A hét bora: Pastor – Cabernet Válogatás 2011

Juhász Tibor csöndben, felhajtás nélkül, de szorgalmasan termel remek borokat Szekszárdon, szülei Présház utcai hagyományát folytatva. Most ezt a ’11-es “cabernet válogatást” bontottam meg tőle egy fatálnyi disznósajthoz, és olyan jó formában találtam, hogy gondoltam, rábeszéllek benneteket is.

pastor-3

Tibi borait életemben először a Belgrád rakparti L’Enotecában kóstoltam 2010-ben. Eszteremet vittem oda el egy borvacsorára, ha jól emlékszem, az első közösre. Villantani akartam: “játékos savak”, “flancos tanninok”, eltartott kisujj, szép a hajad, feljössz hozzám? – de a borokra igazából egy percig sem figyeltem.

Viszont aztán mindenféle kóstolón – BorJouron, Zwack Openen – belefutottam a Pastorba, és a standjától mindig elégedetten távoztam. Aki ismeri Tibit, tudja, bejárta a világot Ausztráliától Dél-Amerikáig, sokat kóstolt, rengeteg szakmai tapasztalatot gyűjtött, hogy Szekszárdra visszatérve előbb szülei vállalkozását fejlessze fel – mind a borok, mind a vendéglátás terén – , majd egy meseszép lányt is elvett, és most ott élnek boldogan, ránctalanul, napszemüvegben, kigombolt ingben, állítólag babára várva. Van miért irigynek lennünk.

pastor-2011 (2)

Juhász Tibor

Kóstolási jegyzet

Pastor – Szekszárdi Cabernet Válogatás 2011

A múltkor mondtam nektek, hogy a Semmelweis Egyetem fiatal borászok számára kiírt borversenyén segítettem a szervezőknek ebben-abban. Például olyasmiben, hogy felhívtam pár termelőt, akiknek ismerem a borait, hiszek azokban, és igyekeztem rávenni őket, hogy nevezzenek. Tibi először azt mondta a telefonba, ő sosem szokott indulni sehol. Nem látja ugyanis értelmét egy borversenynek, minek után elküldi a mintáit pár nagy, ismert termelő is, régebbi évjáratokból, dobogósra barrique-olva, érlelve azokat. Azt kellett mondjam – sokat veszítve régi, agitáló önmagamból – , hogy totál igaza van. Végül, legnagyobb meglepetésemre, Tibi saját magával szembefordulva, mégis küldött mintát. Ezt a ’11-es cabernet válogatást. Én meg a három palackból egyet szépen lementettem magamnak a verseny végén.

Íme.

Tibi az alapanyagot huszonnégy hónapig tartotta francia tölgyben, palackozásig. És csokoládésságot, sütőport, kávét, napraforgómagos, édesköményes jegyeket, szóval mindenféle “hordófűszert” és balzsamos aromát érezni is a bor illatában, de a prímet egyértelműen a kék bogyós gyümölcsökre emlékeztető karakter viszi. Ez a gyümölcsösség aztán robban a szájban is szedres, áfonyás, kökényes, fanyarkás formában. A fűszerek persze azért a kortyban is tobzódnak – a lecsengésben ráadásul új életre kelnek. A tannin közben kiváló minőségű és érett, az alkohol 14,5% (no problem, meg lehet vele barátkozni), savkészlete pedig gazdag, fogja is még konzerválni a bort jó pár évre. 87 pont.

Ezzel kellett volna amúgy kezdenem: egy hete nyitva van. Még csak hűtőben sem volt. Megbontottam, meg se kóstoltam, visszadugóztam, és – mea culpa – teljesen megfeledkeztem róla. Csak most, mikor szelem itt a konyhában a disznósajtot, jutott eszembe, hogy hoppá.

A Király utcán a Kadarkában, a fentebb említett L’Enotecában (vagy a vele azonos érdekeltség kezében lévő Trattoria Toscanában), de szerintem még a Pozsonyi úti Sarki Fűszeresben is fogtok belőle találni, és utóbbiban palackra is megvehetitek. Őszintén szólva, nem tudom, mennyibe kerül. 4000-4500 forintra tippelek.