Borfesztivál huszonötödjére

Huszonöt év, nem kevés, és állítólag léteznek emberek – már Zilai Zoltánon kívül –, akik mindegyik borfesztet korrektül végigborozták. E jeles alkalomból meghívtam egy pohár borra az esemény főszervezőjét, hogy legyen olyan kedves, meséljen a Budapest Borfesztivál hátteréről, elmúlt éveiről, jelenéről, jövőjéről.

DSC_0091 (2)

Zilai Zoltán – A Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója

Vagy ő hívott meg? Meglehet. A lényeg, hogy drága bort választottam – jubileumokat nem lehet félvállról venni. Idén tartják ugyanis 25. alkalommal az ország legnívósabb borfesztiválját, amelynek népszerűsége még ha megtorpanni is látszott az elmúlt három évben, mint boros rendezvény kétségkívül a legtöbbet adta a magyar borkultúrának.

Gyakorlatilag a kezdetekben, még a Vörösmarty téri időkben a Borfesztivál jelentette magát a borkultúrát – hallhatjuk az öregektől, mert én akkor még kakaóval, legföljebb Traubisodával múlattam az időt. Aztán pedig, ahogy egyre több borfesztivált hívtak életre hazánkban, meg ahogy a kétezres évek közepe-vége felé megmozdult a gasztronómia is fölfelé, és vele párhuzamosan fajtákra, borvidékekre, behatároltabb, ezért átláthatóbb, felfoghatóbb témákra építettek sétáló kóstolókat, borvacsorákat, borkurzusokat, úgy a Borfesztivál a maga – kulturális és kiállítói és látogatói – olvasztótégelyszerű profiljával egyre háttérbe szorult. Marginálissá azonban – érzésem szerint – sose vált.

Ennek oka részben az, hogy jó ideje már a Budavári Palota szolgál otthonául: pazar a környezet, csodálatos épületek mindenfelé Ybl és Hauszmann keze nyomán, IV. Béla és Zsigmond és Mátyás szelleme a repedésekben, lovak és oroszlánok hada szoborból, macskakövek, szökőkút – őrület. Szinte beleliheg a történelem az ember borospoharába. És ezt szeretjük. Vannak ugyanakkor, akik devalvációról beszélnek a Borfesztivál kapcsán, és én valamilyen fokig kénytelen vagyok őket megérteni. Több éven át kiállítóként, tehát bizonyos értelemben belülről láthattam a rendezvény arcát, és azt kellett konstatálnom, fogynak a kiállítók, fogynak a vendégek. De hogy hogy is áll a széna, arra lentebb választ kapunk.

***

Huszonöt év borfesztivál – mit jelent ez neked?

Zilai Zoltán: Ilyen hosszú időn át egy sikeres rendezvényt megcsinálni nagyon jó érzés. Ez a huszonötödik egy ünnepi alkalom is egyben, de a hétköznapok, a szervezési munkálatok éppúgy telnek, mint a huszonharmadiknál vagy a huszönnegyediknél. A húszéves jubileumnál nagy attrakciót szerveztünk, Müpa-produkciót vittünk színpadra: Carmina Burana Miklósa Erikával, Czakó Ferenc homokanimációival, 1500 ember előtt. Nagy gála volt. Most, a huszonötödik borfesztiválnál azt mondtuk, hogy ne egy nagy előadással ünneplejünk, DSC_0082 (2)hanem sok-sok plusz szolgáltatással, játékokkal, kedvezményekkel, különleges dekorációval, szóval a részleteket gyarapítva. Családiasan.

Családiasan?

Z. Z.: Úgy értem, hogy idén a megnyitót, a köszöntőket nem politikusok tartják majd, hanem maguk a borászok.

Ha már politikusok: korábban mindegyik köztársasági elnök védnökölte a rendezvényt, egyedül Sólyom László nem.

Z. Z.: Felkértük őt is, nem vállalta. Pedig, úgy gondolom, borivó ember ő is, ránézésre. De kifejtette: azt mondta, az ő elnöki ars poeticájához egy ilyen rendezvény támogatása nem illeszkedik. Gratulált, sok sikert kívánt, de korrektül elhárította. Nem éreztünk megbántódást.

Mit jelent a Borfesztivál számára, hogy a Miniszterelnökség beköltözik a Várba? Lehetett hallani mindenfélét, például, hogy bizonyos rendezvények jövője veszélyben forog. Érintheti ez a tiéteket?

Z. Z.: Sok helyen feltették nekem ezt a kérdést. Fontos erről beszélni, ugyanis volt a Budavári Sörfesztiválnak egy nagyon szerencsétlen kommunikációja, nevezetesen, hogy: “utolsó sörfesztivál a várban”. Ami igaz volt, de az emberek ezt félreértették, mert külön magyarázat nem fűződött hozzá. Mindenki azt szűrte le, hogy akkor innentől vége a vári fesztiválosdinak. Ami nem igaz. Azóta rengeteg szép rendezvény volt. Azt, hogy ezentúl a Várban ne lenne hely a különféle rendezvényeknek, teljességgel cáfolom. Ugyanakkor tény: a Várat és környékét újraépítik részlegesen, új funkciókkal bővítik, és ez lezárásokkal jár. Egyébként, ha csak pusztán mint újságolvasó mondom, egészen nyilvánvaló úgy is, hogy a Budavári Palotában és a Várnegyedben turisztikailag exponált színtereket akarnak fenntartani továbbra is. Az, hogy a Sándor-palota mellé beköltözik a Miniszterelnökség, a Budavári Palota eddigi rendezvényeit egyáltalán nem érinti. Ezek nívós, igényes rendezvények. A Borfesztivál – most már: Budapest Borfesztivál – a maga tisztaságával, szervezettségével, programkínálatával, külföldieket bevonzani tudó képességével az itteni fesztiválok éllovasa. Szerintem nekünk itt hosszú távon helyünk van. Ebben nagyon hiszek.

Általatok közzétett információ, hogy a Magyar Állam évről évre a fesztivál összköltségeinek 4-20%-át állja támogatásként. Idén mekkora ez a szám?

Z. Z.: Még nem tudom. Nincs még meg a pályázati eredmény. Remélem, hogy az eddigi éveknek megfelelően minimum 10 millió forintos támogatást kapni fogunk. Az nagyjából az összkiadásunk 10%-a.

Komoly számokról beszéltetek a sajtótájékoztatón. Hogy a legkiugróbbat kiragadjam: azt mondtátok, évente mintegy 1 milliárd forintos forgalmat generál a Borfesztivál a lényegi és a járulékos költéseket tekintve.

Z. Z.: Fogalmazzunk pontosan. Van egyszer a helyi költés, ami a jegy-, a bor- és az ételforgalomból adódik. És van az úgynevezett addicionális költése a látogatóknak, amibe például a külföldiek szállásának, taxizásának díja, éttermi költése – és így tovább – beletartozik. Ezt felmérés mérte, utoljára két éve. Átlagot számolva, fejenként 18-20 ezer forintról beszélhetünk, amit ha – egy közepes évben – 40 ezer emberrel felszorzunk, majd’ 800 millió forintot kapunk végeredményként. Egy nagyon jó évben mindez 1 milliárd forint, igen.

40 ezer ember se kevés. Tavaly volt annyi?

Z. Z.: Tavaly közepes évünk volt, ami 35-40 ezer látogatót jelent. A legrosszabb éve a fesztiválnak akkor volt, amikor öt napon át esett. Akkor csak 25 ezren látogattak ki, de ez a látogatói szám, ahhoz az időjáráshoz viszonyítva így is csodának számított. A tavaly előtti évben nagyjából 30 ezer ember váltott jegyet.

Én úgy emlékszem, még három évvel ezelőtt is nagyon kevesen voltak. 

Z. Z.: Igen, sorozatosan rossz időjárást fogtunk ki. De mondom, tavaly is, mikor a fesztivál első felében nagyon esett, végül a szombat és a vasárnap megmentette a rendezvényt. Összesen több mint 35 ezren váltottak jegyet, és így a kiállítók nem távoztak rossz szájízzel.

A Spar jó ideje támogat már benneteket. Egy átlagos ember hogy képzeljen el egy ilyen együttműködést?

Z. Z.: Papíron klasszikus támogatási konstrukcióról beszélhetünk; a Spar 10 éve remek partnerünk, szabadon felhasználható pénzzel támogat bennünket. Gyakorlatilag viszont a Spar többet ad nekünk az utóbbi években, a náluk történt komoly változások óta: bedobja a marketingeszközeit is, a hírlevelét, DSC_0088 (2)a Facebookját, nyereményjátékokat szervez – szóval proaktív módon vesz részt a Borfesztivál népszerűsítésében.

Utaltál részlegesen a kiadásaitokra – engem érdekelne, mennyibe kerül kibérelni a Budavári Palotát.

Z. Z.: Nem tabuszám. A korábbi évben a teljes felület 14 millió forint plusz áfa volt. És erre kaptunk egy nagy kulturális kedvezményt! De ezzel együtt értsd úgy: ez Budapest legdrágább rendezvényhelyszíne. Tehát amikor a fesztivál drágaságát akár kiállítói, akár látogatói oldalról a szemünkre vetik, akkor kénytelenek vagyunk ezzel előhozakodni. Az ország egyik legszebb helyszíne a Budavári Palota. És piszkosul drága.

A fesztiválozók oldaláról kevésszer hallottam, hogy sokallnák a rendezvény árait, bár sosem beszéltem még mind a negyvenezerrel az adott éven. A borászok viszont – hadd artikuláljam ki a vonatkozó gondolataikat – mostanság gyakrabban panaszkodnak a bérleti díj mértékére.

Z. Z.: Erre hadd válaszoljak közvetetten: a csúcskiállítói szám 215 volt 2009-ben. Az azt megelőző évek forgalomban erősek voltak. Ne feledjük, 2008-tól gazdasági válság volt Európában. Sok fesztiválszervezővel beszélgettünk azt követően, és mindannyian úgy tapasztaltuk, hogy a válság évekkel eltolódva gyűrűzött be a mi szakmánkba, 2011-ben. Akkor kezdtünk el a borászoktól is olyan visszajelzéseket kapni, hogy a pincéjüknél, aki addig két-három karton bort vásárolt, már csak hat palackkal vett. Aki addig a pince legjobb borát vette, már megelégedett a pince második legjobb borával. Céges ajándéknak már sokkal olcsóbb borokat választottak. De hogy visszakanyarodjak: tavaly, amikor közepes évet zártunk a forgalom szempontjából, 190 kiállítónk volt. Összességében olyan 10%-os fluktuációról beszélhetünk, ez normális.

Értem, de a kiállítók közül már hiányzik jó pár nagy név, például a Vylyan vagy a Bortársaság.

Z. Z.: Igen, vannak, akik elpártoltak. Egyébként szerintem a Bortársaság vissza fog térni rövidesen. Van egy ilyen érzésem, mert jó a rendezvény. Persze, hullámok vannak, de még egyszer: ez normális.

Szerinted mit jelent ma a látogatóknak, egy családnak, egy baráti társaságnak vagy egy szakmabelinek a borfesztivál? Mit tud nekik adni 2016-ban, amikor ennyire sok rendezvény van már a témában?

Z. Z.: Még mindig azt lehet mondani, hogy a legnagyobb kínálatot felmutató fesztivál vagyunk. Piacvezetők vagyunk, de nem csak kvantitatív, kvalitatív alapon is. A személyesen megjelenő borászok száma még mindig nálunk a legnagyobb. Az embereknek itt sokkal több lehetősége van a borok készítőivel találkozni, mint bárhol máshol. A vári miliőt, annak egyedülállóságát nem gondolom, hogy különösebben hangsúlyoznom kéne. Magáért beszél. A Budapest Borfesztiválon az infrastruktúra nagyon rendben van. Ki merem jelenteni, ma Magyarországon az összes borfesztivál közül a miénk a legrendezettebb. A legápoltabb, a legtisztább, a legdekoráltabb. Nagyon sok infó, pohármosó, feltöltő pontunk van. Rengeteg pénzt költünk a részletekre, a közönség komfortjára. De fontosnak tartjuk a nívós zenei programokat is. Nézd meg: más borfesztiválokon ez eltűnőben van – nehéz a finanszírozása. A kulturális programok sokba kerülnek, nagy terhet jelentenek. Nálunk is lehet e téren némi csökkenő tendenciáról beszélni, nem is örülök neki. Bizonyos dolgokból nekünk is le kellett adni. De azért idén is két színpadunk lesz, színvonalas programokkal, nagyon jó koncertekkel. Azt gondoljuk továbbá, hogy azok az emberek, akiket mi megcélozunk, szakmai információkra is éhesek. Ennek megfelelően nagyon sok olyan kiegészítő programot szervezünk idén is, ami az ő igényeit szolgálja ki: Pár Borpár, Taste of Hungary, vezetett túrák a standok között a VinCE magazinnal közösen furmintra, bikavérre, habzóborokra hangolva. Én azt gondolom, mindaz, amit felsoroltam, még mindig kiemelten értékes a látogatóink számára.