A Planina Borház borász-tulajdonosának, Horváth Zoltánnak a borait borkedvelő baráti társaságban, teraszon, grillen sercegő húsok mellett volt szerencsém kóstolni, és azt kell mondjam, meggyőzőek voltak, izgalmasak, örömteliek. Poharamban Mohács.
Horváth Zoltán 2003 óta saját telepítésű, saját maga által művelt szőlőterületekről készít bort (5 hektárról) a Pécsi borvidéken, közelebbről az úgynevezett Mohács-Boly Fehérborútról, egyszerűbben: Mohácson. A Mohács-Bóly Térségi Fehérborút a Mecsekaljai történelmi borvidéken Hásságy–Bóly–Mohács és Dunaszekcső között húzódik. Hazánk egyik legmelegebb, szubmediterrán éghajlatú borvidéke ez, a termelt borok itt illatban, zamatban gazdag, testes karaktert mutatnak. A térségben a jellemző borfajták a chardonnay, a sauvignon blanc, a rajnai rizling, az olaszrizling, a királyleányka, és tök érdekes módon a juhfark, a zöldveltelíni, de találkozni errefelé cserszegi fűszeres és ottonel muskotály ültetvényekkel is. A régiek számára ismerős lehet a ma már kevéssé használatos kifejezés, hogy pecsenyebor, ami egykor a tájborok jelzője volt, azaz a minőségi és az asztali borok közötti kategóriát illették vele. Na hát ilyesmik készülnek itten, többnyire.
Zoli viszont – fehérborút ide, juhfarkból és cserszegiből készült pecsenyeborok oda – kifejezetten vörösszőlős figura, szortimentjében a vörösbor, a rozé és a siller dominál. Mint ő maga mondja, a “tökéletesen egyenes, tiszta, intenzív színű ás illatú és zamatú” borokat keresi-kutatja-csinálja. Szőlőterületeit 40-60 mázsa/hektárra hozamkorlátozza, a borokat pedig “irányítva” egyengeti útjukon, ami azt jelenti, hogy a fehér-, rozé-, siller- borok mustja ülepítve, hűtve, fajélesztős beoltással, ellenőrzött erjesztéssel válik borrá pincéjében. Ezeket a borfajtákat Zoli ritkán teszi fahordóba, oda csak az érett, túlérett alapanyagok kerülnek filozófiája szerint. A vöröseket hidegáztatás után, spontán indítva, nyílt kádon, kézi csömöszöléssel készíti. Ha az alapanyag megkívánja, fahordóba kerülnek, ha vékonyabb a bor és a gyümölcs a fő pozitívuma, akkor tartályban marad (lásd lentebb: 2014-es “CF”).
A borokat Zolitól kaptam, személyes ismertségünk elmondhatatlanul régre, egészen az áprilisi Kékfrankos Nagykóstolóig nyúlik vissza, ahol az a 11′-es kékfrankosa, ami kitörölhetetlenül és magas pontszámmal belém égett, az esemény legjobbika volt számomra. Prímjével dolgoztam már az ETAP-ban a magam és sokak örömére, de hát azt a bort talán már ti is jól ismeritek. A Kadarkában is tuti bent van/volt, és kedvenc alföldi borkereskedőm, Kálmán “GólyásBorház” Tibi is bőszen építi vele szülővárosom, Szentes elméjét, ízlését. Az alábbi hatosfogatra egy terasz-sütögetés alkalmával, sok-sok értő-kedvelő arccal nagyítóztam/-tunk rá. A lentebbi fotók kajaképek lesznek erről a bizonyos sütögetésről, mivel a borról – mea culpa – csak azt az egyet készítettük, ami a címlapra került. De a csirke és a kacsa ilyen rozmaringos, kakukkfüves, fokhagymás körítéssel, szivar-grillben szmókolva-sütve-párolva pontosan megfelel ezek mellé a borok mellé. Hátha kedvet kaptok ilyesmihez.
Kóstolási jegyzet
Planina Borház – “Borka – az első királyleánykám” 2015
Simán leolaszoztuk mindannyian (a kóstoló elejét ugyanis totál elkomolykodtuk: vakon kóstoltunk, nem ettünk mellé, tippelgettünk, okoskodtunk). Pedig, ha valami ilyenkor, amikor ennyire megvezet az aromatika, árulkodó lehet, főképp a savkészlet, a savérzet. Az illatban és az ízben ugyanis ugyanaz a fehér húsú gyümölcsösség, blansírozott mandulás, citromvelős jelleg érezhető, mint az olaszrizlingeknél sokszor. A kortyot ugyanakkor élénk savak támasztják, kis CO2 frissíti, és összességében egy tiszta, egyszerű, könnyen megérthető, hamar megkedvelhető bor ez. Hordót nem látott. 82 pont
Planina Borház – Rozé Cuvée 2015
Kékfrankos (25%) cabernet sauvignon (25%) és Néró házasítása. Utóbbi kapcsán hadd idézzek ide néhány gondolatot: “A Néró egy sötétkék színű, bő levű, fűszeres zamatú csemegeszőlő-fajta. Az egyedüli csemegeszőlő, amiből vörösbor készíthető. Csizmazia József és Bereznai László nemesítették 1965-ben az Eger 2 (Seyve-Villard 12375-össel) és a Gárdonyi Géza (medoc noir x Csaba gyöngye) keresztezésével. Magyarországon 1993 óta államilag elismert fajta; de Svájcban és Brüsszelben is fajtaoltalmat kapott.” Én főképp a Nérónak tudom be, hogy ez a bor ennyire vadmálnás, távolról és kezdődően faszenes, már-már füstölt sonkás karakterrel bír. A kékfrankos meg megadja a savát, a a gerincét, a tartását, a frissességét, a cabernet sauvignon a fűszerét, és ettől válik ez a rozé egyedivé, izgalmassá, határozottan szerethetővé. 83 pont
Planina Borház – Siller 2015
Harminchat órás héjon áztatással készült siller, cabernet franc (70%) és kadarka alapanyagból. Kékbogyós, főtt áfonyás, feketeszedres a zamata; intenzív, mégis baráti a savérzete; optimális, szerkezetbe simuló az alkoholfoka. Talán kicsivel több sav jól állna neki. 81 pont
Planina Borház – “CF” 2014
Cabenet franc csavarzár alatt, tartályban elkészítve. Fűszerek garmadája (feketebors, koriandermag, kardamom…), érett-túlérett feketecseresznye jellege az illatában, meg valami, amivel, nos, meg kell barátkozni: tűzifa és gumimatrac keveréke (csersav-illat?). A tannin a nyelven sok is, nyersnek, éretlennek hat. A sav pedig az évjáratot hűen tükrözi… Az alkohol jól elkapott, 13,5%-os. Egyensúlya a csersavak irányába billen. 82 pont
Planina Borház – Jenyei Kékfrankos 2013
A mohácsi Jenyei-hegyről származik a bor kékfrankos-alapanyaga, amit a borász másfél évig tartott újfában. Illata édesfűszereket (vaníliát, fahéjat), sütőporosságot közvetít, de aszalt lícium gyümölcsöt, főtt kökényt is. Az alkohol meglehetősen tüzesnek hat (15%), de vannak savak, és a korty az illatnál összehasonlíthatatlanul frissebbnek, könnyebbnek hat (a relatíve magas alkoholtérfogat-százalék ellenére is). A tanninok felszíne puha, bársonyos. Tartalmas, ezzel együtt mégis kissé bárdolatlan (fiatal?) kékfrankos. Alapvetően amúgy gasztrobor ez (és az is marad, ha még érik is), és szerintem elbírja a steakeket is simán. 84 pont.
Planina Borház – Prím 2013
Cabernet franc (70%), kékfrankos házasítása a Prím. Málnás-szedres-joghurtos az illatképe, kis szellőztetéssel pedig az aromatikát élénkítő, azt hűvössé tevő zöldfűszerességet is kapunk. Ízben hasonló jegyek köszönnek vissza, de a főszerep összességében a piros bogyós gyümölcsöké. Kortyközéptől azonban megint egy kis vegetalitás, fodormenta, citromfű, ilyesmi. Kerek a korty, hosszú a lecsengés, és a vége meglepően fűszeres. A sor legjobbja; a nyár meglepetése; a sors és a végzet egyértelműen a lakótelepi teraszok gázrózsáin főzött zúzapörköltek mellé rendelte. Mit mondjak még, próbáljátok ki bátran, jó anyag. 87 pont.