Újragondolt Bikavérek, sikerre ítélt Egri Csillagok

Az Egri Csillag az újkori magyar borkészítés új hagyományt teremteni akaró szándékának briliáns manifesztuma, a Bikavér meg… Nos, mondjam, hogy elődeink nem vigyáztak rá eléggé? Hogy hagyták elkoszolódni, lefokozódni – sőt, mindehhez ők, maguk készségesen hozzá is járultak? Mert ez történt. De félre a kesergéssel, ez a poszt nem az elődök hibáit igyekszik feltárni – feltárták azt már sokan és sokszor. Ebben a posztban inkább a jelent ragadjuk meg, egyszersmind derűvel tekintünk a jövőbe: mert mindaz a munka és eredmény, amit az egri fiatalok fel képesek ma mutatni, hozzáállás és gondolkodásmód, ami koruknál fogva őket jellemzi – mindaz példaértékű nemcsak Eger, de bátorkodom kijelenteni: az egész magyar minőségi bortermelés számára.

DSC_0449 (2)

Persze ébredeznek mindenféle összefogások az országban, vannak már konkrét jelek, hogy a borászok, ez a cca. 900 szereplős szcéna borvidéki szinten, ha azon belül csak kisebb klikkekkben is, de Tokajtól Szekszárdig képes közös programok, közös termékek, közös eredetvédelem terén együtt gondolkozni. Gondoljunk a nemrég alakult Rizling Generációra, a nem sokkal előtte létrejött Csopaki Kódexre, de hogy még egy példa erejéig a Balatonnál maradjunk, az egészen friss Vinea Balaton-rendszert is érdemes megemlíteni, vagy hovatovább a Bikavér és a Csillag többlépcsős eredetvédelmi rendszerét, amely e termékek (csúnya szó, tudom) felfutását megalapozta. De gondoljunk a mádi vagy a szekszárdi egyenpalackra is (amely palackok egyelőre önmagukban is a magas minőség zálogai a fogyasztók számára), vagy a Fuxlira, ami egy egész borfajta kihalófélben levő hagyományát mentette meg. Lehet persze a realitás és a viszonyítás kedvéért messzebbről magunkra nézni, és Szlovéniát, Szlovákiát, aztán Ausztriárát, sőt, Horvátországot is már-már mantraszerűen emlegetni, amely országokban – legalábbis innen nézve – a dolgok mintha zsírozottabban haladnának a bor ügyében. Mert zweigeltből és kékfrankosból, olaszrizlingből és furmintból már majd’ minden köröttünk lévő országban márka épült (vagy ha még nem is, mindennek talán már csak órák kérdése), csak mi töketlenkedünk itt a baszott nagy potencialitásunkon…

Mert töketlenkedünk, ez nem kérdés (ezek is mi vagyunk). Bajszok vannak összeakasztva rég nem rendezett viták miatt, szemöldökök szaladnak fel minden, a régi rendszer átdolgozásán, megújításán munkálkodó, újszerű, az újszerűségét nemegyszer határon túlról nyerő gondolat hallatán. Aztán hopp, egyszerre csak megszületik az Egri Csillag, sok-sok esztendőnyi helyezkedés után csak megtalálja fészkét ez a gyüttment pinot noir, és láss csodát, ma már újra finom a Bikavér – hogy most az eredeti témánknál, Egernél maradjunk. Szóval valami mégiscsak működik, fejlődik.

DSC_0349 (2)

És hogy mi kellett mindehhez Eger esetében?

Szemléletváltás. Új szemlélet, új gondolat, új cselekvés, új szokás, új hagyomány – ba dum tss: ezek így követik egymást. Én nem tudom, Egerben ez a fajta evolúció, vagy hogy egy ennél is magasabb kifejezést használjunk: ez a revolúció pontosan hogyan történt (lehet, hogy ilyen nagy és dedikált momentum nem is volt, csak szimplán, trombitaszó nélkül lemaratta mindenki a vizesedő tufapince elpenészesedett, a borokba vélt módon dohos jelleget csempésző felületét, és/vagy lecserélte parafadugó-szállítóját…), mindenesetre az alábbi három borászatban, ifj. Gál Tiboréknál, ifj. Lőrincz Györgyéknél, Böjt Gergőéknél patikatiszta, a borvidéki sajátosságokat közel azonos stílus szerint közvetítő,  kifejezetten magas minőségű, komoly szűkítésen átesett friss szortimentet szondázhattam.

Nevezett fiatalok (mind külföldi borászatoknál tanultak – teszem hozzá) képesek voltak úgy megújítani a Bikavért szüleikkel és szüleik nyomán és oly’ sikeres módon bevezetni a gasztronómiai piacra az Egri Csillagot, egyúttal a mennél precízebb és hatásosabb kommunikáció érdekében feszesebbre venni szortimentjüket, ahogy az szerintem sok más, de föntebb is megnevezett borvidék esetében egyelőre még várat magára.

Az új Eger ma két borfajtáról, két termékről szól. Tehát nem a hárslevelűről és nem az olaszrizlingről és nem a traminiről. Nem a muskotályról és nem a leánykáról és nem a királyleánykáról. Nem a rajnai rizlingről és nem a sauvignon blanc-ról, vagy a medoc noirról és a kékfrankosról és a pinot noirról, a cabernet-kről. Az új Eger nem a fajták végeláthatatlan kínálatában találja meg magát. Az új Eger az Egri Csillagot és a megújult Bikavért hirdeti, vagyis ha úgy tetszik az imént sorolt fajtákat egyszerre, de végre arányérzékkel és következetesen, és a dolgot a föld felől, a termőtáj felől, a terroir felől interpretálva, konszenzus alapján kimunkált, jól beazonosítható, a külföldi piacok számára is érthető stílus mentén. És ezt igazából nem is én mondom, őszintén szólva inkább csak a felismeréstől megrendülve, a kézenfekvőség tényétől totálisan meglepve – magamhoz képest fojtott patetikussággal – tolmácsolom az egri fiatalok jelen- és jövőképét.

Ez pedig, még egyszer: nem szól másról, mint a két nagy küvé előtérbe helyezése, s ha fajtabor kerül is a szortimentbe, az többnyire csak helyben, az érdekesség, majdhogynem a játék kedvéért legyen kóstolható – mondják. Az alábbi borok kóstolási jegyzeteinek közzétételekor – a fentebbi szellem megőrzése okán – a Bikavérekre és a Csillagokra fókuszáltam, egy-két egyéb tételt azonban szükségesnek gondoltam megemlíteni, lévén vendéglátóim fontosnak tartották azokat kiemelni.

Kóstolási jegyzet

Böjt Borászat

Böjték az arcátlanul egyszerű szortimentjükkel és a minimalista dizájnjukkal akkorát mentek és akkora lendülettel az utóbbi pár évben, hogy csak úgy porzott utánuk az eocén mészkő karbonátja. Kínálatuk roppant könnyen megjegyezhető: egy Egri Csillagból és egy Bikavérből áll, nincs egy féldecinyi fajtabor se. Mindkettő az egri eredetvédelmi rendszer (termékleírást lásd: itt) “Classicus” besorolása szerint készült el, csavarzáras kivitelben. A Csillag reduktív körülmények között, a Bikavér 16-18 napos héjon tartással, spontán almasav-lebomlással, 10-14 hónapos új és használt hordós érleléssel, plusz 4-6 hónapnyi palackos pihentetéssel kerül piacra.

DSC_0342 (2)

A családi borászatot jelenleg a két gyermek viszi; ma már ők a pince arcai, s a borok stílusát is ők határozzák meg – mondanom se kell, rendkívülien jó (arány)érzékkel. A Böjt tesók közül Bogi még a Corvinust járja – harmadéves borászmérnök; Gergő pedig már letudta a sulit, kipipálta Amerikát (Napát), de Ausztráliát is – már ami a gyakorlatot illeti. Klasszikus történet az övék: beleszülettek a borászéletbe; édesapjuk 1993-ban kezdte el vállalkozását Ostoroson, úgyhogy az út adott volt. Birtokuk jelenleg 16 hektáros, 2,5 hektárnyi pinot noir, kékfrankos és rajnai rizling betelepítése viszont épp a küszöbön áll. Termesztett szőlőik között az iméntiek mellett megtalálható még a cabernet sauvignon, a merlot, a zweigelt és a blauburger, a fehérek vonatkozásában pedig olaszrizlinget, leánykát, sauvignon blanc-t és muskotályt foglalkoztatnak.

Hogy mi sikerük titka? Az elején ezzel kezdtem. Egyszerű kínálat, egyszerű borok, egyszerű dizájn. Azt kell mondjam, el sem hiszem, hogy mindez egy egri pincét jellemez; éppen egy egrit, mikor tudva levő, hogy ezen a borvidéken hagyományosan akkora termékválasztékkal dolgoznak sokan, hogy azt ésszel felérni nemegyszer tényleg lehetetlenség. Beszélgetésünk során Gergő elárulta, nem is tervezi, hogy a jelenleginél sokkal bővebb választékkal jöjjön ki valaha is a piacra. Egy-egy kékfrankos a kimagasló évjáratokból azonban lehet, hogy önállóan palackozásra fog kerülni, de mivel a kereslet visszaigazolta, hogy lehet így is csinálni, ilyen rém egyszerűen, ezért a bővítés – mint mondja – nem létszükség.

DSC_0329 (2)

Böjt Gergő és Bogi

Böjt – Egri Csillag 2014 – Classicus

A csillagnak, mint közismert, több fajtából kell állnia, kell bele legalább 50%-ban Kárpát-medencei fajta, nem dominálhatnak benne a muskotályos, tehát “parfümös” alapanyagok és természetesen száraz kivitelűnek kell lennie, még ha ez oly’ magától értődő is egyeseknek. Ebbe a Csillagba Gergőék 50%-nyi sauvignon blanc-t házasítottak, de az aromaprofilban mindez mégsem köszön vissza kiugróan. A 2014-es évjárat, noha az elmúlt idők egyik legrosszabbika volt, mindez a bor karakterét nem befolyásolta negatívan. Élénkek, de jó összetételűek a savak; tartalmas, de könnyed a korty; összességében egyszerű, mégsem felszínes. És nemhogy nem felszínes, de szinte a könnyű, reduktív hazai fehérborok iskolapéldáját kell benne látnunk. 87 pont

Böjt – Egri Csillag 2015 – Classicus

Ebbe a küvébe kevesebb sauvignon blanc-t házasított Gergő, csupán 30%-ot. Érdekes, hogy ennek dacára éppen ez a bor dob ki magából jobban vágott füves, bodzás, sauvignon blanc-os jegyeket, de persze faepres, fehér virágos, fehér barackos asszociációkat is bőven ébreszt. Lendület, csupa dinamika, ritmika és éteri primőr tisztaság jellemzi ezt a bort. 86-87 pont

(Hordóban erjedő, pihenő Bikavér-komponenseket kóstoltunk még Böjtéknél látogatásunk során. Ezekre félkész formájuk okán nem térnénk ki.)

Gál Tibor Borászata

Az újkori magyarországi borkészítésnek több gyújtópontja is van, ám az egyik bizonyosan idősebb Gál Tibor nevéhez fűződik. Nem akarom elregélni róla, amit már úgyis többszörösen tudtok, hiszen az országban alig van borvidék, ahol ne hivatkoznák meg őt, mint aki valamiféle alapot lefektetett, egyszersmind irányt szabott termesztendő fajták (például: pinot noir), technológiák, borstílusok tekintetében. Az Év bortermelője Magyarországon címet is elnyert borászról csak néhány gondolat a rend kedvéért: mikor az EgerVin borászat vezetői tisztét töltötte be, Ludovico Antinori márki kihívta magához, az Ornellaia pincészethez borásznak, három óra közös kóstolás után. “Előttem van a kép. Szeptember 15-én egy föltornyozott Zsiguli kombival gördültünk be. Édesapám is velünk volt. Azon a napon tartották az Ornellaia pince megnyitó ünnepségét, ott volt a nagyvilág notabilitása. A monacoi herceg, több miniszter, az Agnelli család, hatszáz fontos ember, a környék kéklett a csendőröktől, mi meg jöttünk a Zsigulinkkal. A kapunál az őr beszólt a titkárnőnek, hogy jöjjön már ki, mert itt van egy magyar cigány család. Ki is jött értem, s hallom, hogy nagyon érdeklődik irántam a carabinieri. Ő az új borászunk, mondta a titkárnő. Hát így kezdődött.” (id. Gál Tibor)

DSC_0399 (2)

ifj. Gál Tibor

Ifjabb Gál Tibor, “Titi” itt nőtt fel, ebben a csodálatos toszkán környezetben. Ma – édesapja fájóan korai elvesztését követően – ő vezeti a Gál Tibor pincészetet, amely a család Magyarországra visszatérésekor, 1992-ben jött létre. Id. Gál Tibor 2005-ben bekövetkezett autóbalesetéig Olaszországban három birtokon (Ornellaia, Aia Vecchia, Barbara Incisa) látott el szaktanácsadói feladatokat, de munkáját és szakértelmét Dél-Afrikában (Capaia), ezek mellett pedig Magyarországon is több helyütt (Grassalkovich Birtok, Pannonhalmi Apátsági Pincészet, Eurobor) igénybe vették. Saját pincéjére, mely pinot noirjaival és Bikavérjeivel már akkor, a kilencvenes években felhívta a szakma figyelmét, mindösszesen 40-50 napot tudott évente fordítani.

A Gál Tibor Pincészet ma 40 hektárról készít borokat, három termékre fókuszálva: a Bikavérre, az Egri Csillagra és a pinot noirra (persze összesen tulajdonképpen hatra, mert Classicus és Superior kategóriában is elkészülnek ezek a borok).

Gál Tibor Pincészet – Egri Csillag 2015 – Classicus

A bor kóstolása során ifj. Gál Tibor kifejtette: a “Classicus” Egri Csillag egy könnyű, frissítő jellegű, gyümölcsös fehérbor kell legyen, és az új borvidéki termékleírás rögzíteni is fogja, hogy ez a borfajta kizárólag reduktív erjesztéssel legyen elkészíthető. Mint a borász mondja, ezzel egységesebb stílusú Csillagok kerülhetnek a fogyasztó elé. Emlékeztetett arra is: Eger sokak fejében a mai napig vörösboros borvidékként él, de az engedélyezett több mint 60 szőlőfajtából 40 fehér szőlő… Ezért volt nagyszerű, egyben kézenfekvő ötlet a Csillag 2010-es létrehozása: született végre egy borvidéki fehér küvé, amiben ezt a sok-sok Kárpát-medencei és világfajtát szépen fel lehet használni. Titiében van vagy kilenc fajta, de – ahogy az termékleírás-szerűen előirányzott – a bor aromatikailag nem billen egyik szőlőfajta íz- és illatkarakterének irányába sem. Sok fajta fúziójából új entitás – ez a Csillag lényege. Titi verziójában kiugró a floralitás és a mineralitás, de szerkezetileg tökéletesen egyezik a Böjt-Csillaggal: feszes, vibráló, élvezetes. 86 pont

Gál Tibor Pincészet – Viognier 2012

Id. Gál Tibor 1999-ben hozta be Magyarországra ezt a szőlőfajtát a syrah-val együtt, s míg utóbbi elég sok borászatban megvetette lábát, addig előbbi csak egy-két helyen bukkan fel. Ez a 2012-es viognier nincs is benn a nagykereskedelemben, kapni csak helyben, a Fúzióban lehet. Fogyasztani jól behűtve érdemes, hogy valamivel ellenpontozódjék 15,5%-os alkoholfoka, és hát nem árt egy komolyabb ételt választani mellé. Mi bőrével sült malaccsászárt kaptunk a borhoz, és mind az ételhez, mind a párosításhoz ezúton szeretnék gratulálni a Fúzió séfjének, aki sommelier-ből képezte át magát szakáccsá. 85 pont

Gál Tibor Pincészet – Pinot Noir 2014 – Classicus

Hűvös hangulatú, kezdődően joghurtos, intenzíven erdei gyümölcsös, magas savú, kissé reszelős tanninú, de borzalmasan ígéretes alap pinot. 2014 a magyar borászat egyik “fekete évjárata” volt, az északi borvidékeinken mégis születtek kimagasló borok ebből az évből. Ez is ilyen, és ha vásárlás után nem kapkodjuk el fogyasztását, hanem még 1-1,5 évig pihentetjük, összesimult formában fogyaszthatjuk. 88 pont

DSC_0384 (2)

Gál Tibor Pincészet – Pinot Noir 2013 – Superior 

Az előzőnél sötétebb színű, illatában viszont visszafogottabb. Sava érett, tanninjai fiatalságról árulkodnak. Arányait tekintve jól épített; a korty koncentrált, mélységgel rendelkező. A nap egyik legizgalmasabb vörösbora volt. 89-90 pont

Gál Tibor Pincészet – Bikavér 2013 – Superior

Decens illatú, ennek ellenére intenzív ízű bor. Hűvös karakter, kékbogyós gyümölcsökre emlékeztető aromatika, benne kis mentával, keleti fűszerekkel. Helyén van mindene, csak egy-két évet ez is érhetne még, vagy akár többet is. Ezzel együtt: 91-92 pont (Egerről egyébként köztudott, hogy a hideg tufapincékben lassabban fejlődnek a borok…)

St. Andrea Szőlőbirtok

“Törekszünk a jónak gyakorlására” – szól a pince mottója. De olyanokat is szoktak idősebb és ifjabb Lőrincz Györgyék hangoztatni, hogy a “bor az isteni szeretet különleges megnyilvánulása”. Meg aztán Mária-szobrot emeltetnek a Nagy-Eged-hegyi dűlőjükben és boraiknak olyan neveket adnak, mint Áldás, Boldogságos, Mária, Napbor, Mysterium. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nekem ebben a baromira szekularizált, deszakralizált, érték-degradált, profanizált világban kifejezetten rokonszenves, ha valaki ennyire mélyen és őszintén felvállalja spiritualitását. Látogatásom során vendéglátóm, ifjabb Lőrincz György minden évjárathoz, minden sikerült borhoz kapcsolódóan el is mondta, hogy a végeredmény voltaképp nem is a pincében, nem is a szőlőben dől el, hanem minden-minden a Jóisten akaratán múlik, s az ő kegyéből érkeznek a sikerek.

DSC_0448 (2)

ifj. Lőrincz György a Nagy-Eged-hegyen

A St. Andrea szőlőbirtok négy településen, kilenc dűlőben művel szőlőt. A termőhelyek kőzete vulkáni működés eredménye, riolittufa. A felsőbb talajrétegek eltérő mélységűek és kötöttségűek, de a legtöbb esetben agyagban gazdag talajok. A pincéjükben járva épp a tufafal lemarásának maradványait, törmelékeit kerülgettük – a légbefúvás és ózonozás mellett ezzel igyekeznek a penészgombákat visszaszorítani.

St. Andrea – Napbor 2015

A Napbor az egyik legismertebb fehébor a St. Andreától. Egri Csillag-felfogással készült, ugyanakkor ez az első olyan Napbor, ami 100%-osan tartályban erjedt. Olaszrizling, királyleányka, hárslevelű, chardonnay, sauvignon blanc, rajnai rizling, viognier és pinot blanc alkotja. Ez is mutatja, ifj. Lőrincz Györgyék sok világfajtával kísérleteznek, de saját bevallása szerint a helyi fajtákat prioritással kezelik. Virágos aromatikájú, kerek savú, moderált alkoholfokú, közepes testű, kifejezetten kedves-bájos bor. 84 pont

St. Andrea – “Csak egy szóval” Pinot Noir 2013 – Classicus 

Málnás, csipkés, harsogóan gyümölcsös bor, kis tejszínes színezettel. Tanninja érett, sava, alkoholfoka optimális, textúrája szinte olajos. Érződik rajta a hordós érlelés bőségesen, ami eluralja a földes és a gyümölcshéjból származó fűszeres jegyek természetes jellegét, de ezzel együtt ez egy elegáns, nagy pinot. 89-90 pont

St. Andrea – “Áldás” Bikavér 2013 – Classicus

Mint ifj. Lőrincz György mondja, ha nem sikerül elérni, hogy az új termékleírásban ne legyen limitálva 50%-ra a kékfrankos mértéke, akkor a St. Andrea az Áldás tekintetében meglehet, a “Classicus” kategóriában lemond a Bikavér név használatáról. Gyuriék ugyanis akár 60%-nyi kékfrankost is el tudnának képzelni ebben a borban, s hitük szerint az Egri borvidéken egyébként is egyre inkább ezt a fajtát kell előtérbe helyezni, szemben a cabernet-kkel. Egyensúlyos, gyümölcsökben bővelkedő, puha tanninú, finoman ásványos a 2013-as Áldás, amely a pincészet egyik slágerterméke. 88 pont

DSC_0451 (2)

Egy marék Nagy-Eged

St. Andrea – “Hangács” Bikavér 2012 – Superior

Áfonyás, szedres, kezdődően tejszínes aromatikájú; élénk savú, masszív struktúrájú. Érett, a szortiment többi Bikavéréhez képest délies karakterű bor. Sűrű és részletgazdag: gombás, avaros, földes – Gyuri szerint ez a jelleg leginkább a dűlő sajátosságainak köszönhető. Felemelő inni. 92 pont

St. Andrea – “Merengő” Bikavér 2012 – Superior

A Merengő 9 dűlő alapanyaga, s ilyen értelemben ez nem más, mint egy birtokbor, a St. Andrea ugyanakkor ezt a tételt helyezi jelenleg borpiramisának csúcsára. Savai élénk érzetűek, fűszeressége a többi bikavérhez képest kiugró, gyümölcsei egyszerre idézik a kék és piros bogyósokat. Sima felszínű, tömör kortyú, elegáns bor. 90 pont

***

A pincelátogatások szervezését köszönöm a Bortársaságnak!