Bükki félkészek

Borbély Roland lassan állandó vendéggé válik a Wine Flow-n, de mit lehet tenni, a Bükkből  más borászt, aki megbízható minőségben palackoz borokat, nehéz találni. Másfelől meg – és ez az előbbivel szorosan összefügg , egy ennyire ismeretlen és ily módon a többihez mérten ennyire hátrányos helyzetből induló borvidékre ráfér a biztatás, pláne ha ilyen jó zenitek és zweigeltek kerülnek ki onnan.

gallay-3

A Gallay Pince borász-tulajdonosának, Borbély Rolandnak, függetlenül attól, hogy egy mondhatni láthatatlan borvidéken dolgozik, szerintem nagy felelősség nyomja a vállát. Éppen azért, mert arról, hogy a Bükk nagyjából miféle karakterű és minőségű boroknak lehet jövőbeni otthona, valamiféle kezdetleges képünk egyelőre általa lehet. Az a bizonyos első benyomás, ugye.

Ami azt illeti, az én első benyomásaim pozitívak voltak a fiatal Gallay Pincével kapcsolatban. Szerettem a rozéikat, mind a kettőt, szerettem a fehér házasításukat (zenit + pinot blanc) és alig vártam, hogy végre megtudjam, vörösek tekintetében milyen elképzelések mentén igyekeznek dolgozni. Sikerült is Rolanddal egy találkozót leszervezni a Drop Shopba még a Budavári Borfeszt időszakában, ahol fehér és vörös hordómintákkal ismerkedhettem. A borásszal az első személyes találkozó azért alakult ilyen nem túl eredeti  módon, mert – bár jobban szerettem volna, ha helyben, a pincéjében kerítünk sort a dologra – a kényelmi és időspórolási szempontokat (Roland a Várban kiállító volt a Kovács Nimród Winery-standon, mint az egri pince főborásza) ezúttal is a többi elé voltam kénytelen helyezni.

gallay-1

Borbély Roland borainak kóstolásához ezúttal is a Drop Shop biztosította a helyszínt. Köszönjük!

Amit a birtok paramétereiről tudni lehet, a Wine Flow keresőjébe beütve a “gallay” szót megtaláltok mindent, egy rövid kivonatot azonban közzétennék a pince weboldaláról azok kedvéért, akiket újonnan üdvözölhetünk a fedélzeten: “A Gallay Kézműves Pince a bükki borvidék első családi boutique borászata. A 11 hektáros birtok a bükki borvidék szívében Nyékládháza, Mályi, és Miskolc legjobb dűlőiben található, ahol környezet tudatos és fenntartható gazdálkodás mellett prémium minőségű borok készítése a célkitűzés.” (www.gallaypince.com)

Azért ha szeretnétek jobban képben lenni a Bükki borvidék minden, a hivatalos termékleírásban is ismertetett jellemzőjével (borfajták, engedélyezett szőlőfajták, természeti tényezők, emberi tényezők és így tovább), akkor itt mindent megtaláltok.

Kóstolási jegyzet

Gallay Kézműves Pince – Zenit 2013 (hordóminta)

Roland úgy döntött, a 2013-as zenit és pinot blanc alapanyagot nem házasítja össze, ahogy tette azt a korábbi évjáratban (Gallay Blanc 2012), hanem megnézi, külön-külön palackozva mire lesznek képesek ezek a fajták. A vinifikáció során ugyanúgy bánik velük: a zenit is, a pinot blanc is 300 literes új (magyar) tölgyfahordókban érlelődik egy évig a finomseprő felkeverése mellett. Fajélesztőt nem használ, almasavbontást nem ösztönöz.

A zenit színe aranyba hajlik. Illatában alma, némi virágosság (jázmin), vajas illatok, nem túl tolakodó vaníliás színezettel. Ízképét hasonló harmónia jellemzi; ebben az állapotában a gyümölcsösség és a seprős-hordós jegyek egyenlő arányban mutatkoznak. A kortyban találni almát, körtét, citrust, kapucsínót. A majdnem 7 gramm / liternyi sav kellő lendületet, jó tartást ad a bornak, amihez illik a közepesnél teltebb test is, tekintve hogy az alkoholfoka valahol 14% körül mozog.

gallay-2

Fajtaborként nem sokan palackoznak zenitet, bár le merem fogadni, a Figuláéké, a Tornaiéké, a Geszleréké azért még a ti poharaitokban is megfordul nyaranta, nem ritkán szódával felhúzva. Szódával, ami azért nem diabolikus és rögtön kárhozatra juttató gyakorlat, mert ezt a fajtát, amit egyébként az ezerjó és a bouvier keresztezésének köszönhetünk, reduktív eljárással üdére, ropogósra, könnyűre iskoláznak a felsoroltak, s a fröccsnek így kiváló alapanyagául szolgál. Borbély Rolandnak azonban, mint fentebb láttuk, ennél nemesebb céljai vannak a zenittel. Kísérlete izgalmasnak ígérkezik, s ha nekem nem is hisztek, azt gondolom, a 2012-es Gallay Blanc után nyugodtan bízhattok benne!

Gallay Kézműves Pince – Pinot Blanc 2013 (hordóminta)

Citrom színű bor, zöldes reflexekkel. Vaníliát, fehér csokoládét, esetleg őszibarackot, de pörkölt magvak jegyeit mindenképpen érezni illatában. Savakban e tétel sem szenved hiányt szerencsére, az alkohol viszont valamivel alacsonyabb, mint az előző bor esetében, Roland szerint 13,5%. Valamivel sűrűbb szövetűnek érzem a zentinél, és bár féltem, a fajta eredendően neutrális jellege okán a fahordós, seprős érlelésből származó vaníliás, karamelles jegyeken túl nem sok mindent fogok majd felfedezni aromaprofiljában, a fehér húsú és csonthéjas gyümölcsök, kivált a citrusok világa mégis intenzíven jelentkezik. Ez elsősorban hozamkorlátozás kérdése, mondja Roland. Nyilván: minél kevesebb a szőlő a tőkén, a szemekben annál több az aromaanyag.

Azt ugye tudjátok, hogy a pinot blanc egykor kedvelt szőlőfajta volt Hegyalján, csak aztán jött ez az átkozott rovar a XIX. század vége felé, és csontig zabálta a szőlőskertek gyökérzetét Európa-szerte. Azóta jobbára Elzászban, Németország keleti részein, Olaszországban és Ausztriában foglalkoztatják. Hordóba leginkább csak a németek szokták tenni manapság, a többi helyen fém, és csókolom. Borbély Roland tehát a pinot blanc-nal is pionír törekvései számát gyarapítja.

gallay-4

Gallay Kézműves Pince – Zweigelt válogatás 2013 (hordóminta)

Ismerek valakit, akinek a hordóminták kóstolása közben lényegében egyetlen szóra szűkül a szókincse: pedofília. Kétségtelen, sok esetben egyet kell értenünk ezzel, a neve elhallgatását kérő személlyel. A Gallay pince alap zweigeltjét és kékfrankosát (mely egyébiránt egri területről származik) éppen ezért e helyütt nem részletezném (de egy év múlva, ígérem, visszatérünk rájuk). Nem úgy ezt a zweigelt válogatást, aminek az alapanyaga vadélesztővel indult erjedésnek, a kocsánnyal együtt erjedt és egy 300 literes hordónál nincs is több belőle.

Mély, füstös, földes, feketeszedres, már-már kávés jegyek az illatképben. Ízében hasonló egyveleg, bár csikó korából fakadóan némi zöld borsos, zöld dióhéjas színezetek is be-bevillannak. A szüret a gyümölcs tökéletes érettségi fokán lett napirendre tűzve, és ez – a sok más természeti tényezővel együtt (évjárathatás, mezoklíma) – 6,5 gramm / liter savtartalmat és 12,5%-os alkoholtartalmat eredményezett. Kiváló minőségű tanninok, széles korty, az elegancia csíráit magában rejtő szerkezet jellemzi. A magam részéről erre a borra mindenképpen felhívnám a figyelmeteket! Hogy hol lehet majd belőle kapni, megírom.