Mesterkélt, felesleges szavak a borleírás nyelvében

Nemrég indult a feleslegesszavaink.blog.hu, ahol egész szórakoztató, a borszakma “mesterkélt, gejl, műmájer, finomkodó” zsargonját – joggal – ekéző posztokba lehet botlani. Guillotine alatt az “illatol”, a “borkülönlegesség” és a “rusztikus” szavak.

illatol-2

fotó: innen

A blog szellemiségéről sokat elárul mindaz, amit a szerző-szerkesztő a “szerzői jogok” alatt ismertet az olvasóval: “Az emberi gondolatnak az egyetlen méltó és elfogadható sorsa az, ha ellopják. Természete, s egyben célja a gondolatoknak az is, hogy terjedjenek a világban, s ezáltal megtermékenyítőleg hassanak másokra. A gondolat, amely nem szabad és mindenki által ellopható, nem is igazi gondolat.” Nekem ez nagyon tetszik.

Egyébként a posztokban a hangvétel kemény, ugyanakkor humoros, a tartalom meg, különösen ha a “fölsőoktatás“-ról szóló bejegyzést nézzük, már-már népnevelő: “Finomkodó, műmájer, intellektuálisan magát mindenki másnál magasabban kvalifikáltnak gondoló, ám a valósággal mintegy 30 éve kapcsolatot vesztő zsurnalisták, azon belül egy konkrét személy és holdudvarának szava járása.”

A szerző, alias vészmadár, úgy tűnik, a buziskodó modorosságra bántó mesterkéltségre különösen érzékeny, nem beszélve a szószaporítás jelenségéről, amit, ha jól értem őt, annál kiterjedtebben értelmez, mint mondjuk a “modoros mesterkéltség” és az “erkölcsi moralitás” időnkénti tautologikus előfordulása, gyermeteg stílushibája.

Ezeket, a borszaknyelvet érintő kritikai fejtegetéseket találtam a feleslegesszavaink.blog.hu-n:

1. Illatol“(…) az egyik leginkább irritáló szó az illatol (a borszakma zsargonjában – a szerk). Valami rózsaszín inges kis geci egyszer kitalálta, nyilván nyelvvédő, logikázós törpeaggyal, hogy a szag az kellemetlen, tehát a bornak illata van, ennek megfelelően, a szaglás az illatolás. (…) ne tessék mesterséges szavakat gyártani valamire, amire létezik tisztességes, böcsületes, ráadásul heteroszexuálisok által is használható kifejezés, a szagol. Az ilyen dekantáljon lószart hetedíziglen.”

2. Borkülönlegesség“Nem, nem is a borkülönlegességekkel van bajunk, az a sima, hétköznapian idegesítő borsznobság keretein belül, lókolbásszal agyonveréssel relatíve jól orvosolható eset. Megvetésünk kiemelt tárgya azok a jellemzően 22-28 éves, egyetemi hallgató lányok és asszonyok, akik szerint a Sangria egy borkülönlegesség, ergo igényes nőként fogyasztaniuk illik. (…) A Sangriává feldolgozott italok minőségéről sokat elárul, hogy a fára rothadt gyümölcs ízével kell legalább méla undorral fogyaszthatóvá nemesíteni. Dekantált lófasz, krumplilángossal, az.”

3. Rusztikus (Ez az interpretáció ugyan a gasztroszakírásból meríti az ihletét, de a kifejezést mi, borosok is előszeretettel alkalmazzuk) – “Három Michelin-csillagos sztárszakácsok jelzője cukrászati alkotásaikra. Annak a ténynek az elkendőzését megkísérelni igyekvő jelző, hogy fentebb utalt sztárszakácsunk a legegyszerűbb muffint sem tudja normálisan elkészíteni. (…) így születik meg a “rusztikus megjelenésű” (értsd: előemésztett szöcskehányásra emlékeztető) végeredmény. Az igazság ellenben az, hogy míg főzni olyasmi, mint vízfestékkel expresszionista sünt készíteni akvarellpapírra, addig sütni olyan, mint bütykös tengelyt esztergálni fordított pofa nélkül. Más karaktert kíván. Hülyegyerek.”

Mit lehet ehhez hozzátenni? Nehezen működő szellemi gépezete az embernek az, amit úgy hívhatnánk, kritikai önreflexió, és amit régen is csak kevesek, az ilyen József Attila-félék voltak képesek rendesen, mi több, tanári módon üzemeltetni. Én örülök tehát, ha néha-néha felbukkannak olyan észrevételek a borszaknyelvvel kapcsolatban, amiket fentebb is olvashattatok (még ha az illatol szót épeszű, a borszakmában dolgozó ember nem is használja), és amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy néha bizony elszalad velünk a ló. Úgyhogy becsszó, a jövőben tényleg igyekszem majd leszokni arról a kurva “bársonyos tannin”-ról, nem beszélve az annál is szörnyűbb “tetszetős savjáték”-ról.