Trinity Hill-borok a Drop Shopból

Új-Zéland ikonikus borászata látogatott el a napokban a Drop Shopba, ahol az alapító-borász, John Hancock kommentárjai mellett ismerhette meg a Trinity Hill-tételeket egy szűk szakmai közeg. 

th-syrah

fotó: innen

Az Új-zélandi bortermelés történelme dióhéjban

Mint ismert, Új-Zéland az 1960-as éveken kezdte el megalapozni magát borfronton, és a szigetország szőlész-borász ágazata – kormányzati ösztönzésre – mára szép reputációval rendelkezik világszinten. A ’70-es években az északi régiók után megkezdődött a déli területek feltérképezése is, mellyel a Montana borászat és rajta keresztül a Malrborough-i borvidék – s vele az illatbomba sauvignon blanc szőlőfajta – új dimenziókba repítette a világ borfogyasztóit.

A Hawkes-öböl is – ahol a Trinity Hill található – a kezdetekben kivált sauvignon blanc-nal operált, ám a nála több napsütésben részesülő Marlborough e fronton hamar átvette a vezető szerepet – lásd: az e vidéken termelő Cloudy Bay, a fentebb említett Montana, a Villa Maria Estate vagy a Grove Mill termékeinek nívóját. Malrborough azzal, hogy a sauvignon blanc terén új perspektívát volt képes adni a világnak, egyszersmind Új-Zélandot is felhelyezte a nagy össznemzeti bortérképre. Ha az országot és termelését számokban nézzük, e tény még inkább elismerésre ad okot.

th-szolo

Ültetvények az Új-zélandi Gimblett Gravels-ön

Új-Zéland a maga majd’ Olaszországnyi területével (cca. 270.000 km²), alig több mint négymilliós lakosságával, mindössze 32 ezer hektáron termel bornak való szőlőt – vagyis kb. fele akkora területen, mint Magyarország. Nem akarom itt szegény kis országunk, a borvilágban elfoglalt pozíciójából fakadó – sajnálatos – jelentéktelenségét túlpörgetni, de a szemléltetés kedvéért hadd szúrjak egy villát a saját combomba: míg Új-Zéland borexportból származó bevétele évente 170-180 milliárd forintnak megfelelő összeg (cca. 1000 millió NZD), addig a miénk a 20 milliárd forintos szintet sem éri el. (Rész)magyarázat: az Új-zélandi, úgymond belépő szintű borok átlagára az egész világban a legmagasabb, értsd: egy jó közép+ kategóriás francia bor árával vetekszenek.

Ezt az adatot már Hebenstreit Ádám, a Drop Shop vezetője ismertette a minapi Trinity Hill-bemutatón, s hozzátette azt is: 1980 előtt az Új-zélandi borászok száma a 40-et sem érte el. Mára, 2015-re pedig mintegy 700 bejegyzett borászat létezik a szigeten. A hasonlítgatás bűvöletében megmaradva, íme, még egy érdekes adat: Ádám szerint csak a somlói borvidéken (mely a maga 600 hektáros szőlőbortermő területével országosan a legkisebbnek számít) szintén 700 körüli a szőlővel és/vagy bortermeléssel foglalkozó személyek, családi vállalkozások,  nagygazdaságok száma.

DSC_2444 (2)

A szakmai kóstoló résztvevői

Na, hát ennyit Új-Zéland borászatáról röviden. Hogy az itteni, rövid hagyománnyal bíró borkészítés leginkább a hűtött, rozsdamentes acéltartályok mellett tört lándzsát a kezdetektől fogva, arra külön kitérni szószaporítás lenne. Nyilván a nulladik kilométerkőnél senkinek nem volt bátorsága messziről érkező, ennél fogva meglehetősen drága francia tölgyfahordókba invesztálni, másfelől  a szakirodalmak mindig aláhúzzák: a tartályos borkészítésre a honi tejipar kidolgozott technológiái is ösztönzőleg hatottak.

Trinity Hill, a Hawkes-öböl felélesztője

A Hawkes-öböl az ország legrégebbi borvidékeke, s mint azt fentebb érintettük, sauvignon blanc termesztéssel kezdte pályafutását. Ám a déli régiók feltérképezésével, előtérbe kerülésével a ’70-es évekre a Hawkes-öböl másodlagos termőhellyé vált. Domborzata változatos: kaviccsal és hordalékkal borított sík területek és ezerpárszáz méter magas hegyek váltják egymást. Mindamellett, hogy a sauvignon blanc ültetvények még mindig jelentős területeket fednek le, a merlot, a cabernet fajták, a syrah és a malbec igazi otthonra lelt itt. Mondhatni, e francia szőlőfajtáknak köszönhetően éledt újra a borvidék, no meg nyilván az őket eltelepítő Trinity Hillnek.

DSC_2435 (2)

John Hancock

John Hancock – világlátott borászként – nagyjából 25 év alatt a Hawkes-öbölt, s vele együtt az általa alapított Trinity Hillt a világ egyik legjobb vörösbortermelőjévé emelte. A borászat stílusa Bordeaux-t mintázza, és az onnan eredeztethető szőlők mellett olyan, Új-Zélandon extra különlegességnek számító fajtákkal is kísérletezik, mint a tempranillo. A Trinity Hill közel 100 hektáron termel szőlőt, melynek java a Hawkes-öböl adta területeken fekszik. Ami a borászat csúcsprémium minőségű borait illeti, azok Gimblett Gravelsről, erről az összesen mintegy 800 hektáros, a Ngaruroro folyó 1860-as évekbeli kiáradása után kavicsos, homokos hordalékkal töltődött, valóban különleges adottságú alrégióról származnak. 40 hektár körüli szőlőt tudhatnak innen magukénak Hancockék, és úgy tűnik, a syrah, melyet itt termelnek, ténylegesen méltó arra, hogy borát a világ legjobbjai között említsük.

***

Kóstolási jegyzet

Hawkes Bay Sauvignon Blanc 2012 

Hideg évjárat volt 2012 az öbölben. Tv-paprikás, fehér húsú őszibarackos, zsidócseresznyés, maracujás, intenzív illatok. Szájban hasonló jegyek köszönnek vissza ananászos, gyömbéres, citromfüves színezettel, kezdődő olajos textúrával, pár gramm maradékcukorral(?), 11,5 alkohol-térfogatszázalékkal, érett, lendületes savakkal, a közepesnél valamivel hosszabb utóízzel. 88 pont.

Hawkes Bay “The Trinity” 2012

Merlot, cabernet sauvignon és cabernet franc házasítása ez a bor. Az alapanyag részben tartályos, részben hordós érlelésű (10 hónap francia tölgy). Szamócás, áfonyás, meggyes, szegfűszeges, összességében érett aromák; puha, szerethető tanninok, közepes test; közérthetőség jellemzi karakterét. Néhány meghívott szakmabeli szerint a bort “csipszezték”. 85 pont.

Hawkes Bay Syrah 2012 

Szedres, áfonyás, összességében erdei gyümölcsös, rózsaborsos és kezdődően étcsokoládés egyveleggel nyit illatban (az aromaintenzitást egy kis viognier hozzáadásával fokozta a pince). A csersavak mennyisége a közepesnél valamivel többnek hat, minősége jó. Borsos, paprikás (de nem éretlenségről tanúskodó), cseresznyés ízvilág. 85 pont.

Hawkes Bay Gimblett Gravels “The Gimblett” 2011

A bor alapanyagát leginkább itt is a merlot és a cabernet fajták szolgáltatták, de a “The Gimblett”-be került már pár százaléknyi malbec és petit verdot is. A sauvignon és a franc fajtákkal John egyértelműen a szerkezetet igyekezett kiépíteni, míg a malbec-kel és a petit verdot-val a komplexitás növelése volt a cél. Kökényes, fekete ribizlis, szederleveles, kezdődően édesköményes, vaníliás illatokat és ízeket érezni benne. A tanninstruktúra jelzi, bőven fiatal még a bor, szinte kölyök. Mivel az alkohol nem éri el a 13%-ot, a test pedig megmarad a közepesnél valamivel teltebb szinten, jól esik inni.  88 pont.

Hawkes Bay Gimblett Gravels Syrah 2011

6%-nyi viognier ebbe a syrah-ba is került. A fermentáció rozsdamentes acéltartályokban ment végbe, az érlelés pedig új és használt tölgyfahordókban. Az eddigieknél decensebb illatok, de a málnás, áfonyás, szárított koriandermagos, kezdődően fodormentás jegyek így is könnyen kivehetők. Feszes szerkezetű korty, széles, remek minőségű savérzettel, fiatalos tanninérzettel, 13%-os alkohollal. Gazdag gyümölcsös ízek, elegáns fűszerkészlet díszíti az ízprofilt, lecsengése hosszú. 91 pont.

Hawkes Bay Tempranillo 2011

John szerint Új-Zélandon 2010 egy kivételes évjáratnak számított; a nyár kiegyenlítetten meleg, az ősz enyhe volt, a csapadék mennyisége pedig pont optimális. A szedres, jostás, kissé szörpös hangulatú illat tetszik; nem válik buján déliessé; a szörpösség ellenére frissességet, zöldfűszeres hűvösséget egyaránt mutat. Komplex, jól felépített, gazdag zamatú, hosszú utóízű bor. 89-90 pont.

A borokat a Drop Shopban tudjátok megkóstolni, megvásárolni.