Reménykeltő bikavérek a láthatáron

Jó pár napja már, hogy a Corinthia Hotel Budapest egyik különtermében borújságírók szűk köre forgalomba még nem került bikavéreket kóstolhatott Mészáros Gabriella borakadémikus vezényletével.

bikaver

fotó: innen

Bikavért Egerben és Szekszárdon készítenek, s míg előbbi esetében a rendtartás a kékfrankost, addig utóbbinál a kadarkát részesíti előnyben. Borászati technológiai előírásokba nem mennék bele, azokat Eger esetében itt, Szekszárd esetében pedig itt találjátok. Mivel a bikavér az imént említett két, tipikusan Kárpát-medencei fajtára épít, különösen fontos borbrandje Magyarországnak, amelyet a tapasztalatok szerint meglehetősen nehéz újra felépíteni. A bikavér korábbi érában történt lefokozását sem célom most részletezni, ezt a történetet mindenki jól ismeri. Amiről beszélni kell – többek mellett – , a szekszárdi hordócser-szörny és az egri doh.

A témában alig találni valamire való írást – leszámítva ezt a kettőt: itt és itt – , a szakmai beszédben pedig jobbára csak a fiatalok, az új iskolákon nevelkedett borírók, sommelier-k szűk körében szokás elővenni a fenti felvetéseket. A bortermelők persze ezeket túlzásnak tartják, kivált ami az egri dohosságot illeti. Részük szimpla rossz indulatot, részük alapvető hozzáértésbeli hiányosságokat lát az írások mögött. Nehéz igazságot tenni.

A Corinthia Hotelben megejtett Bikavér-Párbaj zártkörű mesterkurzusán Mészáros Gabriella borakadémikus az átázó, s így párás tufapincét említette az egri dohosság esetleges kiváltó okaként. A túlextraháltság és a hordócser-vezérelt borok kérdése nem került elő. Valahol jogosan. A kilenc tételből ugyanis csak egynél volt tűréshatáron túli a tannin mértéke.

Összességében azonban azt mondhatjuk, jól előkóstolt, alaposan megszűrt rendezvény volt az idei Bikavér-Párbaj – úgy a mesterkurzusa, mint a publikus kóstolója. Hibás vagy bántóan túlmaszkírozott borral csak elvétve lehetett találkozni. Jóllehet a nulla százalékos arány a tisztaság tekintetében alapvető fogyasztói elvárás, ám a bikavér-stílus terén jó, ha kritikai hajlamunkat képesek vagyunk mérsékelni. Én például nem gondoltam korábban, hogy végül azt a fajta bikavér-stílust fogom szeretni, amit a Tarjányi, a Tóth vagy épp a Vida pincék képviselnek újabban. Ennél eddig sokkal nagyobb bálvány volt a szememben a tannin, és kétségtelen, hogy bizonyos fétist az alkohollal szemben is magamra vettem. Persze a szélsőséget ebből vegyétek el, mert az old school cserszörnyekkel mindig oppozícióban álltam. Itt jegyzem meg, csak napjai vannak már hátra annak a vélekedésnek, hogy a “mi vevőink így szeretik ezt a bort”. Ami biztos: látni valamiféle csiszolódást a bikavér-karakterek terén, és bizonyára sok év finomhangolásra lesz még szükség, a jelenlegi helyzet azért bizakodásra ad okot. Még ha ezzel sokan nem is értenek egyet.

Kóstolási jegyzet

Petrény Pince – Egri Bikavér, Classicus 2012

Kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, syrah. Visszafogott illatú, de azért erdei gyümölcsös, koriandermagos jegyeket mutató bor. A közepesnél éppen csak vastagabb a teste. Az alkohol szelíd, a savak jól megtartják a kortyot, a csersavak finomak, mennyiségre a közepes szint alatt maradnak. Gyümölcshangsúlyos, diszkréten hordófűszeres, finom. 86 pont

Tóth Ferenc – Egri Bikavér, Superior 2013

Kékfrankos, kadarka, merlot, cabernet franc. Szedres, málnás, zöldfűszeres aromaprofil. Eléggé hűvös tónusú. Ez is a lazább szövetű, moderált tanninú, könnyen iható bikavérek közé tartozik. Van hossza, mélysége. Kedveltem. 87 pont

Eszterbauer – “Tüke” Szekszárdi Bikavér 2013

Kékfrankos, kadarka. (Hogy ez mitől bikavér, nem tudom. A szabályozás értelmében legalább három fajta házasítása nevezhető bikavérnek. Elképzelhető persze, hogy a mesterkurzuson adott kóstolólap volt hiányos.) Buja, délies hangulatú bor. Illatban és ízben főként érett sötét bogyós gyümölcsök, finom fűszeresség. Fiatal még a bor: a hordós aromák uralkodók az ízben a tannin pedig szemcsés, fejletlen, de alapvetően jó minőségű. A korty kezdődően dzsemes. Remélhetőleg lesz benne annyi erő, hogy mire eléri vélt optimális palackérettségét, marad még benne elegendő sav is. 86 pont

St. Andrea – “Merengő” Egri Bikavér, Superior 2013

Kékfrankos, cabernet franc, merlot, cabernet sauvignon. Szerettem volna hinni benne, de miután hosszú ideig pörgött pohárban, a kartonpapíros, kezdődően húsleveses jelleg csak nem távozott. Pedig jó anyag. Sajnos mindkét palack problémás volt. —

Vida Péter – Szekszárdi Bikavér 2013

Kékfrankos, merlot, cabernet franc, kadarka. Könnyed, fineszes, finom tanninú bor. Meggy, szamóca, csipkebogyó – mindenféle piros bogyós gyümölcsöt találni benne. Szekszárdi létére eléggé északiasnak hat frissessége, savereje okán. Nagy reménység! 87 pont

Takler Pince – Szekszárdi Bikavér 2013

Kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc, kadarka, syrah. Karamell, füst, vanília, cseresznye az illatban – ebben a sorban. Ízben hamarabb találkozni gyümölcsökkel. Nagyon sűrű és komplex. A vastagabb bikavérek közé tartozik – testből, tanninból és szerencsére savból is van volumen rendesen. Kusza még, de ígéretes. 88 pont

Lajvér Pince – Szekszárdi Bikavér, Selection 2012

Kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, kadarka. Temperás (illó?), cseresznyés, rózsaborsos irányban bontakozik ki. A korty elsőre jó építésűnek, finomnak tűnik: a tannin kellemes, a savak élénkek. Aztán hirtelen összezuhan, eltűnik. Kár. 83 pont

Fritz Pince – “Aranydomb” Szekszárdi Bikavér 2012

Kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon, blauburger, kadarka. Rózsás, szedres, málnás, babérleveles díszek. Félelmetesen sok a csersav – bárdolatlan, rusztikus, szemcsés textúrájú, kezdődően dzsemes a korty. Nem gondolom, hogy az újszerű szekszárdi bikavérek ezt a stílust, ezt a régi iskolát fogják követni. 84 pont

Thummerer Pince – Egri Bikavér, Grand Superior, Nagy-Eged-hegy 2012

Kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, kadarka. Szedres, joghurtos, összességében hűvös karakterű, feszes gerincű, jól huzalozott bor. Friss gyümölcsök az ízben, kellemes élmény. Nincs még összeérve minden komponense, de eleganciát, fineszt már most is felfedezni benne. 88 pont

Gróf Buttler – Egri Bikavér, Grand Superior, Nagy-Eged-hegy 2012

Kadarka, pinot noir, cabernet sauvignon, merlot. Olyan az illata, mint egy málnakrémmel töltött csokoládénak. Aztán szellőztetéssel puncsossá, kókuszossá válik, a korty pedig dzsemes, bután konyakos beütésű. Vaskos, geil és művi. Ilyet, tényleg, minek? 81 pont

***

Megj.: kevés időm volt, a mesterkurzus után nem sokkal távoznom kellett, de a nyilvános kóstolón ezzel-azzal azért sikerült még megismerkednem. A Tarjányi Pincét Egerből és Németh Janó Pincéjét így, kóstolási jegyzet nélkül, de külön kiemelném. Tiszta, üde, gyümölcsös, friss, könnyed vonalat képviselnek. Heimannékat úgyszintén az erősen ajánlott, mondhatni kötelező kategóriába sorolnám.