Ismerjétek meg a Cadiát Piemontból!

A DOC Vino Bar második őszi aperitivo estjén a Cadia családi pincészet tette tiszteletét. A borsort a tulajdonos Mariella Conterno és lánya, Noemi Giachino mutatta be, az i-re a pontot egy 2011-es barolo tette fel.

DSC_2366 (2)

A múltkori aperitivo est után, melyen a szicíliai Donnafugata pincészeté volt a főszerep, ezúttal Itália északi részéről érkeztek borok az asztalra az Arany János utcai DOC Vino Barban. A két kóstoló jellege teljesen eltért egymástól; míg annak helyszíne a terasz volt, élőzene szólt és egy mikrofonos, pontosan fésült exportmenedzser ragadta magához a figyelmet, addig ezt bent, a borbárban tartották, és kereskedő helyett a borászat tulajdonosait hívták meg, a szavakkal Gianni Annoni zsonglőrködött, a palackokkal meg leginkább egy kiváló szakember, Jáhner Attila, a Pomo d’Oro vezetője.

Piemont, a nebbiolo és a barbera hazája

Hogy manapság Piemont és Toscana versenyében melyik tartomány sorolandó előrébb vörösbor-fronton, azt nem olyan egyszerű ám eldönteni. Amúgy ha engem kérdeztek, az észak-olasz borokban én valamivel hamarabb megtalálom a számításaimat, bár hozzáteszem: azért még sosem pofoztak fel a kocsmában, ha a barbaresco után a sort épp egy brunellóval kívántam folytatni.

Piemont hírnevét a vörösborok alapozták meg, kiváltképp a barolo, és mondani sem kell, a franciák keze ebben is benne van hónaljig. A nebbiolo alapú barolo első, dokumentált évjáratát (“vino vecchio”, a “királyok bora”) a szakirodalom szerint francia termelők készítették Louis Oudart enológussal az élen, Cavour gróf megbízására az 1800-as évek közepén. Termeléshatékonysági megfontolások alapján nagyjából száz évvel később, az 1940-50-es években dolcettót és barberát kezdtek el a helyiek foglalkoztatni, de a ’80-as évekre aztán a nebbiolo/barolo csak-csak megérkezett a világ nagy prémium vörösborai közé. A barolo mellett természetesen a barbaresco borfajtát kell még Piemont kapcsán megemlíteni, mely szintén nebbioloból készül. A barbaresco modern kori kiiskolázása Domizio Cavazza nevéhez köthető, aki Olaszország első, Albában a mai napig működő enológiai iskolájának foglalta el igazgatói székét az 1800-as évek végén.

A nebbiolo és a barbera, melyekről lentebb még beszélünk, teljesen eltérő szerkezetet mutat. Előbbi rendre vastag, testes, erősen tanninos, magas savérzetű borokat ad, utóbbi meg játékosabb, szinte csersavmentes szokott lenni, és ennélfogva könnyebben is csúszik. Míg a nebbiolót 4-5 éves érettsége előtt – azaz élvezeti értékének minimuma alatt – fogyasztani értelmetlen, addig a barbera nyakát egy-két éves korában már zokszó nélkül kitekerhetjük.

Cadia, egy családi kispince Piemontból

A Cadia pince 1913-ban jött létre, és nem egész száz év kellett hozzá, hogy azt a 12 hektárnyi területet, amelyről bort készítenek, parcellánként felvásárolják. Nem tudom, rátok hogyan hat ez az információ, én ilyenkor mindig rágyújtanék a medvebőrön valami drága dohányra. Mert szerintem ez valahol csodálatra méltó. Persze nyilván van más bevételi forrása a családnak, de az az alázat és elhivatottság, az a fokozatosság és hagyománytisztelet, az a mértékfilozófia és minőségorientáltság, ami a Cadiát jellemzi – legalábbis tulajdonosán keresztül – , az erre, mifelénk csak kevesek sajátja. Hovatovább hóbortja…

A sor, amit a DOC Vino Bar aperitivo estjén Mariella Conterno bemutatott, lefedi a Cadia borválasztékának legjavát. (A többi borért katt ide.)

DSC_2321 (2)

Kóstolási jegyzet

Arneis 2014

Az arneist, mely Piemont autochtonja, Itália borfanatikusainak nyilván szükségtelen bemutatni. Mint fehér fajta, a tartomány legelterjedtebbje – ezt azért áruljuk el a frissen érkezettek kedvéért. Karaktere légies, magával ragadó; aromaprofilja gyöngyvirágos, jázminolajos jellegű; gyümölcskészlete az érett őszibarack és lédús nektarin irányába mutat; populáris bor, mégis sajátságos hangulat jellemzi. 83 pont.

DSC_2339 (2)

Sauvignon Blanc 2014

Fiatal, mindössze öt éves telepítése ez a Cadiának. Én úgy gondolom, lassan azért a sauvignon blanc-nal is végbe fog menni világszerte az, ami a chardonnay-val, ti., hogy “jöhet bármi a pohárba, csak ez ne“. De ha azt mondjátok, több országban tapasztalni már efféle fogyasztói magatartást, hát azt én készséggel el is tudom hinni. (Korábban – bár az a hazai termékekre vonatkozott – már értetlenkedtem egy sort a sauvignon blanc-divattal szemben.) Szerkezetre kétségtelenül szebb, feszesebb, mint az előző arneis, de illatban és ízben mérhetetlenül unalmasabb. Ezzel együtt odaér a 83 pontra.

DSC_2349 (2)

Dolcetto d’Alba 2014

A dolcettóról fentebb csak érintőlegesen szóltam. A barberával és a nebbiolóval a legjelentősebb kékszőlők közé tartozik Piemontban, ám míg előbbiek a felső polcra valók, addig dolcettót abrosz nélküli asztalon szokás inni hétfőtől péntekig, grissini, szárított paradicsom és lakossági szalámi mellé. Alapvető ornamentikája is erre a gasztro-vonalra predesztinálja: intenzíven piros bogyós gyümölcsös, kissé aszalt paradicsomos, kezdődően szárított zöldfűszeres, alacsony sav- és tannintartalmú. Ez általánosan is és a Cadiának erre a dolcettójára is igaz, azzal a különbséggel, hogy a csersavak ebben a ’14-es borban azért kissé húzósak. 82 pont.

DSC_2355 (2)

Barbera d’Alba 2014

Acélban készült, hordót egyáltalán nem látott. Huszonpár évvel ezelőttig Olaszországban a barbera volt a legnagyobb területen termesztett kékszőlőfajta, majd jött a sangiovese, de ezt a sztorit most nem nyitjuk meg, megyünk tovább. Málnás, csipkehúsos, finoman fűszeres tétel ez, kellemes tannin-érzettel, a savak irányába billenő szerkezettel. Jó lesz, szép lesz, csak várjunk vele még egy keveset. 85 pont.

DSC_2367 (2)

Gianni sztoriban

Barbera d’Alba ‘Superiore’ Palazzotto 2012

Ennek a bornak az alapanyagát egy paptól vásárolja fel a család. Gianni ezen a ponton belement egy tíz és fél perces anekdotába, hogy mennyire jó fej figura a padre, de mivel én sosem szoktalak benneteket becsapni, most is el kell áruljam, ekkorra már kissé már beharaptam, így nemigen maradt meg, mi volt a cselekmény kulminációja. A bor mindenesetre érintésnyit illósan nyitott, aztán pörgetéssel fekete bogyókba váltott és villantott egy óvatos, mentás, babérleveles hűvösséget is. A csersavak, ahogy eggyel fentebb, itt sem mutatkoztak tankönyvinek; szárítottak kissé, de számomra ez éppen az a formátum, ami mellé ha egy jó adag saltimbocca kerül, simán abbahagyom a rózsafüzér frusztrált morzsolását. 86 pont.

DSC_2366 (2)

Barolo Monvigliero 2011

Nahát – a legjobb értelemben. Hordóban érlelődött 24 hónapig, palackban 12-ig. Tóth Rita, a DOC borszakértő-üzletvezetője (akit e cikk írása pillanatában már szabadúszóként kell jellemeznünk), jó előre spoilerezett: ez a ’11-es barolo nagyot fog szólni. Cseresznyés, fodormentás, már-már ánizsos, kezdődően kókuszos-kardamomos, rózsaszirmos, érintésnyit szárított gombás egyveleget mutat aromaprofilja. Négy éves, bőven kamasz. A 90 pontot persze simán hozza, viszont jó lenne rálesni pár év múlva, hogy tudjuk, meddig bír szaladni.

DSC_2386 (2)