Poharamban: Észak-Magyarország legjava

A dumát, hogy “poharamban-bármi”, a geológusok gyöngyétől, az erdélyi származású Ferencz Zoltán Gábortól kölcsönöztem. A szűk szakmai közönség számára szükségtelen őt bemutatnom, azok kedvéért azonban, akik csak hébe-hóba járnak ide betűért, hadd meséljek el egy – talán nem is annyira – városi legendát Zoliról, tágabban az erdélyiekről. 

kastelyhotel-losonci-gal-2

Azt beszélik, hogy az erdélyiek szervezete, szemben mondjuk a kínaiakéval, sokkal jobban bírja az alkoholt. Tudjátok, van ez a keresztény sztori az ember teremtéséről. Nos, én simán el tudok képzelni egy olyan tiszántúli apokrif-genezist, hogy míg az erdélyieket frissen és üdén, hajnalban, addig a kínaiakat annak a bizonyos ötödik napnak a végén, az utolsó másfél órában teremtette meg a Jóisten, már éhesen és kissé fáradtan és indiszponáltan. És voltaképpen ennek köszönhető, hogy az erdélyiek metabolizmusa egész egyszerűen hatványozottan jobb, mint ázsiai barátainké. Ha nekem ezt kocsmában mesélitek egy pohár bor mellett, gond nélkül elhiszem.

Ugyanakkor természetesen ismert, hogy a kínaiak esetében mindezért a módosult acetaldehid-oxidációs folyamat a felelős. Közérthetőbben: az erdélyiek szervezetében az ALDH2-enzimnek egy sokkal magasabb aktivitású modalitása ügyködik, míg a kínaik kénytelenek elfogadni a tényt, hogy – ezen enzim alulműködése okán – biológiai hendikeppel ékeztek a világra. De miről is akartam most beszélni? Ja, két remek boról. Jó, mindjárt.

Nem tartottunk klasszikus nőnapot. Nem volt szegfű macskanyelvvel, romantikus séta a Margit-szigeten. Helyette kétkerekeztünk egy nagyot, majd toltunk egy krémest a Daubnerben, és ezen utóbbi processzust egy nőnappal fűszerezett vasárnapon csak az ellenségeimnek kívánom. Mert attól, hogy az ország leghíresebb cukrászdája most egy emelettel fentebb, a kibővített üzlethelyiségben üzemel (tudjátok, ott, ahol régen az előrendeléses tortákat adták ki), a heringpörgés még mindig teljességgel elviselhetetlen. Nem is ragozom. Hogy kompenzáljam nőnapi elmaradásaimat, elvittem Esztert néhány napra a parádsasvári kastélyhotelbe.

kastelyhotel-5

A kastélyhotel kertje

Aki ismeri a Minden Nap Számít-os pörgésünket, tudja, hogy ahová csak lehet gyalog vagy biciklivel, esetleg busszal vagy vonattal utazunk. Mert ha elköteleztük magunkat az ún. fenntartható fejlődés mellett, és a szemetet szelektíven gyűjtjük, amit lehet komposztálunk, és ha kizárólag csak a környékbeli termelők produktumait fogyasztjuk (vagy egyenesen mi magunk állítjuk azokat elő, mint például a házi kozmetikumok vagy péksütemények esetében), akkor számunkra a kategorikus imperatívusz, hogy akár a kényelmetlenség bevállalása árán is otthon hagyjuk a kocsit, magától értődőn jelentkezik. Ezzel együtt a Kastélyhotel Sasvár Resort nem az a hely, ahová távolsági busszal, túracuccban, kócosan megérkezel. Még jó, hogy elcsomagoltam a hátizsákomba egy gyűrött, akcióban vásárolt Zara-inget, különben a vacsora szigorú dress code-ja miatt kénytelen lettem volna beérni lefekvés előtt a szobánk minibárjában talált mogyoróscsokival.

kastelyhotel-losonci-gal-gyorgy-vince-4

György Vince pálinkasommelier a hotel szivarszobájában tartott pálinkakóstoló előtt

Mindenesetre az a törekvés, hogy a kastélyhotel egy pálinkakóstolót a Spiritus Primus termékeiből, egy borkóstolót, a hotelhez tartozó étterem, a St. Hubertus pincéjében a helyi nagyágyúkat meghívva tartson meg, részemről teljességgel üdvözlendő. Hagyjuk is a rossz példákat, ismertek belőle épp eleget. A lényeg, hogy míg egy hétfői napon György Vince pálinkasommelier (Spiritus Primus), addig csütörtökön Gál Lajos (Eger) és Losonci Bálint (Mátraalja) borászok varázsoltak el minket – túlzás nélkül. Meg akarom írni a pálinkás sztorit is, mert megérdemli, de elsőként – borítva a kronológiát – hadd jöjjön most két csúcstétel Észak-Magyarországról: Gál Lajos – Kántor-Tag Olaszrizling 2011 és Losonci Bálint – Pinot Noir Válogatás 2012.

kastelyhotel-losonci-gal-1

Borkóstoló a St. Hubertus borospincéjében

Kóstolási jegyzet

Gál Lajos – Kántor-Tag Olaszrizling 2011

A Kántor-Tag ’11-es verziója többször volt már A Legjobb az ilyen-olyan fajtateszteken, borversenyeken, melyekre ún. borbírának még engem is meg-meghívtak. Érthetetlen. Mindenesetre ha az olaszrizling etalonképét kellene megrajzolnom, nem kétséges, hogy a fajtának e modalitásához nyúlnék. A Kántor-Tag illatában harsogó jonatán és kései körte, blansírozott mandula és napraforgó. Az ízkép ugyane jegyekből épül fel, de a citrusok itt-ott be-bevibrálnak. Szerkezeti egyensúlya kikezdhetetlen, annak ellenére, hogy szesze tizennégyes; savai jó erőben vannak, teste a közepesnél nagyobb. A korty kerek/élmentes, hosszú és ízképe a gyümölcs-hordójegy-metszet tekintetében tökéletes harmóniát mutat. Kóstoltam fiatalon is, most, ebben a formájában 87 pont.

kastelyhotel-losonci-gal-3

Gál Lajos és Losonci Bálint

Losonci Bálint – Pinot Noir Válogatás 2012

Ami azt illeti, sokkal szívesebben beszélnék nektek Bálint azonos évjáratú kékfrankosáról, de mire észbe kaptam a kóstolón, hogy esetleg nem ártana jegyzetelni is, addigra azt a tételt már felitták a tudásra szomjasak. Nem mintha a pinot-val, mint olyannal bajom lenne, de tudjátok, ha Kárpát-medence, akkor megrögzött kék-párti vagyok. A Gereg-dűlő e termése mindenesetre orrban hozza az elvárt földességet és szárított koriandermagos jegyeket, de persze felvillan a meggylé is egy egészen halovány citromfüvesség kíséretében. Kóstolva a szerkezet rögtön elbűvöl: magyaros, de lefinomodott tanninok, a Gereghez hű, élénk savjáték, közepes test, érzetre moderált alkohol. Ízképében a meggy és a csiperke a meghatározó, de be-bevillan némi vörösáfonya, kardamom is, és mindezt hosszan és végig frissen, pattogva, jó ritmusban kapjuk. 87 pont.

kastelyhotel-losonci-gal-4

Elárulom magam, ebből a két tételből egy-egy fél palackot otthonra is megmentettem