Tasting Table: Innen senki nem távozik legalább egy korty aszú nélkül!

Az Egytőről csapat kedves kis különce, a borbár bőrbe bújt borospince/rendezvényhelyszín/bolt, a legkombóbb kóstoló placc az összes közül – ő a Tasting Table. A hely, ahova külföldről járnak a sommelierek, és ahova az amerikai vendégek úgy jelentkeznek be, hogy otthon, a szomszéd unokatestvérétől hallották, hogy itt milyen szuper magyar borokat lehet kóstolni.

„Hi, do you speak English?”  állít meg a belvárosban egy fiatal, mosolygós turista csapat egyik igencsak szimpatikus tagja. A srác mosolyog, mire mosolygok én is, és már csapom is fel gondolatban az Oxford Dictionaryt, felkészülve az útbaigazítás legkifinomultabb fordulataira. Kellemesen csalódok, amikor nem a szokásos „merre van a Gozsdu, illetve, hogy jutunk el a Szimpláig” kérdés hangzik el, hanem, hogy hol tudnának finom magyar borokat kóstolni, mert nagyon kíváncsiak. Lapozok egyet-kettőt a képzeletbeli szótáramban, egészen a bor-borászat-borkóstoló szekcióig, és gyorsan kiderítem, mégis milyen szintű az érdeklődésük. Elég őket a Kazinczy felé terelnem egy fröccsre és egy forralt borra, vagy meglephetem őket valami igazán különlegessel? Mint kiderül, hallottak már Tokajról, az olaszrizlingről (ezt többször is kimondatom vele, csak a saját szórakoztatásomra), sőt a furmintról is! Felcsillan a szemem, ugyanis néhány napja még lehet, hogy zavarba jöttem volna egy ilyen helyzetben, hogy jaj, mit is ajánljak nekik. Azóta már pontosan tudom, mi lesz számukra a legtökéletesebb hely! Magabiztosan vezénylem őket a Tasting Table felé, és néhány mondatban elmesélem nekik, mire is számíthatnak majd. Mire befejezem a mondókámat már az ő szemük is csillog, látom rajtuk, alig várják, hogy nekivághassanak a Bródy Sándor utcának.

Ahogy elégedetten tovább sétálok, nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak. Szinte látom magam előtt az arcukat, amikor benyitnak a 19. századi kis pincehelyiségbe. Le merem fogadni, hogy már a lépcsőn lefelé előkapják a telefonokat és a fényképezőgépeket. A hely hangulata egyszerre intim és hívogató, hirtelen nem is tudja eldönteni az ember, hogy lehuppanjon az egyedi tervezésű fa asztalok egyikéhez, elvesszen a több mint 150 palack Kárpát-medencei bor kínálatában,  megcsodálja a hely legapróbb részletekig ízlésesen kialakított designját, vagy azon nyomban foglaljon egy helyet a másnapi Culinary Walk gasztro túrára… A jó hír, hogy egyikről sem kell lemondani! Hiszen, pontosan ezért voltam 100%-ig biztos benne, hogy a kis turista csapatomat a legjobb helyre küldtem. A Tasting Table egész egyszerűen nekik lett kitalálva.

Bánfalvi Gábor és felesége, Carolyn 2008 óta szerveznek kulináris élménytúrákat az idelátogató, illetve az itt élő külföldieknek a Taste Hungary keretében. Így, mire 2013 végén, mintegy meeting pointként megnyitották a Tasting Table-t, már kezükben volt a siker receptje, mi szerint:

  1. Szüreteljük le az Ecseri piac és a magyar kistermelők kincseit – néhány szódásszifon az asztalokra, egy-két régi komód fiók a falakra, egy disznóvágásból származó fa asztal a kis elkülönített „Dungeon” helyiségbe, egy pár busó maszk a mosdó ajtókra, illetve sonkák, sajtok, szalámik a konyhába.
  2. Érleljük össze az ide látogató kedves vendégeket egy-egy családias és felszabadult hangulatú borkóstoló keretében. Reduktív eljárással őrizzük meg a kíváncsiságukat, csepegtessünk hasznos információkat, adjunk a folyamathoz olyan különlegességeket, mint egy pohár 1972-es Oremus Tokaji Aszú, majd az egészet fűszerezzük meg hozzáértő, személyes sommeiler ajánlatokkal.
  3. Végül, de nem utolsó sorban, palackozzuk be a sikert és a meglepett, elégedett sóhajokat.

A recept bevált, nem csak a hely, de neki, és kis csapatának köszönhetően a magyar bor is egyre nagyobb népszerűségnek örvend világszerte. Amerikai, olasz, francia, német turisták viszik a hírét magukkal, a legtöbb esetben egy bőröndnyi bor társaságában, hogy aztán otthon elmeséljék a rokonoknak és a szomszédoknak, milyen érdekes, hogy a magyar borok között télen is milyen sok a fehér, hogy a híres aszúból nem csupán édes, de száraz fajta is van, hogy van egy egészen különleges, argon gázas kis szerkezet, aminek köszönhetően ritka és sok-sok éves borokat is lehet poharasan kóstolni, és hogy jókat nevessenek a királyleányka, vagy a kékfrankos kiejtésén.

Mindezek után, gondolom, senkinek nem kérdés, hogy, hova navigálja az ismerős, vagy éppen ismeretlen turista párokat és csapatokat… Ha nincs idejük végigjárni kis országunk borvidékeit, de szívesen megismerkednének a magyar borokkal, kiváltképp a tokaji vonallal, sétálnának, ennének és okulnának, csupán két szót kell nekik mondanunk: Tasting Table.

Kovács Tamás (balra) én Bánfalvi Gábor

Kovács Tamás, a Tasting Table üzletvezetője, az Egytőről-ről:

Sajnos, mivel kicsi a csapat, és nagyon sok az utolsó pillanatos, random foglalás és kóstolás, nem tudjuk teljes mellszélességgel képviseltetni magunkat a találkozókon. Ettől függetlenül, nagyon fontosnak tartottuk, hogy tagjai legyünk a kezdeményezésnek, hiszen abszolút egyetértünk az irányelvekkel, illetve a Kárpát medencei szőlő fajták képviselete is közös célunk. A mi tapasztalatunk szerint, a külföldiek számára izgalmas újdonság az ilyen szintű összefogás, és szerintünk is sok hasonlóra lenne szükség, hogy előre tudjunk lépni. A magyar bor híre egyre jobb, mi napi szinten meglepett arcokkal találkozunk. A jó értelemben.