Szik Mátyás: Csak egy sommelier vagyok

A több mint húszéves múlttal rendelkező sommelier szakma februárban felavatta harmadik örökös bajnokát Szik Mátyás személyében. Rég történt hasonló; legutóbb 2006-ban Fabók Mihály vehette át ugyane elismerést, jó pár évvel korábban pedig Kovács Antal érdemelte ki. Az idei bajnokkal egy kávé mellett beszélgettünk a díjról, külföldi versenyekről és a szakmán belül kialakult feszültségekről. Cikkünk a Miért kell két sommelier szövetség c. sorozat 2. része.

szik-1

Szik Mátyás

Az Örökös Magyar Sommelier Bajnok címet az a sommelier viselheti élete végéig, akinek a magyar bajnokságot háromszor sikerült megnyernie. Ma e címet a Magyar Sommelier Szövetség (MASOSZ) adja a saját rendezésű országos bajnokságán győzedelmeskedőknek. A MASOSZ ugyanakkor nem rendelkezik a nemzetközi szövetség (Association Sommelier International – ASI) akkreditációjával, így bajnokságának győztesét – jelen esetben tehát Szik Mátyást – nem indíthatja az ASI által rendezett világversenyeken. Ezekre csak a Magyar Sommelier Club (MSC) országos bajnokságának győztese kvalifikálhatja magát, lévén csak az MSC tagja (egyébként 2001 óta) az ASI-nak. (Az idei világbajnoki induló Angerman László, az Onyx étterem sommelier-je.)

A két szervezet között több éve mélyül az árok. Noha a világban látni példát arra, hogy egy nemzetben több sommelier szövetség működik egymás mellett, ám Magyarországnak, ahol négy kézen (de lehet, hogy csak hármon) összeszámolható a valódi sommelier-tudással (lásd: sör, bor, párlatok, kávék, gasztronómia…) rendelkezők köre, nem biztos, hogy hasznára válik egy ilyen kétegyletes helyzet. Ha másért nem, hát azért, mert az ország jelenleg legtehetségesebb sommelier-jét éppen e helyzet lehetetleníti el a soron következő világbajnokságon való indulástól.

***

Milyen érzés Örökös Magyar Sommelier Bajnoknak lenni?

Szik Mátyás: Büszkeség tölt el, mivel megtérült az a sok befektetett munka. Nem volt könnyű menet, nem is hiszem, hogy valaha izgultam versenyen annyira, mint most.

Hogyan emlékszel vissza rá?

Sz. M.: Szorosnak éreztem, és mondom, nagyon izgultam. Vagy inkább: nagyon izgalmas volt. Jó szervezés, magas színvonal jellemezte a versenyt.

Megszerezted a harmadik bajnoki címet, és így, örökös bajnokként a szabályok értelmében nem indulhatsz már több, MASOSZ által rendezett versenyen. Mit fogsz erre a sikerre építeni?

Sz. M.: Ha a korábbi triplázókat, Kovács Antalt és Fabók Mihályt nézzük, láthatjuk, hogy ők egymástól eltérő módon éltek a címmel, és az azzal járó presztízzsel. Misi nem lépett ki a vendéglátásból, hanem a régi munkakörnyezetében erősítette tovább magát, Anti pedig egy idő után vállalkozást hozott létre, borkereskedő lett. Azt hiszem – és ha lehet, most ezt még jobban hiszem –, hogy nekem továbbra is a bor és a gasztronómia terén kell munkálkodnom. Hogy milyen platformon, az majd az idő múlásával kiderül.

A világbajnokságon nem vehetsz részt . Ehhez az kellett volna, hogy elindulj az MSC által rendezett versenyen és megnyerd azt. Mi az oka, hogy végül ott nem indultál?

Sz. M.: Elvi okokból nem neveztem a Kovács Gábor-féle versenyre. Nem hiszek a széthúzásban. Az egységben, az összefogásban hiszek, és nagyon kicsinek tartom Magyarországot ahhoz, hogy két sommelier egyesület működjön benne. Azt gondolom, hogy megállapodásra kellene jutnia a két társulásnak, mert a széthúzással rengeteget veszíthet ez a fejlődésben lévő, törékeny szakma. Az ASI szabályai értelmében a világbajnoki indulás jogával csak az általuk akkreditált egyesület országos bajnoka rendelkezik. Drukkolok majd a vb-résztvevő kollégának!

Nincs más lehetőség arra, hogy nemzetközileg megmérettesd magad?

Sz. M.: Két nagy nemzetközi szervezet van. Az egyik az ASI, a másik pedig a WSA (World Sommelier Association) – előbbi egy francia, utóbbi pedig egy olasz szervezet. Minden nemzetközi szervezet egy országból csak egy egyesületet vehet fel a tagjai közé. A MASOSZ tehát már nem lehet ASI-tag, a WSA-nak pedig még nem tagja. De ha nagyon akarnék, elindulhatnék egy francia vagy olasz nemzeti bajnokságon is anélkül, hogy akár francia, akár olasz állampolgársággal, vagy bármilyen nemzetközi tagsággal rendelkeznék. Független indulóként tehát lenne lehetőségem külföldi, erős ellenfeleket felvonultató bajnokságokban versenyezni. De kicsit olyan ez, mint a séfeknél a Bocuse d’Or: számos szakácsverseny van, viszont az a legelismertebb, az a legrangosabb. Az igazi kihívás számomra tehát az ASI megmérettetése lenne – itt azonban a már említett „elvi okok” lehetetlenítik el a részvételem.

Az MSC elnöke, Kovács Gábor is utalt rá egy korábbi interjúban, hogy a két egyesületnek érdemes lenne közelednie egymáshoz, felszámolva ezzel a szakmában kibontakozó pártosodást. Te is ezt mondod. Látod reális esélyét a közeledésnek?

Sz. M.: Én úgy tudom, hogy a MASOSZ részéről megtörténtek azok a diplomáciai lépések, amelyek a kettősséget igyekeztek felszámolni. Javaslatokkal éltek Kovács Gábor felé, de érdemi reakció hiányában még mindig nála, azaz az MSC-nél pattog a labda. Kicsit azt látom, hogy ennek a kiegyezésnek a sikere leginkább Kovács úron múlik. És ha létrejönne valamiféle megállapodás, biztosan lennének pozíciós viták, kellene egy csomó reform és így tovább… de a szakma jövője főleg ezen áll vagy bukik most.

Úgy tudom, az MSC tett már viszontlépéseket. A saját bajnokságukra például meghívtak MASOSZ-tagokat zsűrizni, akik nem mentek el. Mikor Kovács Gáborral beszélgettem, nekem úgy tűnt, hogy szerinte a MASOSZ-nál pattog az a bizonyos labda.

Sz. M.: Nem mindegy, hogy a dolgok hogyan vannak tálalva. Ahogy én tudom, Fabók Mihályt, a MASOSZ elnökségi tagját valóban meghívta az MSC, ő viszont egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni a versenyükön, a távolmaradását pedig időben jelezte. Tovább viszont nem lapoztak a telefonkönyvben. Persze értem a logikát, hiszen ő egy háromszoros magyar sommelier bajnok: ha ő nem tud jönni, más ne jöjjön. Ez így rendben is van. Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy Misinek nem elvi fenntartásai voltak az MSC versenyével kapcsolatban, hanem egész egyszerűen nem ért rá. Dolgozott. De nem akarok a nevében magyarázkodni, én a MASOSZ-ban csak egy tag vagyok. Sőt én csak egy sommelier vagyok, meg annak az elszenvedője, hogy ez a két társulás nem tudott a mai napig egymással megegyezni, és így korlátozottak a lehetőségeim a külföldi versenyzés terén.

szik-2

Azt mondod, elvi okokból nem indultál az MSC versenyén. Ha viszont mindenki nyakasan tartja magát az elveihez, akkor közeledés tényleg nem lesz.

Sz. M.: Az MSC egyszer megszűnt már; befejezte a tevékenységét. Kovács Antalt idézném: azért lett létrehozva a MASOSZ, mert a korábbi egyesület nem működött kielégítően. Most viszont, öt év után a hamvaiból feltámad az MSC, megszervezi a saját versenyét, amivel viszályt gerjeszt. Egy ilyen versenyt én nem kívánok legitimálni az indulásommal.

Kovács Gábor azon a véleményen van, hogy az MSC-re (amelyhez azóta Kovács Antal átigazolt) a MASOSZ elégtelen működése miatt van szükség. Szerinte egy sommelier szövetségben sommelier-k legyenek a tagok, ne pedig szakmán kívüliek.

Sz. M.: Ezzel csak részben értek egyet. Szerintem minden szervezetnek jól jönnek a pártoló tagok. A MASOSZ-bajnokság győztesének például Horváth Lajos debreceni borkereskedő, a MASOSZ pártoló tagja ajánlotta fel a fődíjat. Tény, hogy Kovács Gábornak sok mindenben igaza van, mert változtatásra valóban sok ponton szükség lenne a MASOSZ-ban. De nem gondolom, hogy erre az a megoldás, hogy a megszűnt szervezetét újjáéleszti és szervez egy ellen-bajnokságot.

Azt mondod, megszűnt az MSC, most pedig újjáéledt. Miközben Kovács Gábor szerint sosem szűnt meg az MSC, sőt a tagdíja is minden évben fizetve volt az ASI felé.

Sz. M.: Hogy jogi értelemben megszűnt vagy sem, az olyan szempontból mindegy, hogy hosszú éveken át nem volt tapasztalható semmi aktivitás részükről. Márpedig ha egy egyesület lényegesen hosszú ideje nem dolgozik a szakmával és a szakmáért, akkor okkal hihető róla, hogy megszűnt. Egyébként fogalmam sincs, miért az MSC az ASI-tag mind a mai napig, mikor a magyar bíróság kimondta, hogy a MASOSZ a hivatalos hazai sommelier szövetség, amely szövetség ennek a névnek a viselésére törvényesen jogosult. Nem tudom, az ASI ezt miért hagyja figyelmen kívül.

De akkor még egyszer: én csak egy sommelier vagyok, aki szeretne egy presztízsszakmáért tenni minden nap, és azt érzem, hogy bizonyos emberek csak gáncsolják ezeket a törekvéseket. Ugyanakkor az abszolút igazság nincs csak ezen vagy csak azon az oldalon. Az igazság középen van; közös nevezőre kell jutni, a kettőből egy egyesületet csinálni, közös szabályokat kell alkotni. Csak az egységesség visz előre! És hiszek abban, hogy egy háromszoros sommelier bajnok állásfoglalása ilyen ügyekben mérvadó lehet.

(Megjelent a Vendéglátás Magazin 2016. áprilisi lapszámában.)