Szent György-hegyi Hárslevelű 2012 – a csúcson

A Kovács Zoltán navigálta Szent György-hegyi pince talán legmegbízhatóbb tétele mindig is a hárslevelű volt. Tudom, korábban a bloggerek kiabáltak a BioVitisre kígyót, békát – megjegyzem, élvezeti érték tekintetében nem alaptalanul – mindenesetre engem az efféle kritikák sosem rettentenek el az empirikus megismeréstől. Remélem, titeket sem!

szt-gy-h-2

Az 1994-ben alapított Szent György-hegyi BioVitis Pincészet, ahogy az a honlapjukon is olvasható, Magyarország első bioszőlészete és -borászata. Azt már Borrajongóéktól tudom, hogy a tulaj, Kovács Zoltán egy gyógyszeripari karriert adott fel azért, hogy a laborköpenyt szegre akasztva, a lopót meg a metszőollót vehesse a kezébe. Az efféle pálfordulások, lévén, hogy a fenntartható mezőgazdaság, a bioművelés meg úgy alapvetően a természetes életmód mellett nap mint nap lándzsát török, engem mindig is egy könnycsepp elmorzsolására késztettek.

E cikk írása közben Kovács 2012-es kéknyelűjét, muskotályát és hársát is megbontottam. Az első kettőben éreztem egy oda nem illő fémességet és túlfejlettséget. A savak lágyságát, mennyiségre közepesnél kevesebb voltát most nyilván nem szükséges agyonmagyaráznom; a borvidék a badacsonyi, az évjárat meg a pokolmeleg kettőezer-tizenkettő.

szt-gy-h-1

Eszterrel ne foglalkozzatok. Javíthatatlan. Most épp kenyeret próbál sütni, könyvből. A képen látható Hesse-regény meg akármennyire is alkalmas a bölcsész-faktor fokozására, igazából elég uncsi mű. Az A pusztai farkas, a Demian, a Sziddhárta vagy az Üveggyöngyjáték szellemi mélységét, sajnos, meg sem közelíti. De mint tudjátok, nem is akarta ezt az öreg publikálni… Mindenesetre felkészül: Narziss és Goldmund

Minden tiszteletem azoké a borászoké, akik úgy dolgoznak (pardon: meg tudják engedni vállalkozóként), hogy borukat a forgalomba hozatal előtt legalább két-három évig érlelik, mert tény, hogy bizonyos fajták ily módon komplexebb, tökéletesebb állapotban kerülnek a fogyasztó asztalára, de amint azt a fent külön kiemelt két fajta – kivált a muskotály – esetében tapasztaltam, ez könnyen a frissesség, a vibrálás, szóval végülis az élvezeti érték rovására mehet.

Nem úgy ennél a ’12-es hársnál.

Kóstolási jegyzet

Szent György-hegyi Hárslevelű 2012

Érett, aranyszínű megjelenés, ami után némi oxidáltságot – barna almát, barna körtét – várnék illatban, de nem! Fejlett, tény, de tiszta és lehengerlően köves, tengervizes. Ahogy nyílik, először hársvirág sejlik fel a kövek mögött, majd valami sárga szirmú hangulat, talán nárcisz. A korty mély és ízgazdag, tele sós, körömvirágteás, már-már kezdődő kompótosságot mutató körtés jegyekkel. Míg a többi, fentebb említett BioVitis-tételt megítélésem szerint a zeniten túl kaptam el, addig ez a hárs épp most érte el legszebb korát. Savai tartják, alkoholja baráti (12,5%), teste a közepesnél teltebb, utóíze hosszú, a garatból pedig némi mandulás, ászokhordós, ásványos egyveleg köszön vissza. 84 pont.

Hogy ezeket a ’12-es tételeket hol lehet kapni a pincén kívül, nos, ez jó kérdés. Nekem a borokhoz a Balatoni Borkalauz kiadója jóvoltából volt szerencsém, amely kiadványnak bátorkodnék úgynevezett társszerzője is lenni. De most előre szaladtam. Erről később.