaiban hasonló belső parancs dolgozott. A Mátra felemelését tűzték ki célul, valódi összefogást, a Kárpát-medencei fajták előtérbe helyezését sürgetik, majd csináltak egy kóstolót, hogy bizonyítsák: ez itt valóban rendkívüli adottságokkal bíró termőterület, ők tényleg össze tudunk fogni, képesek együtt gondolkodni. Huszonnégy bort lehetett március 20-án kóstolni, ami a Mátrának csupán egy metszetét adja, ne vonjunk hát le belőle messzemenő következtetéseket. Ugyanakkor nem vagyok elégedett a felhozatallal, meglehetősen nagy minőségi kilengéseket tapasztaltam, de a jobbik énem azt mondja: ezzel az égvilágon semmi baj. A termelők vállalták ezt a korai bemutatkozást, vállalták egymást és a boraikat, tudták, kiket hívnak meg a szakmai etapra, és ezt a bátorságot és őszinteséget – hogy tudniillik: ezek vagyunk mi, itt tartunk – fontos méltányolni.

Nekem a legelső Badacsony New Yorkban nevű rendezvény, illetve a Somló a Gellértben szakmai kóstoló jut erről eszembe. Előbbi esetében nagyon sok jó bor mellett volt néhány értelmezhetetlen, utóbbi esetében pedig a felhozatal több mint fele problémás volt. Viszont mindkét borvidék kiállt és azt mondta: ezek vagyunk mi jelenleg, ezt tudjuk adni, és jöhetnek a kritikák, de azért pár vállveregetést, biztatást, tanácsot, ötletet – bármit – szintén elfogadnánk. Mert hát azt, hogy itt 1990 előtt milyen idők voltak, hogy az egész magyar bortermelés életében volt egy óriási nyílt törés, roppant minden porc és szakadt vele minden ín és minden izom, nehéz lenne elfelejteni. A poszttraumatikus fájdalmakból is kivette mindenki a részét az aljától a tetejéig, és a terápiás időszak csak most vette kezdetét. Percek teltek el még belőle.

Szóval, az a bizonyos hétfői nagy menetelés nem olyan volt, mint amilyenre számítottam. A tagok elkötelezettsége, hozzáállása viszont példaértékű. Fejlődni viszont akkor lehet, ha az őszinteséget a söntésnek az innenső oldaláról is meghallgatják.

Kóstolási jegyzet

Levente Szőlőbirtok és Pince – Szent Anna Olaszrizling 2014

Különösen érdekel majd a fent említett urak véleménye erről a pincéről, mert nekem Major Levente (from Abasár) volt az egyik nagy fehér folt a 20-ai kóstolón. Levente maga is elmondta, ne várjunk sok illatot ettől a bortól. Tényleg nem szabadott: totál neutrális volt. Ha valami mégis érződött, azt leginkább köves, ásványos illatjelenségként tudnám leírni, és ami számomra csalódást okozott, hogy az ásványosságnak ezt a típusú asszociációját a bor íze nem tudta bennem felébreszteni. Analitikailag 6 g/l fölött volt a sav, a 2014-es évjárat meg nem a lágy borokat adóként vonult be a történelembe, a tartás, a feszesség, a vibrálás ugyanakkor nekem hiányzott ebből a tételből. Kisker ára: 4000 ft körül. 78 pont

Levente Szőlőbirtok és Pince – Sáár Olaszrizling 2014

Itt már némi gyümölcsösség érezhető, de az aromaintenzitás a közepes szint alatt marad. Édeskés jegyeket érezni, vélhetőleg a hordóból, nem csak illatban, ízben is. A textúra kezdődően vajasnak hat, a savak gerincét én itt is puhának érzem. Kései jegyeket, botritiszes felhangokat nem vettem észre, és olaszrizling esetében ezt tudom erénynek tekinteni. Kisker ára: 4000+ Ft körül. 82 pont

Levente Szőlőbirtok és Pince – Kékfrankos 2013

A Sáár-hegy- és a Pusztaparlag-dűlők termése ez a bor, és ha ezek a nevek nektek sem mondanak az égvilágon semmit, meg tudlak érteni benneteket. Levente amúgy nagyon idős tőkékkel dolgozik, ez a bor is 40 éves növények gyümölcse. Fában két évig volt, de ez semmi bántó aromatöbbletet nem okozott, sőt! Rengeteg erdei bogyós gyümölcsre emlékeztető jegy van a borban, kis joghurtosság is. Hűvös hangulatú, kerek kortyú, élvezetes tétel. Kisker ára: 3000 Ft körül. 83 pont

Losonci Pince – Olaszrizling 2015

Valami ‘vissza a gyökerekhez’ hullám elérte most északot, mert akár a Mátrába, akár Egerbe megyek, akár bükki fehéret kóstolok, héjon erjesztett bor (kvázi narancsbor) biztosan kerül az utamba. Nem bánom, de ez egy roppant nehéz műfaj. Elrontani sokkal könnyebb, mint jól elkészíteni. Nem tudtam Bálinttal beszélgetni, nem ismerem tehát a bor paramétereit. Mindenesetre poros, lisztes, főtt citrusos jelleget mutat. A tanninja kicsit még simulhat. Nem hiszem, hogy forgalmi tétel lenne. Bálintnak csodaszép fehérborai vannak. Életem egyik legjobb hazai rajnai rizlingjét nála kóstoltam. De van (volt?) finom furmintja, zöldeveltelinije is. Szerencsésebb választás lett volna azokból hozni, még ha azokat már fájna is locsolni. Annak a Mátrának, amit ők, a magnások kommunikálnak, a lényegét hűbben tükrözték volna. Kisker ára: passz. 79 pont

Losonci Pince – Pinot Noir 2015

A Losonci pinot-kat mindig is csíptem. Fanyar meggylé mind – legalábbis ha az alap, csavarzáras sorozatra gondolunk. Dolgozom is velük vendéglátásban, és úgy tűnik, a vendégek is tudják szeretni. Kvaterkázós bor, de valami egyszerűbbet: sajtot, kenyeret is jólesik hozzá fogyasztani. Nem tudom, ha ti szagoltok, ízleltek, az a mentális jelenség, amit szinesztéziának nevez a pszichológia, jelentkezik-e, de én mostanában nagykóstolókon rendre csak így összegzem a jegyzeteimben a kóstolt tételeket: “piros”, “kék”, “szürke”. A 2015-ös Losonci Pinot Noir nekem: zöld. Kisker ára: 2500 Ft körül. 82 pont

Losonci Pince – Kékfrankos 2013

Fanyarkás bogyós gyümölcsök illatát hordozza, a korty is kökényes, szedres, és a koncentráltsággal nincs is baj. Hanem: kis oxidáltság, lustaság egész könnyen detektálható. 2015-ös vörösbortól, savgyűjtő fajtától, Mátráról több dinamizmust vár el a fogyasztó. 81 pont.

Szignárovits-Maka Pince – Furmint 2015

Hadd hívjam fel a figyelmet a kóstoló egyik legjobb fehérborára. Furmint, amit nem szabad Tokaj-hegyaljai szájjal kóstolni, mert savak és ásványos érzetek a Mátrában merőben eltérő módon érkeznek a pohárba. Sok ennek a bornak mindene. 15 g/l a maradékcukor, a szesz benne 15 v/v %, de hál’ istennek sava is van bőven; hömpölygő, kövérkés, de határozott, dinamikus, tartással, gerinccel, bordákkal rendelkező. Kisker ára: passz. 86 pont

Szignárovits-Maka Pincészet – Merlot 2015

A felhőkölés jogos. Magna Mátra, ami a Kárpát-medencei fajtákat óhajtja népszerűsíteni, erre itt ez a bordeaux-i fajta? Ráadásul alább is szerepelni fog? Nos, az van, hogy Szignárovits Márknak ezek az első borai. Az ember, ha az egzisztenciáját a borkészítésre feltette, és végre túljutott minden hivatali és adminisztrációs procedúrán, és szerzett egy kis vörösboros területet egy szuperjó helyen, akkor ha az ott termő szőlőt merlot-nak hívják, nem fogja ám kicsapni-újraültetni, átoltani, csak mert a szíve a kékfrankos vagy a kadarka felé húzná leginkább. Nem fogja, mert ha nincs befektető a bolt mögött, és a belső zsebet koppra ki kell forgatni, hogy parizer is legyen a kiflire, a kultivátoros is ki legyen fizetve, a zöldmunkásoknak is oda legyen adva időben a napszám, akkor az úgynevezett termékre, az abból származó bevételre egyből szükség van. A magam részéről örülök ennek a merlot-nak. Tartályos, mint Márk összes, az itteni felsorolásban szereplő bora. Sőt: szűretlen is. Az illata eléggé cabernet sauvignon-os, őrölt fűszerpaprikás, átfogóan: vegetális. A merlot, úgy tartják, akkor ilyen “vega”, ha éretlen. De Márk azt mondja, teljesen érett gyümölcsöt szüretelt, és az a zöldborsosság, zöldpaprikásság, ami pörgetés után elnyomhatatlanul előbukkan, szerinte a dűlő sajátja. Kisker ára: passz. 82 pont

Szignárovits-Maka Pincészet – Cabernet Franc-Merlot (90-10%) 2015

Márknak minden bora rághatóan sűrű. Mindent spontán erjeszt, de minden tétel tiszta. Az őrölt paprikás, borsos jegyek itt is uralják az aromaprofilt, de hát “ez a dűlő”. Én persze ebben kételkedem, de ígérem, megvizsgálom majd az ügyet közelebbről. Gere Attila azt mesélte nekem egy interjúban, hogy ő a franciáktól azt tanulta: a bordeaux-i fajtákat ki kell levelezni, hadd süsse ki a nap belőlük a zöld ízeket. És amióta ő így tesz, a vegetalitás eltűnt a vonatkozó boraiból. Elnézést, hogy nem tudom ezt tudományosabban tálalni, mindenesetre én baromira hiszek a Napban. A rosszkedvet is kisüti az emberből percek alatt, nemde? Kisker ára: passz. 83 pont

Kékhegy Pince – Ami úrrá tesz 2015

Cserszegi fűszeres és tarmini házasítása. Brutálisan perverz a recept. A cserszegi fajtajellege csak a háttérben érezhető, a prímet a tramini rózsás, kölnivizes jellege viszi. A “pacsuli” borok esetében nem egy vonzó jelző, itt mégsem a guillotine kioldókötelén remegnek az ujjaim. Szerettem ezt a bort, kétszer is visszakóstoltam, mert rendkívül eredeti, őszinte és megismételhetetlen. Korábban valaki azt mondta, a Magna Mátra nem az illatos borok kóstolója lesz. Összességében nem az volt, de a kijelentés axiomatikusságát ez a bor azért merőben megkérdőjelezte. Olajos mozgású, jó savú, de szigorúan gasztrobor. Kisker ára: 2400 Ft körül. 81 pont

Kékhegy Pince – Szürkebarát 2015

Rozé színű, 4 napig vörösboros hőmérsékleten (20 °C) erjesztett ital visszafogott szamócás, méhviaszos jegyekkel illatban és ízben. Szép sav, szép struktúra. Energikus, tartalmas bor. Kisker ára: 2800 Ft körül. 83 pont

Kékhegy Pince – Zöldveltelini 2015 (pult alól)

Neutrális bor. Ha nagyon pörgetem, nagyon izzadok fölötte, akkor halovány fenyős-lime-héjas jegyeket azért ki tudok csalni belőle. Ásványos ízérzetű, összességében szerkezet-domináns, jó egyensúlyú ital. 85 pont

Kékhegy Pince – Cabernet Franc-Cabernet Sauvignon (80-20%) 2015

Tartályos cucc, és miért nem lepődöm meg: zöldpaprika, őrölt fűszerpaprika, zöld dió bele az illatban… Ízben viszont érettnek hat, a savak gerince feszes, szépen domborodik. Sok gyümölcs a kortyban, szerethető tanninstruktúra, de azért kell még ezt érlelni bőven. Kisker ára: passz. 83 pont

Centurio Szőlőbirtok – Sárgamuskotály 2016 (minta)

Van egy határozott képünk a sárgamuskotályról, ugye? Gyűjti a cukrot, kerekdedek a savai, sárgabarackos, esetenként florális az aromatikája. Nem túl izgi, jobb is ha házasítják, vagy Tokajon kívül úgy nem is nagyon foglalkoznak vele, nem? Ha meg igen, ne hordózzák, jaj, csak azt ne, a mikrooxidáció szétkúrja szegényt teljesen! Na, ha ezt felírtuk egy papírlapra, fogjuk azt meg, tépjük apróra, locsoljunk rá benzint, gyújtsuk meg, és bontsuk ki egy palack Centurio sárgát, hogy a világképünk helyreálljon. Először is: olyan döbbenetes ízbomba ez a bor, hogy arra megfelelő jelzőt még a derék Kazinczy is csak kínkeserves fejvakarások között tudna alkotni.  A sárga húsú gyümölcsök vonalán kell nekünk, középszerűeknek és korán halóknak elindulnunk – a fajta ezt az utat egyértelműen kijelöli azért. De ha behunyom a szemem, anyai nagyanyám friss kalácsát, és a kalácson sűrű dzsem – azt érzem a számban. Három napot ázott héjon a bor, a hordó űrmértéke pedig, amiben Ludányi Balázs okosítja: 400 liter. Kevergeti neki a seprőt serényen – innen a kalácsos, kelt tésztás vonulat. Hallottam, hogy mondott egy olyat a borász az este folyamán, hogy lehet, meg se kéne szűrni ezt a bort. Kérem tisztelettel, ne csinálja, jó ez így. Kisker ára: passz. 87 pont

Centurio Szőlőbirtok – Szürkebarát 2016

Ha az ember valamit nem szeret Balázstól, azt is úgy kell értse, hogy az értékítélet alja 85 pont. De az igazat megvallva: a szürkebarát az, amire én kevésbé tudom ledobni a ruháimat. Ez itt 4 napig erjedt héjon és zamatos is, közepesen telt is, lendületes is – szóval nehéz volna belekötni. Kisker ára: passz. 85 pont

Centurio Szőlőbirtok – Kékfrankos 2015

Most kezdjem el újra leírni azt, amit karácsonykor itt is elmondtam? Idézem megint Octopust, nagy tisztelettel: “Nem »majd jó lesz« (ha ez, meg az, meg amaz besimul), hanem már most jó és élvezetes.” Könnyű, csúszós bor, amiben van azért tartalom, mondanivaló. Kisker ára: 7500 Ft körül. Igen, nem olcsó. 89 pont

Benedek Pince – Chardonnay 2016 (minta)

Szűretlen bor. Magvak héja, kő, alma – ezt érzem az illatban. A korty textúrája kezdődően krémes, ami vélhetőleg egy pici battonage-nak köszönhető. Jók az arányok, jó lesz. 83 pont

Benedek Pince – Öregtőkék Hárslevelű 2015

Ha Balázsnak megszavaztam az est fehérbora címet a sárgamuskotályáért, Márk pedig egész eddig szorosan zárkózott a furmintjával, akkor – most, ahogy olvasom vissza a jegyzetfüzetemből a macskakaparásokat – Benedek Peti azért csak beférkőzik a kettő közé ezzel a hárssal. Érett, de frissességet nem nélkülöző, zamatos, jóleső, kicsit virágos, kicsit köves. Szép. Kisker ára: 3000 Ft körül. 86 pont

Benedek Pince – Kékfrankos 2015

Az első eset, hogy Peti kapcsán a kékfrankost nem a rozé vonatkozásában említjük. A bor a Hajagos-dűlő termése (van, ahol “ly”-vel írják), ahol a művelhető réteg nagyon minimális. Felrobbannak ebben is a gyümölcsök: piros és kék bogyók kavalkádja. És vannak savak, sima a tannin. Feszes a bor, hadd ne keressek hozzá antropomorf hasonlatot, van nektek fantáziátok. Kisker ára: passz. 86 pont

Nagygombos Borászat – Hárslevelű 2015

Barta Karcsi szeme fénye, a mindig makulátlan, mindig elbűvölő Anna kóstoltatta ennél a pultnál a borokat, és azt kell mondjam, öröm volt itt tölteni minden percet. A Nagygombos ’15-ös hársa 100% hordót kapott, abban pedig seprőfelkeverést. Sajnos túl lett tolva a dolog. Vajkrém, főtt kukorica, créme brulée uralja mind az illat-, mind az ízképet. Az ültetvény amúgy öreg, igazi TSZ-maradvány, óriási sorközökkel, rengeteg hiányzó tőkével – mint Anna meséli. Ez az első “ilyen” próbálkozása a Nagygombosnak. Kisker ára: passz. Minden aromatikai túlkapása ellenére sem tudnám 81 pontnál lentebb tenni.

Nagygombos Borászat – Hárslevelű 2016

Anna a 2016-os tétel felét tartályba tette, és a hordók itt már, ugye, másodtöltésűnek számítottak. Ennek megfelelően jönnek is a gyümölcsök: citrom, körte, sőt némi floralitást is érezni. Savak vannak, csúszik a bor. Kisker ára: passz. Igaz, hogy ez a tétel 83 pont környékén mozog, fogyasztásra mégis a 2015-öst választanám. Remélem, megértitek.

Nagygombos Borászat – Kékfrankos Rozé 2016

Nagyüzemi borászat, mondhatjátok ezt, de Anna azért vérkomolyan vette, hogy ide, a Magna Mátra kóstolóra Kárpát-medencei fajtákkal kell érkezni. Két hárs plusz egy kékfrankos rozé! Ha lesz idén olyan ital, amit a gamay noir rozéjuknál szívesebben fogok inni, az kétségtelenül ez a tétel lesz. Lendületes, kicsit golyórágós, de semmi para nincsen. Nagyon szerethető. Kisker ára: passz. 79 pont

H2 Pince – Kékfrankos (1)

Itt már nem tudtam jegyzetelni, úgyhogy séróból megyek. A H2 Pince fehérborára annyira emlékszem csak, hogy kicsit házibor-íze volt. Nem tudom ezt szofisztikáltabban elmondani, ittatok már ti is ilyet vélhetőleg. Az első kékfrankosuk nagyon savas volt. És ha valami ennyire billen egy bizonyos irányba, arról nehéz további pozitív jelzőket összekaparni. Két fiú állt a pultban. Az egyik nekem azt mondta, lebomlott az almasav, mire a másik épp azt ecsetelte a mellette állónak, hogy ebben bizony maradt almasav bőséggel. Disszonancia minden téren. Az ilyet rendezni kell. —   —

H2 Pince – Kékfrankos (2)

Sokkal barátságosabb, sokkal tartalmasabb, fogyaszthatóbb kékfrankos, de sajnos nem éreztem benne a Magna-faktort. Ült rajta a hordó is, fiatal is volt, és nem vagyok arról meggyőződve, hogy teljesen tiszta lett volna. Sajnálok ilyet leírni, tényleg, annyira kedves emberek voltak ők, fogok is forgolódni miatta éjjelente, de tudjátok: az imperatívusz, az már Immanuel Kant korában is kategorikus volt… — —