Nyári tempóra kapcsolva: Palota Pince – Arridens

Semmi extra jelentőséget nem kell, hogy tulajdonítsatok a címnek, egyszerűen most ez a vörös cuvée akadt a kezembe a pörkölt mellé, de az Arridens hóban, fagyban, kandalló előtt is bőven megállná a helyét.

arridens-k

A múltkor mondtam, hogy a fröccsel a mai napig hadilábon állok, és ezúttal élnék a kiegészítéssel, hogy jelen évszakban vöröseket is csak elvétve pukkantok meg. Egyébként azt hiszem, nyáron ez, ez az Arridens lesz az első vörösöm. Merlot és kékfrankos házasítása Sümegről, hej. Ezt is csak azért, mert a múlt héten phó-t főztem, és hogy legyen mit beleaprítani, vettem hozzá hátszínt, de mint kiderült, túl sokat, és ezt a fölösleget most megfőztem pörköltnek. Menő, nem? Hátszín pörkölt, fellocsolva Arridensszel.

Amúgy a hátszínt (már ezt a szokványos, zs-kategóriás hátszínt, amit a Lehelen kapni) is kell egy jó darabig főzni; olyan könnyen nem adja meg magát. A palackból a felét belelocsoltam, a másik felét már sajnáltam volna, így most a maradék alapján összegeznék lentebb valamit.

Kóstolási jegyzet

Palota Pince – Arridens 2013

Szóval merlot-ból és kékfrankosból pakolták össze ezt a cuvée-t, és mintegy 15 hónapig érlelték is tölgyben. Ercsey Dani barátom így jellemezte: “Medvecukros, hordófűszeres, érett szedres és áfonyás illatcsokor. Kóstolva közepes test, szép savak, kerek tanninok. Az ízképet itt is egy édeskés medvecukros vonal vezeti, mellette ánizs, szegfűszeg, szerecsendió, szilva, szeder, eper és áfonya. A lecsengése közepesnél hosszabb. Nagyon jól iható tétel.”

Dani szeret ilyen konzervatívan fogalmazni, de hát jól is van ez így, mert akárhogy is szeretném csűrni-csavarni, sokkal többet a fentiekhez magam sem tudnék hozzátenni. Érett, kiforrott, erdei gyümölcsös, egyensúlyos, élvezetes ez a bor, és valóban úgy tartalmas, hogy közben nem válik nehézkessé. 86 pont.

1400 palack készült belőle, darabja 3500 ft. Érdeklődni a pincénél.