A Budavári Borfesztivál legjobbjai

Már azok közül, amiket kóstoltam. És meg kell valljam, nem vittem túlzásba, célirányosan haladtam, Tokaj-hangsúlyosan, rögeszmésen, ide lőjetek. De azért van egy gyengécske apológiám, elmondom.

bbb

fotó: Budavári Borfesztivál / Facebook

Egyrészt két standon (ETAP, Basilicus) vállaltam amolyan beugrós szerepkört, ami elvitte az időm jó részét, másrészt azok, akikhez a lentebb részletezett kevesek mellett még ellátogattam volna, idén nem állítottak ki a 24. Budavári Borfesztiválon. A Vylyan és N.A.G. távolmaradása érzékenyen is érintett. Aztán volt, hogy az idő is elromlott, lehűlt, esett; és az ettől megtizedelt látogatók száma engem mindig erősen deprimál.

Egyébként a szervezőknek talán újra kellene gondolniuk a terep kihasználását. Mert ha a jó pár megüresedett helyen – az Oroszlánosban vagy talán a Tokaji Udvar felé vezető úton – elszórták volna a Balatoni Udvar résztvevőit (akik egyébként, ugye, nem csak balatoniakból álltak), akkor ők is jobban részesedhettek volna a fesztiválozók fogyasztási hajlandóságából.

Aztán hogy kikkel, mikkel kell feltölteni egy megüresedett placcot (jelen esetben tehát a Balatoni Udvar helyszínéül szolgáló Nyugati Romkertet), ahhoz nem értek. Mindenesetre a Borfesztivál az utóbbi években a rossz időjárásnak köszönhetően bántóan alullátogatott volt, és most már jól észrevehető a kiállítók számának csökkenése is. Nem tudom, mi lehet a jó megoldás. Talán egy héttel, kettővel hamarabb megrendezni? Megpróbálni külföldi, főként Közép-, Közép-Kelet-európai borászatokat meghívni? Megtartani egy másik, kisebb költségvetésű, területileg jobban kihasználható helyen a rendezvényt? Ha egyszer az utóbbi mellett döntenének a szervezők, azt nagyon sajnálnám, mert a Várnál impozánsabb helyszín aligha akad.

Borok, borászok, amikre, akikre mindig érdemes lesz emlékezni

Lenkey Géza

Egyetértek azokkal, akik úgy gondolkodnak, a terroir nemcsak a talajt/földet és a kitettséget és az éghajlatot (stb.) jelenti, hanem valamiféle jellegzetességet is meg a hagyományt is és benne az embert, a létrehozót, a formálót, a fenntartót is. És vitatkozom azokkal, akik szerint mindez misztifikálása, beködösítése egy, amúgy paramétereiben jól mérhető, körülhatárolható fizikai, biológiai folyamatnak.

Nem mondom, hogy a kérdést illetően valaha is Kaló Imre-i magaslatokba kívántam volna emelkedni, de a ténytiszteletre épülő pozitivista gondolkodás, a szűken (ide)értett szekuláris beállítottság és a végletekig szakralizáló, a bor létrejöttét valamely különös és természetfeletti erő közbenjárásával magyarázó, mérték nélkül Hamvasból építkezni igyekvő teóriák között a középút – számomra – az a borkészítési filozófia, amit sokak mellett Géza is vall. Nevezetesen, hogy a szőlőben nincs rovarirtó-, gyomirtószer-használat, a pincében pedig sem fajélesztőkkel, sem édesítéssel vagy savtompítással vagy mesterséges almasavbontással nincsenek manipulálva a borok. És ami a Lenkey-tételeket számomra kiemeli mindazon hazai borok közül, amelyeket az iménti gyakorlattal készítenek, az az, hogy Gézánál fiatal bort egyáltalán nem találni. A legalapabb, mindennapi fogyasztásra szánt, acéltartályos “Fecsegő”-je is két éves palackos érlelés után kerül piacra. “Fiatal” csúcsborai közül például az Úrágya- és a Holdvölgy-dűlőből származó, 2009-es hárslevelűje 18 hónapig ért hordóban, hogy aztán 3 évet pihenjen letöltve, elfektetve. A 2009-es “Hét Hordó” furmint szintúgy. De kereskedelemben még mindig létezik 2007-es, 2005-ös vagy 2004-es bora a pincének.

lenkey

Lenkey Géza

Azért létezik, mert Géza hitvallása az, hogy Magyarország, sőt, a világ egyik legjobb termőhelyén születő borokat nem szabad fiatalon, egy-két évesen a kereskedelembe kiengedni. Meg kell várni, hogy a palack tartalma összeérjen, az valóban csúcsborrá váljon. És abban a biológiai folyamatban, ami az évek alatt a palackban végbemegy, természetesen a borász nem vesz részt, de az elhatározásban, a hitben, hogy a tokaji bor eképpen kell készüljön, abban már ott vannak a kézzel meg nem ragadható aktusok, és rajtuk keresztül az ember: a hagyomány létrehozója, formálója, fenntartója.

Persze, hogy az újkori borkészítésben mikor válik hagyománnyá, kereskedelmi gyakorlattá, hogy tokaji száraz borok csak 5-6 évesen, tercier és ásványos jegyek uralma alatt, fogyatkozó gyümölcskészletek mellett kerüljenek a borivó elé, azt ma még nem látni. Géza azonban bízik benne, hogy minden efelé halad – legalábbis Tokaj-Hegyalján.

Holdvölgy

A 26 hektáron, 7 különböző dűlő 21 parcelláján gazdálkodó Holdvölgy borai szintén némi palackos érlelés után kerülnek forgalomba; Gézával együtt tehát már legalább ketten vannak, akik a fentebb ábrázoltak szerint gondolkodnak a hegyaljai borkészítésről. A Holdvölgy, ahol jelenleg Gincsai Tamás keze alatt készülnek a borok, a Várban több újdonságot is bemutatott; a Király-dűlőből származó furmintjuk és a legfiatalabb “Culture”-jük kimagaslott ezek közül. Előbbi 2012-es, rendezett savú – friss körtés, citromvelős, sós, tűzköves jellegű – , arányos szerkezetű, szép jövő előtt álló bor; míg utóbbi 2011-es évjáratú, szédületes ízmélységű – mézes, citromos, narancsolajos, aszalt sárgabarackos –, sav-cukor érzetét tekintve kikezdhetetlenül egyensúlyosnak ható, már most végtelenül elegánsnak mutatkozó 6p-s aszú.

vision

Vision – fotó: Holdvölgy

Ezek a borok kereskedelmi forgalomban természetesen még nem kaphatók. Véssük őket emlékezetünkbe és ha lehetőségünk nyílik megkóstolásukra, azonnal éljünk is vele. Az ETAP-ban a Vision és a Hold and Hollo borok jó ideje elérhetők már, de mind a száraz, mind az édes vonalon további Holdvölgy-bővülés várható.

Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet

Róluk sokszor írtam már, és intenzív marketingjüknek köszönhetően minden bizonnyal a pincét már ti is elég jól ismeritek. Pár tétel volt csak, amit még nem kóstoltam náluk, például egy szamorodnit, amit végül megint kihagytam. Tanult barátaim szerint hibátlan ital, ezért is hívom fel rá a figyelmeteket.

A “Mád Furmint” nevű sikertörténetet viszont rendszeresen szondázom, és ezzel az új, 2014-es változattal ugyan volt már szerencsém találkozni a Vár előtt, de akkor a savak még igencsak kuszák voltak, az aromaprofil meg nemigen szólt másról, mint a citrusokról – írni éppen ezért nem is akartam róla. Aztán a Várban konstatáltam: 1,5 hónap alatt a csoda nem történt meg, nahát.

szt-m

A ’13-as, az már szép – fotó: Szent Tamás Pincészet

Azért is kezdtem a beszámolót a Lenkey-filozófiával és egy kis ideológiai megalapozással, mert Gézával együtt én is hiszem, hogy még egy “gyorsfogyasztású”, könnyedre, gyümölcsösre hangolt, reduktív körülmények között készült hegyaljai bornak is szüksége van némi érlelésre. A “Mád Furmint” is általában akkor szokott a legjobb formába kerülni, mikor már elérte a majd’ 1,5 éves kort, szóval mikorra nagyjából el is fogy az összes belőle. A ’13-as, 50-50%-ban hárslevelűből és furmintból összeálló “Birsalmás”, ugyane fajtákból összeházasított “Nyulászó” és a 100%-ban furmintból készült “Percze” is (ami egyébként már most éri a 88 pontot) hasonlóan serdülőkorú még.

Kereinbacher Birtok

A somlói pincészet tavaly piacra dobott méthode traditionelle pezsgőivel jó időre utat mutatott a hazai pezsgőkészítésnek. Pezsgőkről is írtam már párszor a Wine Flow mintegy 1,5 éves fennállása alatt, és leszűrve a jó pár pezsgőkóstoló tanulságait, kikoptatva a Márkus György faragott szobra felé fordított imazsámoly deszkáit, sokszor jutottam arra a nemegyszer lekezelőnek és alaptalannak titulált megállapításra, hogy nem megy ez még nekünk. És hadd ne részletezzem ezt most az itteninél jobban; ha valaki ivott már életében néhány champagne-t, akkor hiába a sok kézművesnek kikiáltott, Szentesi József által megmunkált, hagyományosan palackban erjesztett és érlelt magyar pezsgő – melyek pionír érdemeit, félreértés ne essék, elvenni nem szabad – , akkor ő tökéletesen értheti, hogy sem buborékfinomságban, vagy ami végső soron, pici többlet mellett ugyanaz: sem stíluskimunkáltságban, eleganciában a versenyt még Champagne-nyal felvenni miért nem tudtuk. Fura is lenne; több száz év előny és töretlen fejlődés illeti a Champagne-i borvidéket.

Brut Classic 2011 Magnum

Brut Classic 2011 – fotó: Kreinbacher

Tavaly óta viszont új remény ébredt. Fütő Bea így írt anno erről: “A Domaine Paul Bara pincemestere 2009-ben látogatott először Somlóra, amikor Kreinbacher József ösztönzésére – Márkus György champagne szakértő közvetítésével – felkérték, tapasztalataival segítse a birtok munkáját. Azonnal igent mondott. Családja több generáció óta készít champagne-t, de a régión kívül sosem próbálkoztak pezsgőkészítéssel, így izgalmas kihívást jelentett számára a feladat.”

És meg is oldotta azt szépen, mert amellett, hogy a tavaly bemutatott Kreinbacher-pezsgők osztatlan sikert arattak szakmai körben és szépen szerepeltek a hazai teszteken, idén nyáron a Champagne Világbajnokságon is behúztak két elismerést: a Prestige Brut ezüstérmet kapott, az Extra Dry és a Brut Classic pezsgők egy-egy bronzérmet szereztek.

Ezeknek az italoknak ismerhettük most meg a Várban a 1,5 literes, tehát magnum palackos változatát. És hogy a magnum-hatás miképpen is érvényesül, arról így vallanak a pincénél: “A finom aromák kialakulásában a bor második erjedésének meghatározó szerepe van. A magnum esetében a palack nyaka (így a dugó és pezsgő közötti tér) azonos méretű, míg az űrtartalom a duplája, tehát ugyanannyi pezsgőre fele annyi levegő jut. A kevesebb oxigén hatással van a második erjedésre – jelentősen, nagyságrendileg tíz nappal lelassítja ezt a kulcsfontosságú szakaszt. Ennek következménye, hogy újabb molekulák, aminosavak keletkeznek, ezzel újabb aromák születnek meg a pezsgőben.” Másfelől: “Az oxigén és pezsgő kedvező aránya a seprőn tartás, érlelés során is érvényesül. Ennek köszönhető, hogy a magnumba töltött pezsgők fejlődése lassabb, így a hosszabb érlelési idő után is őrzik frissességüket és tovább eltarthatóak. A méretes palackban a már leülepedett seprő nagyobb felületen érintkezhet a pezsgővel, így segíti az érlelési jegyek kialakulását is.”

Egyebek

Vörösborokat keveset kóstoltam, és ami megmaradt bennem, azok is főként a Kovács Nimród Winery-tételei: “Monopole” Superior Bikavér, “NJK” Nagy-Eged-hegy, “Grand Bleu” Nagy-Eged-hegy. A Bardon, az Obzidian borai tetszettek még; mindkettő tokaji pince, mindkettőre érdemes lesz figyelni a jövőben!