Badacsony New York ötödjére

bad

fotó: innen

Beszámoló a 2016-os Badacsony New Yorkban nagykóstolóról.

Életem első kéknyelűjét a Borbély Családi Pincészettől kóstoltam, s ha jól értelmezem saját működésem, az élmény, amit ez a bor okozott, a nagy szavakat kerülve mondom, erősen hozzájárult, hogy ma azt csinálom, amit. Aki a bor körül dolgozik, úgy értem, lélekből, életmódszerűen, kapásból fel tudja sorolni azt az öt-tíz boros élményét, ami kitörölhetetlen nyomott hagyott benne, és szakmai szemléletét a mai napig meghatározza. Ami engem illet, őszintén szólva a Badacsonyból mostanság sok meglepetésre nem számítottam – jók az olaszrizlingek, a rajnaik, tetszik egy-két hárslevelű, piedesztálon nálam a kéknyelű; sokat járok arra, kóstolok bőséggel ottani bort: preferenciáim badacsonyi köre kialakult. És valamiért azt gondoltam, amely hibát más borvidékekkel szemben is gyakorta elkövetek, hogy a revelációkból, amit kellett, már jó időre megéltem. Ennyi jutott nekem egyelőre, és mivel ez bőven több, mint amit egy átlagember az élete során poharába tölt, gondoltam, a markomat tartani már nincs jogom.

Aztán hogy, hogy nem, egyszerre belehullanak olyan borok, mint Bencze István pezsgője, Málik Zoltán Kéknyelűje, Borbély Tamás rózsakője, Gilvesyék alap rajnaija. Török Csaba shiraza, Laposa Bence 4 Hegy olaszrizlingje, a Villa Tolnay zöldveltelinije, Nyári Ödön hárslevelűje meg szimplán hozta a kötelezőt a badacsonyi nagykóstolón, amely tételek – nem megsértve senkit – lemérhetetlenül fölötte állnak a badacsonyi mezőnynek kifinomultságuk vagy tisztaságuk, egyensúlyukvagy unikalitásuk tekintetében.

Semmi kedvem most a higiéniai problémás, bizonytalan struktúrájú, a téves stílusinterpretációk mentén készített borok taglalásához, legyen elég annyi, hogy a rendezvény kínálatában ezekből bőséggel lehetett kóstolni. Amit amúgy nem bánok; ez itt még mindig a 26 éve (újra) létező magyar borkultúra; olyan, amilyen; összességében szerethető.

Kóstolási jegyzet

Laposa Családi Birtok – 4 Hegy (olaszrizling) 2015

Óriásit megy ez a bor az utóbbi években. Badacsony, Csobánc, Somló és Szent György-hegy – e területekről az alapanyag. Többször dicsértem már a 4 Hegy több évjáratát is: tisztasága, finomsága, linearitása, frissessége, feszessége mindig magával ragad. Más olaszrizlingekhez képest aromatikája kevésbé intenzív, a hangsúly a szerkezeten van.  88 pont

Bencze Családi Pincészet – Pinot Noir Rosé Gemini Brut Nature 2013

Bencze Istvánt kimerítően Akov mutatta be az internet boros népének még tavaly ősszel. A cikk után nemsokkal végigültem a bloggerrel egy nagyobbacska pezsgős vaktesztet, ahol a Gemini bekerült a sorba, s Akov biztatott is, hogy majd meglátom, csudajó lesz, de valamiért akkor nem fogott meg – talán a hangulatom tehet róla. Később viszont más forrásból (Demijohn), egy kevésbé deprimált állapotomban újrakóstoltam, és azóta és jelenleg a legjobb hazai nyerspezsgőt látom benne. Szikrázó, hűvös aromatikájú, elegáns. 88 pont

Málik Pince – Kéknyelű 2013

Mint fentebb említettem, Borbélyék kéknyelűje egykor teljességgel lenyűgözött, és azóta is elkötelezett híve vagyok a fajtának. Nem emlékszem azonban, hogy valaha lett volna szerencsém jobb kéknyelűhöz, mint Málik Zoltáné. Vastag, olajos, erőteljes, elementáris, archaikus. 88 pont

Gilvesy Pincészet – Rajnai Rizling 2013

Ez a pince alap rajnaija, ezt az infót kaptam a standnál. Mert van egy 2014-es évjáratú is, az a Tarányi-dűlőből, de abba még nem teljesen épült be a fa. A ’13-as bor érett, trópusi gyümölcsös, kezdődően petrolos, finom savú. Az est egyik legjobbja volt. 88 pont

Villa Tolnay – “Tavasz” Zöldveltelini 2015 

Ha technológiailag tiszta, általában hidegen hagy egy bor megjelenése, de ennek a zöldveltelininek a zöldes reflexei megleptek: már-már abszintos színt mutat. A gyümölcsösség lassan bontakozik ki, aromaprofilja inkább köves, sós asszociációkat ébreszt. A savak pattognak, a test közepesen telt, a hordó sűríti némileg a korty szöveteit. Izgi. 86 pont

Borbély Családi Pincészet – Rózsakő 2015

500 literes hordóban erjesztette és érlelte a borász. Ez az egy hordó van belőle. 600 palack. Florális illat, picit cseres korty, kezdődően olajos kortyjelleg, sós érzet. Kedveltem Szászi Endre és a Csobánci Bormanufaktúra rózsakőjét is, de a felszínen mindhárom eltért egymástól. Ami mindben tetszett: a savstruktúra, a markáns ásványos jelleg. Ez a fajta egyébként egy hibrid, rokonságban a kéknyelűvel, bővebben: itt. 87 pont

Nyári Ödön – Hárslevelű 2015

Hársvirágos, nektarinos, méhviaszos, édesköményes képzetekre ösztönző bor. Kellemes savérzet, van tartás, helyén a szesz, s bár a csertől kissé érdes a korty felszíne, összességében egy zamatos, extraktban gazdag tétel ez. 86 pont

2 HA Szőlőbirtok és Pincészet – Shiraz 2013

Egy másik felületen azt írtam, a Badacsony New Yorkban elnevezésű kóstolóról ez volt az egyik kedvenc vörösborom, de a teljesség kedvéért meg kell mondjam, ez országos viszonylatban is áll. Fekete szedres, eperleveles, kezdődően mentás az aromaprofilja, de közben villan bors, vizes föld; a tannin finom, a hordó príma, a sav lendületes, az alkohol nem billenti az egyensúlyt, az utóíz tartós. Feszes, feszültséggel teli bor. 90 pont

További cikkeim a témában az Északiparton és a We Love Balatonon