Karácsonyi borajánló elé

Ha már mindenki megírta a maga borajánlóját, úgy illik, hogy magam is így tegyek. A koncepció csupán annyi, hogy az elmúlt pár hónap kóstolási élményeiből merítek, s olyan borokra hívom fel a figyelmeteket, amelyek az ünnepi asztalon biztonsággal megállják a helyüket, mert káposztát is, halászlevet is, fogast is, kocsonyát is lehet velük kísérni. Előbb azonban néhány gondolat az ünnepről.

A borok előtt hadd jegyezzem meg (ebben a teljes posztban), engem a karácsony évekig hidegen hagyott. Volt év, mikor a fenyőfákkal együttérzésben még a karácsonyfánk is csak kartonpapír-kivágás volt, parafa díszekkel. Elmaradtam az éjféli misékről, ráadásul töltött káposztára, kocsonyára, halászlére nézni sem bírtam ekkoriban. Utólag már látom, valami fura dac ébredt bennem az egész úgynevezett ünnep iránt. Így van ez általában, ha észreveszem, pontosabban nagy sokára felfogom, hogy a járulékok átveszik a lényegtől a főszerepet. Természetszerűleg helyezkedem szembe ilyenkor a dologgal.

A tárgyalt téma megválasztását nem akarom túlmagyarázni. De hobbi-vallásfilozófusként nem tudok elmenni amellett, hogy Jézust mennyire kirekeszti a kapitalista-szekuláris szemlélet a karácsonyból. Noha az emberiség, legalábbis annak az a része, amelyik Európában él, és amelyik magát megfeszített halántékizmokkal tőrőlmetszett kereszténynek vallja, az évnek e szakában, ebben a pár napban, vagy csak egyetlen éjszakán pontosan arról kellene, hogy megemlékezzen ünnepi asztala fölött, amit a korai keresztények koiné görög nyelve az agapé szóval jelölt. Agapé annyi, mint vendégség. A hivatalos keresztény szinonimával élve annyi, mint: szeretet. Az agapé szó általánosan használatos a görög nyelvben, de igazi értelmét és jelentőségét a kereszténységben, Krisztussal kapcsolatban nyeri el. Az agapé egy új viszonyulási forma ember és ember között.

Nem teologizálni, tényleg borokat szeretnék ajánlani, de ha nem tudjuk, mert elfelejtettük, vagy sosem tanultuk meg, mert nem érdekelt bennünket, hogy mi a karácsonyi misztérium jelentősége, akkor kár minden kocsonyává dermesztett malacért és akciósan vásárolt Merengőért. Adventi vásár? Könyörgöm. Mit árultok ott? Pólót “Jesus is coming” felirattal? De nem csak az advent fogalmát értéktelenítette el a kapitalizmus és a szekularizáció, a karácsonykor éjféli misére menők számára az eucharisztia is teljesen felszínes és üres liturgikus gyakorlattá vált. Lelki megújulás legalábbis nem követi, ha már december 27-én rohan az őskeresztény európai polgár a karácsonyra kapott gyümölcscentrifugát fondü szettre cserélni.

Az agapé igazi értelmét a kereszténység mutatta meg számunkra, hiszen ember és ember között jön létre, de, mint a teológusok mondják, Krisztus erejéből. Az agapé ugyanakkor egyetemes, korok, tanok fölött álló hajtóereje a létezésnek, amelyből a transzendentális, erélyesebben fogalmazva a szakrális faktor nem száműzhető. Az agapé az egész emberi lényt igénybe veszi, nem csak a szívét, de a szellemét, mi több, az akaratát is. A kategorikusan természeti ember, akit a kapitalizmus bedarál, a szekularizáció átjár, és benne minden szakrális profánná devalválódik, az agapé fogalmát nyilvánvalóan nem értheti, következésképpen nem élheti meg. Az agapé igazi értelmét a kereszténység mutatta meg számunkra, de univerzális voltát azért hamar fel lehetett ismerni. Hiszem azt, hogy egy legújabbkori humanizmus bázisra lelhetne ebben az eszmeiségben. Agapé ugyanis annyi, mint szeretetteljes együttlét. Vendégségben lenni egymás temenoszában, szent körében. Jó esetben nem csak karácsonykor.

Borajánló: itt.