A D.O.C. Vino Bar jegyzi a hónap borát

Amibe egy remekbe szabott boresten volt szerencsém belefutni, és amit – bátorkodom kijelenteni – még Tokaj-Hegyalja is megsüvegelne. Hogy miért, azt hadd áruljam el később, előbb jöjjön egy kis beszámoló az estről, ismertető a Donnafugatáról.

DSC_2295 (2)

Az olasz eredetvédelmi szabályozásból ismert mozaikszóval azonos nevű, Gianni Annoni személyéhez köthető, Arany János utcai D.O.C. Vino Bar – mint sokan tudjátok és mint az a hely nevéből is egyértelműen adódik – kizárólag a 21 D.O.C. (Denominazioni di Origine Controllata) besorolású olasz borvidékről tart, bont, önt borokat. Mintegy 150 félét. Az ételek, amik leginkább a sajt-sonka-pástétom hármasa adta hidegtálakra, borkorcsolyákra épülnek, azok, amiket a Pomo D’Oroból ismerhettek, már ha jártok oda időnként. A D.O.C. személyzete meg – hogy erről is essék szó – laza és közvetlen, de udvarias és kellően hozzáértő is (ezek milyen közhelyes jelzők, de eskü’, így van…); még nemzetközi borakadémikus is van a csapatban.

De szeptember 24-én (csütörtökön), a következő aperitivo-esten majd magatok is megtapasztalhatjátok mindezt (akkor egy piemonti kis, családi pincészet, a Cadia látogat el a D.O.C.-ba). Úgyhogy a kötelező körök után most hadd váltsak át összenőtt szemöldökű, ádámcsutkáig begombolt inget öltött, szandál-zoknis kritikusba.

DSC_2273 (2)

Szicília büszkesége: Donnafugata

A Donnafugata pincészet exportmenedzsere felvezetésében ismerkedhettünk az est folyamán a borokkal, és azt kell mondjam, Fabio Genovese prezentációjánál csak az asztalunktól 46 centiméterre zenélgető jazz duó műsora tetszett jobban. Mit tegyek, én szeretem a Just The Two Of Us-t, az Englishman In New York-ot, a Smooth Operator-t ilyen egygitáros-meggyőződésre alapozott, épp csak annyira újrahajtogatott kivitelben, amikor az előadói individualitás az originális kereteket még bőven tiszteletben tartja (Coelhomusic-generátor innentől: OFF).

A Donnafugatára visszatérve, Szicília legismertebb, legelismertebb borászatáról van szó, ahol mintegy 300 hektár saját területről érkeznek be az autochton szőlőalapanyagok mellett a világfajták is. Mert, ahogy arra Fabio is kitért, délen vagyunk, nagyon, és hiába a máshoz nem hasonlítható, robbanó gyümölcsösség és a finom sós-tűzköves mineralitás alkotta aromakarakter, a zibibbo és a nero d’avola összességében azért nem ad egy szikrázó savú végeredményt  – nota bene: magyar ízléshez mérten. Ezért, ha például vörösekről beszélünk, a Donnafugata pincészet (is) hiszi, hogy a nagy vörösek esetében kivált cabernet-fajtákkal kell tartást, feszességet, gerincet adni a borvidék autochton alapanyagainak.

DSC_2280 (2)

A zibibbót egyébként – amelynek eredete állítólag Egyiptomig vezethető vissza, s aminek a neve, ha jól emlékszem Fabio szavaira, magyarul annyi, mint mazsola – Szicíliában igencsak sikerre vitték a helyi borászok. S ahogy azt az egyik fővárosi étterem üzletvezető-sommelier-je – a Donnafugata-est folyamán asztaltársam –  vetette oda atyai gondviselésből: “Ezeket, hallod, kancsóval kapod kint; ha akarod, édesen, ha akarod, szárazon; olyan kocsmákban, ahol alapból úgy főznek, hogy azért itthon már esetleg szakácssapkákat osztanak. Kint meg ezért senki nem tapsol, mert ez a kiindulási pont.”

Hát én ezt sem megcáfolni, sem alátámasztani nem tudom, mert Szicíliáig sajnos még sosem volt szerencsém elkaristolni.

Kóstolási jegyzet

Donnafugata – Lighea 2014

Zibibbo (muscat) tehát a szőlőfajta, és – hogy a fentebbiek senkit ne zavarjanak össze – első borról lévén szó, természetesen ez egy száraz kivitel. Szőlővirágos, szőlőleves, kezdődően déli gyümölcsös, Fabio szerint valamelyest ásványos bor a Lighea, ami – szerintem – egy lágy, de valóban aromatikus, szerethető, közönségkedvenc tétel, közérthető formában. 81 pont (1 dl: 990 ft; 1 palack: 6900 ft. Elvitelre: 4900 ft)

Donnafugata – Prio 2014

A catarrattót, amelyből a Prio készült, Olaszországban a második legnagyobb területen termesztik. Azért is érdekes tény ez, mert a cataratto szinte csak Szicíliában honos (egyébként a marsala hagyományos fajtája). Mondjuk Szicília eleve Olaszország legnagyobb tartománya, és mint ilyen, a Lipari-szigetcsoporttal együtt az ország legnagyobb szőlővel beültetett területét adja: mintegy 130 ezer hektárnyit. Ez a Prio meg, ahogy azt a tekintetem keltette, auraszerűvé terebélyesedett derengő homályt igyekezett tanult asztaltársaságom a lehető legélesebb Occam-borotvával átvágni, olyan, mondták, “mint egy jó, reduktív olaszrizling”. Bármire is akartak ezzel célozni, az biztos, hogy a Prio a Ligheánál valamivel tartalmasabb kortyú, gyümölcsösségében ugyanakkor szerényebb intenzitású. “Ez is ásványos” – tette hozzá Fabio. 82 pont (1 dl: 1150 ft; 1 palack: 7900 ft. Elvitelre: 5500 ft)

DSC_2276 (2)

Donnafugata – Lumera 2014

Rozébor syrah-ból, nero d’avolából, pinot neróból, tannatból, sillerszínű kivitelben, tutti-fruttis, golyórágós illat- és ízjegyek nélkül, csipkésen, epresen, szedresen, lágy savérzettel, közepesen telt testtel, összességében tetszetős formában. A magyar száj, ahogy fentebb utaltam rá, sav-fixált – már ami a szakmát illeti. De Dúzsi Tamás és Gálné Dignisz Éva rozéit például szinte minden nem szakmabeli borfogyasztó szereti idehaza; és mint ismert, ők sem egy délies hangulatú, lágyabb stílust követnek. Ki érti ezt? Mindenesetre a Lumera szerintem egy pokoli jó gasztróbor. Azt hiszem, valami spenótos-sajtos finger food járt mellé a kóstolón. Nem egyértelmű magam számára sem, hogy ízlett-e ez a párosítás, de többnyire ezek szoktak lenni azok az élmények, amik otthon, a konyhában valamennyire ki tudnak billenteni a rozé és a paprikás csirke adta berögződöttségből. 84 pont. (1 dl: 890 ft; 1 palack: 6900 ft. Elvitelre: 3900 ft)

Donnafugata – Sedàra 2013

A Sedàra egy nero d’avola-alapú házasítás. Itt jegyzem meg, a nero d’avola Szicíliában egyértelműen a vörös fajták hovatovábbja. A nero d’avola a barolóhoz hasonlóan magas építésű, szerkezetét tekintve egyensúlyos, puha, finom csersavú bort képes adni. A Sedàra ugyanakkor nem sorolandó a nagy borok közé, kóracéltartályos tétel; s mint ilyen – kökényszörpös, faszedres, kék szirmos jellegénél fogva – leginkább egy beaujolais-ra emlékezteti fogyasztóját. Ezt nem Fabio mondta; én lapoztam fel – már itthon – régi WSET-es jegyzeteimet. Mert a kóstolón csak ennyit írtam fel egy papírszalvétára: 85 pont. (1 dl: 990 ft; 1 palack: 6900 ft. Elvitelre: 3900 ft)

Donnafugata – Tancredi 2011

Na itt van az, hogy a nero d’avola mellé egy jelentékenyebb cabernet sauvignon-hányadot meg egy annál lényegesen kevesebb, mondhatni, fűszernyi mennyiségű tannatot rakott a pince főborásza. Hordós érlelés: 17 hónap. Hangulatra: délies, meleg. Illatra, ízre: sok-sok fűszer; kellemes, nem tolakodó mérvű hordós aromák; cseresznyés gyümölcsösség. Jó tartású, csersavakban gazdag, hosszú utóízű bor a Tancredi. Messze még a csúcsától, de már most: 89-90 pont. (1 dl: 1590 ft; 1 palack: 10900 ft. Elvitelre: 8500 ft)

DSC_2283 (2)

Donnafugata – Mille e una Notte 2009

Itt érkezünk meg a pincészet csúcsvöröséhez, ami a nero d’avola mellett syrah-t is tartalmaz – és Fabio szerint még valamit (valamiket), de ezen a ponton egyre kezdett szűnni köztünk az interakció. Az utolsó infó, amit még elcsíptem, hogy két év kisfát kapott a bor. Az aromaprofilban mégsem a hordófűszerek jelentkeznek elsőként, sokkal inkább a syrah-s borsos, földes jellegek, aztán velúr, cseresznye, pemetefű cukorka. Ízben meg piros és kék bogyós gyümölcsök, finom sós ásványosság, szederleveles, fodormentás, édesfűszeres színezettel. Szerkezetileg mindene szép; minőségre is, volumenre is. Ezzel együtt – 6 éves kor ide vagy oda – még mindig fiatalnak hat a bor. Rengeteg évnyi érlelhetőség van még benne. 91 pont. (1 dl: 2750 ft; 1 palack: 20900 ft. Elvitelre: 15900 ft)

Donnafugata – Ben Ryé 2012

Zibibbó 100%-ban. Tóth Rita, a D.O.C. borszakértője szerint ez Olaszország legkedveltebb, egyben legjobb édes bora, (még a Château d’Yquem borásza szerint is). A Ben Ryé édessége valamivel a 200 gramm / liter természetes maradékcukor-tartalom fölött van, az ehhez társuló savak mennyisége pedig 8 gramm / liter körüli. Olaszország szerint ez egyenlő a tökéletes sav-cukor egyensúllyal. Sárgadinnyés, muskotályos, virágos, parfümösen aromatikus bor a Ben Ryé, olajos magvas színezettel, sós ásványossággal. (Készítését tekintve egyébként valamelyest hasonlít a tokaji aszúhoz. Botrytis cinerea-ról persze itt nem beszélhetünk, töppedésről viszont igen. Ezt úgy érik el, hogy leszedik a zibibbót augusztusban, mintegy 1 hónapig szárítják a napon, majd friss, erjedő mustban kiáztatják. 7 hónap acéltartályos, 12 hónapos palackos érlelést követően kerül forgalomba.) Számomra a hónap bora. 92 pont. (1 dl: 2850 ft; 1 palack: 19900 ft. Elvitelre: 16500 ft)

DSC_2295 (2)