Mátrai borajánló 2015 – I. rész

Legutóbbi mátrai túrámon – melyhez az egyik apropót a Kovács Zita és Benedek Péter fiatal borászok fémjelezte Mátra Open szolgáltatta – régi és új arcokhoz, helyekhez, borokhoz egyaránt szerencsém volt. Igyekeztem a gyöngyöspatai pincesortól a szurdokpüspöki atom oldschool fogadón át a tari buddhista meditációs központig és a Kőrösi Csoma Sándor emlékére állíttatott békesztúpáig a lehető legaprólékosabban bejárni a vidéket, amelyre néhány éve második otthonomként tekintek. Szóval bármennyire is meglepő, ez most itt egy ultraszubjektív, hazabeszélős írás lesz.

DSC_1142 (2)

Kikerülhetetlen, hogy minden mátrai túránk kiindulópontja Gyöngyöspata legyen. Páger Matyi barátom – akinek a boraiért, meglátjátok, még hosszan és tömötten fognak sorban állni az ország legmenőbb éttermei – itt, a Hétsoros Pincefalu legalján vásárolgatott ilyen andezittufába vájt, ún. gádoros lyukpincéket, melyek állítólag több száz éve állnak a borérlelés, bortárolás szolgálatában. Pici, maximum 15-20 méter hosszú, alacsony belmagasságú pincécskék ezek, melyeknek boltozott lejáratát (gádorát) kézi, fakosaras prések ékesítik, és amik a szüreti időszak beköszöntével a Mátra egyik legkiválóbb dűlőjének, a Geregnek az alapanyagát kell, hogy folyékony halmazállapotúvá alakítsák.

Szóval itt kezdünk. Mindig. És minden egyes alkalommal végignézem, ahogy Matyi és az apja órákig hüledeznek a hordóik fölött csordultig teli pohárral és lopóval kezükben, hogy ejj, micsoda borunk van, gyerekem, micsoda borunk van, édesapám. Aztán, mialatt a marhalábszár ehetőre puhul a pince előtt felállított bográcsban, megérkezik Losonci Bálint is két üveg geregi borral, és a dolgok szépen a helyükre kerülnek, a szerénytelenség págeri köde pedig lassacskán szertefoszlik.

DSC_1137 (2)

Páger Mátyás, Páger István. Jó emberek.

De most máshogy alakult. Most ugyanis Pata után Gyöngyöstarján felé kellett vennünk az irányt: a pünkösdi hétvégén ugyanis a Benedek Pince és a Kovács Borház Mátra Opent hirdetett. Előbbi helyen Benedek Péter mellett Ludányi Balázs, utóbbiban Kovács Zitával duóban Kerekes Tamás kóstoltatta borait, etette ételeit, táncoltatta a lábakat hajnalig. A Benedek-Ludányi formációra a Mátrában személy szerint éppúgy tekintek, mint a Szilágyi-Balassa kettősre Tokajban – már ami a minőséget, az egyediséget, az alulról építkezést, az egymásra utaltságot, a barátságot, szóval úgy egyáltalán az ars poeticát illeti. De velük később foglalkoznék, mert egészen biztos, hogy mind Zita, mind Tamás borai a szélesebb közönség előtt még sokkal ismeretlenebbek, és mint ilyeneknek, kijár a prioritás.

Kovács Borház – Gyöngyöstarján

Persze a Kovács Borház nem piciben gurít, van nekik sok olyan boruk, amit hiperekben is fellelni; hogy messzebb ne menjünk, íme, a “pipacsos” rozé, amivel a legtöbbek már egészen biztosan nyeltek le faszénen okosított karajokat, tarjákat, és alapozták meg vele a másnapi algopyrin-kúrájukat. De talán azt kevesek tudják, hogy miután Zita a sulit Pesten elvégezte diplomamunkáját a bormarketingre alapozva, rögtön elkezdett édesapja, Kovács László mellett dolgozni, s előbb a borászat arculatát tervezte újra, majd jöttek a “megzitásított” borok, példának okáért a “Zitakötő” névre keresztelt.

zita-1

Kovács Zita

Mind fehérben, mind vörösben korrekt borokat tudnak készíteni, de ami engem igazán megfogott, az a fajzatpusztai dűlőkben termett tempranillójuk, mely – stílusosan – “Fajzat” néven kerül a fogyasztók oltárára.

Kóstolási jegyzet

Kovács Borház – Olaszrizling 2014

Mezei virágok, mandula és fehér húsú gyümölcsök jegyei tobzódnak az illatában. A korty alkohol-tehertől mentes, könnyen iható, lendületes, nagyobbrészt almás-körtés, kisebbrészt sós-ctromvelős. Műfajának megfelelően élénk savérzetű, közepesen telt testű. Közérthetőségről, lazaságról szól ez a bor; remek partykellék, na. 82 pont.

Kovács Borház – Zitakötő 2014

Késői szüretből származó alapanyagú, közelebbről zenit és sárgamuskotály házasítása a Zita gyermekkori becenevét viselő bor. Illata intenzív, mégsem tolakodó. Aromaprofilja mazsolás, kezdődően mézes, finoman körömvirágos. Maradékcukra 16 gramm, ami mellé kellő mennyiségű sav társult ahhoz, hogy végül egy egyensúlyos, friss hangulatú, jó ritmusú, azonnal megszerethető borról beszélhessünk. Gasztronómiai beágyazhatósága határtalan. 82 pont.

Kovács Borház – Merlot 2013

Szedres, vörösáfonyás gyümölcsprofilú, őrölt paprikásan fűszeres, ibolyásan florális bor, amit illatban is, ízben is megszínez a hordós érlelésből származó, tejcsokoládéra emlékeztető aroma. A korty zabolátlan csersavstruktúrát mutat, de hát fiatal még ez a merlot; időre van szüksége, hogy integrálhassa ezt a mennyiségű dongatannint. 80 pont.

Kovács Borház – Fajzat 2013

Tempranillo hangsúlyos házasítás, amibe cabernet sauvignon és merlot is került. Kérlelhetetlenül málnás és meggyes, rózsaszirmos illatú bor, a kortyban a kökény fanyarságával, a hordó tejcsokoládés, vaníliás, de visszafogott, összességében édeskés(nek ható) kíséretével. Játékos savakból, közepesen telt testből, érett, egyáltalán nem tolakodó csersavakból, laza szövetekből épül fel a szerkezet. „Egy palack, nem palack” típusú tétel, pláne ha már izzik a faszén a grillrács alatt. Atombomba – kivált – piros bogyós gyümölcsökből! 86 pont.

Kerekes Szőlőbirtok és Pince – Gyöngyöstarján

Míg Gyöngyöspatán – ahogy azt fentebb említettem – inkább andezittufába vájt pincékkel találkozni, addig Gyöngyöstarjánban a hordókat általában homokkő falak őrzik. Kerekes Tamásék pincéje 1770-ben épült, családja generációk óta foglalkozik szőlőműveléssel. Tamás eredetileg mérnök, és én az ilyen mérnökfélékből simán kinézem, hogy a kisebb ellenállás irányába menve egyből ráállnak a “technobor”-készítésre. De túl azon, hogy bizonyos tételek fermentációját rozsdamentes acéltartályokban oldják meg, Kerekesék – nota bene! – kizárólag a vadélesztők munkájára bízzák borászatuk létben maradását. Olyannyira újak ők a piacon, hogy az első, forgalomba kerülő évjáratuk 2011-es, fajta szerint pedig zöldveltelini. Ottjártamkor ezt a bort nem volt alkalmam megkóstolni, de ha megengeditek, a kékfrankosra és a rajnai rizlingre kimondottan felhívnám a figyelmeteket, mindjárt mondom, miért.

DSC_1146 (2)

Kerekes Tamás

Kóstolási jegyzet

Kerekes Szőlőbirtok és Pince – Rajnai Rizling 2014

Ha az életben az a filozófia vezérel minket, hogy mire estére vízszintesbe kerülünk, csak találjuk meg a nap igazi értelmét, akkor, ha éppen szerencsénk volt Kerekes Tamás ’13-as rajnaijához, egészen biztos, hogy végül elégedetten és nyugodt szívvel kanyarinthatjuk bele a pipát titoknaplónkba, vagy minkbe. Németesen patikatiszta, harsogóan őszibarackos és almás és citrusos a bor aromaprofilja, szerkezete pedig kikezdhetetlenül stabil és egyensúlyos. Elegáns, mi több, meghökkentően kuriózumféleség. Történetesen, ha borral kereskednék, megvenném ennek a tételnek az utolsó cseppjét is. Várnék vele két évet, és dupla áron értékesíteném – már ha vér szerinti hovatartozásom és könyök nagyságú orrom okán abban a szellemi légkörben szocializálódtam volna, amiben. De – mea culpa – elkötelezett és javíthatatlan buddhista vagyok, így ez az egész dolog engemet abszolút hidegen hagy. 88 pont.

Kerekes Szőlőbirtok és Pince – Parádés 2013

Rizlingszilváni és zöldveltelini házasítása a “Parádés”. Közepes intenzitással körtés-virágporos-citromvelős aromatikát találni illatában. Olajos textúrájú, ennek megfelelően lassúbb mozgású italról beszélünk telt testtel, finom savérzettel, 13%-os alkoholfokkal. Egyensúlyos, befőttes-fűszeres ízképű, hosszú lecsengésű bor, ami leginkább sertésétel mellett nyeri el igazi értelmét, mint amilyen egy vajas, koriandermagos, fűszerköményes kelkáposztaágyon tálalt, csupán őrölt himalája sóval maximalizált, belül tökéletesen rózsaszínűre iskolázott szűzpecsenye-steak. Sütött nekem egyszer egy (majdnem) ilyet a Gepárdban Mógór úr, mutatom. 84 pont.

szuz

Kelkáposztaágyon tálalt szűz, Mógor Attila műhelyéből

Kerekes Szőlőbirtok és Pince – Kékfrankos 2013

Volt egy cikkem nemrég arról, miféle is kellene, hogy legyen a modern, az egyre finomodó, a könnyedség irányába haladó ízlésnek megfelelő, XXI. századi kadarka. De lehetne húsz másik értekezést gyártani arról arról, hogy milyennek is szeretné látni ennek vagy annak a Kárpát-medencei fajtának a stílusát a magát a szofisztikáltság jelzőjével mindinkább ellátni igyekvő, amúgy definiálatlan maszlagként létező borfogyasztói társadalom. Hajlamos vagyok túlzásokba esni, tudom, de most határozottan azt gondolom, hogy ettől a kékfrankostól mindenki, aki a műfajért elvakultan rajong, egy korty után azonnal váltás alsóneműért fog kiáltani. Gyönyörű, kék szirmos, szárított koriandermagos, frissen őrölt, de csak kezdődően fekete borsos, annál inkább rózsaszirmos és rózsaborsos és meggyes és piros ribizlis és tipikusan, mátrai módra édesen minerális jegyek mind illatában, mind ízében. És annyira könnyű, annyira szubtilis, annyira finom, annyira nemes a korty, hogy mindaz, amit a régi hellének az ἀμβροσία (ambrózia) kapcsán írásban ránk hagyományoztak, és amiről úgy vélték, a halhatatlanok, az olümposziak itala, mindaz ebben a kékfrankosban tökéletesen és megismételhetetlenül és metafizikai magasságokba repítően ölt testet. 90 pont.

Folytatása következik a Fenyves Fogadóval, a tari Buddha Parkkal, Babiczki Lászlóval, a gyöngyössolymosi Babiczki Wine frontemberével.