Már amennyiben régen, az 1900-as évek legelején valóban ez volt a fajta elterjedt neve. A megnevezést, tehát, hogy “Magyar risesling, egy 1901-es New York-i borlapon találtam, a Hotel Hungariáén.
Magyar Riesling, Cabinet
Sok vitát olvastam végig a Facebookon, hogy az olaszrizling nevét miért kéne, miért nem kéne megváltoztatni. Az egyik érv, hogy úgyis itthon isszuk meg, fölösleges tehát az elnevezést variálni, itthon érti ezt mindenki. (Figula Mihály is ezzel érvelt pár héttel ezelőtti dűlőkóstolóján.) Vannak, akiknek része valahogy azért csak exportálja az olaszrizlingből készített borát, része pedig tűrhetetlennek tartja a (rajnai) rieslinggel való írásbeli hasonlatosságot, és van, amikor metszi is ez a két csoport egymást. Ők “piaci megfontolásból” igyekeznek újranominálni (van ilyen szó?) az olaszrizlinget. Aztán ott van Balogh Zoli (Somlói apátsági Pince), akinek egészen érdekes okfejtése van arról, hogy a nevet miért nem szabad megváltoztatni. Hadd idézzem ezt ide:
A rielsing/rießling/rüsseling egészen a XIX. század második feléig németföldön egy fajtakört/fajtacsoportot jelölt. Lásd:
Grobriesling (Räuschling), Gros Riesling (Orleans), Moselriesling (Auxerrois), Breisgauriesling (Knipperlé, Zöldszilváni), Frankenriesling (Zöldszilváni, Zöldveltelini), Würzburger Riesling (Sauvignon), Gelben Riesling (Alanttermő), Budai Riesling (Aprófehér), Welschriesling
(Olaszrizling), Beerheller Wälschriesling (Roussane), Wolligen Wälschrießling (Gyöngyfehér), stb. Ezek közt akadt egy olyan fajta is, amit annak idején Kleiner-, Rüdesheimer- avagy Rheinrieslingnek hívtak. Később a fent említett fajták elvesztették német jelentőségüket, míg ez utóbbi gyakorlatilag egyeduralkodóvá vált.Az olasz (v. oláh) szó eredetéről itt mindent megtudhatunk: en.wikipedia.org/wiki/Walhaz. Tehát eredeti értelmében teljesen helytálló mind az olasz, mind a rizling elnevezés, csak a nyelv(ek)ből koptak ki ezen jelentéstartalmai. Nem nevet kellene változtatni, hanem széles körben felvilágosítani az embereket.
Ez az egész olyan nagyon >>modern<< gondolkodás: úgy tekinteni egy szőlőfajtára, egy kultúrértékre, mint valami márkanévre, amit kedvünk szerint lecserélhetünk, ha megkopott a fénye. Jellemző továbbá az is, hogy külföldi szemmel méricskéljük saját értékeinket: az ő nyelvükhöz, világképükhöz igyekszünk igazítani egy olyan terméket, ami szinte kizárólag helyben fogy el.
forrás: itt
