A Balassa-Szilágyi-duó megunhatatlan

Összességében egy felejthető Budavári Borfesztiválon vagyunk túl, de erről főként az időjárás tehet. Az elmúlt két évben mindig volt egy vagy két nap, amikor alsógatyáig áztam, de idén – annak dacára, hogy esőkabáttal és még esernyővel is készültem – sikerült egy olyan szerda, illetve péntek délutánt kifognom, mikor száraz körülmények között, tömegtől mentes standokon kóstolhattam. A borfesztes élményeimet maximum három részre szedném szét: elsőnek jöjjenek a Balassa István, Szilágyi László alkotta borászduó tételei.

g-b-2

Szilágyi László (balra) és Balassa István) – a fotó még a 2013-as Nagy Furmint Február Kóstolón készült

Az elmúlt években megszokhattuk már, hogy Balassa István és Szilágyi László közösen állít ki sétálókóstolókon, borfesztiválokon. Két igazán tehetséges fiatal borászról van szó, akik mára Tokaj-Hegyalja meghatározó arcaivá váltak, és akiknek a borait hiba kihagyni, akár egy boros rendezvényen, akár a borvidéken járjunk.

Az a szóösszetétel, hogy terroirbor, mintha kissé kezdeni kikopni a borszaknyelvből –  pedig nem is olyan régi találmány. Mégis, ha messziről, valami általános, de korrekt fogalommal akarnék nekiugrani a Balassa Borra és a Gizella Pincére jellemző borkarakterek ismertetésének, ezt választanám. És nem legfőképpen azért, mert Hegyalján az általuk foglalkoztatott termőhelyekre olyannyira jellemző ásványos, sós-vizes köves, esetleg füstösségbe hajló, mély vulkanikus illat- és ízjegyek kivétel nélkül minden borukban fellelhetők, hanem mert a Mézes-mály- és a Betsek-, a másik oldalon pedig a Medve- és a Szil-Völgy-dűlő nekem az ő személyük miatt jelenti azt, amit. Az a hozzáadott érték pedig, ami ilyen módon a teremtő intellektustól származik, viszonylag nehezen fogalmazható meg, pláne egy kóstolási jegyzet keretei között.

Persze beszélhetünk preferált szőlőművelésről, a szüreti időpont kiválasztásáról vagy a hordómenedzsment mikéntjéről, adalékanyagok használatáról, mellőzéséről és jóllehet, ezek által már egy viszonylag használható képet kapunk arról, hogy az ember a terroirnak mennyiben és milyen eszközök által meghatározója. De ami az egésznek a kvintesszenciáját adja, úgy vélem, mégis a megfoghatatlan tartományban marad. Ezért ha nekem valaki arról beszél, hogy van a bornak valamiféle metafizikai vetülete, olyankor nem tudok másra gondolni, csak erre. És mivel a terroirnak, mint olyannak leglényegesebb, legizgalmasabb összetevője jobbára megfogalmazhatatlan természetű, sokszor az ivást tényleg többre is tartom, mint az írást. Előbbi van, hogy sokkal termékenyebb tevékenységnek is számít, mert az ivásban az ösztön és és az őszinteség és a spontaneitás és az egyhegyűség, ugyan különböző mértékben, mégis egyszerre tud jelen lenni.

Ezért a XXIII. Budavári Borfesztivál szerdai napján olyasmivel, hogy jegyzetek körmölése, én nem is vesződtem.

A legtöbb helyen lehet már kapni “kóstolóadagot”, ami 5 centiliter, és a stand túlsó oldaláról egyáltalán nem néznek csodálkozva ránk, ha még ezt a csekély mennyiséget is kettéöntve fogyasztjuk a szakmaiság jegyében, ahogy tettem azt én is némely helyeken a borrajongós Milotta Doktorral, pénteken. Viszont az első napon, szerdán – emlékeim szerint – sűrűn kértem rögtön decijével a bort. A Gizella-standon, Szilágyi Lacinál is. Vagy hát leginkább ott: este volt már, közeledett a záróra, és a Gizella-stand előtt jókora harsány társaság gyűlt össze, akik körében meglehetősen “esőemberes” benyomást keltettem volna a fény felé ferdén tartott pohárral a kezemben, a bor sárga színének megfelelő tónusát hunyorgó szemekkel találgatva.

A szakmai esőemberkedésre amúgy is ott volt a péntek, amely csodás idővel örvendeztette a látogatókat, akik ennek ellenére mégis meglehetősen szellős képet mutattak. A csütörtöki nagy zuhé, úgy látszik, rendesen betette a kaput.


Kóstolási jegyzet

Gizella Pince – Kastély Furmint 2013

Ez volt régen a jól ismert Gizella Battonage, de a borász a jövőben inkább a dűlőt igyekszik kommunikálni a palackon. A Kastély egyébként riolit altalajú, nyirokkal vegyesen. Illata határozottan almás, éretlen körtés, citromvelős. Ízben a fanyar jegyekből érkezik egy jókora adag, kimérten édesfűszeres, vaníliás színezettel. Szikár, fiatalsága okán még szilánkos jellegű, markáns savú bor (mennyiségre: 7,4 gramm / liter), ami a 2015-ös Nagy Furmint Február Kóstolóra minden bizonnyal már egy sokkal kedvesebb arcát fogja mutatni.

Gizella Pince – Szil-völgy Furmint 2012

Illatprofilját almás, citrusos, köves, nádszáras jegyek alkotják. Teste a közepesnél teltebb, savai határozottak, gyors ritmusúak, alkoholfoka optimális. Ízképe gazdagon ásványos (sós). Éterien könnyed, mégis komplex bor.

Gizella Pince – Medve Furmint 2013

Illatában citrus, körte, pattintott kő. Ízben a sós jelleg dominál, mögötte: alma, körte, lime. Telt testű, magas alkoholfokú (14%) bor. A 11 gramm / liter maradékcukrot a magas, majd’ 8-as savak szépen balanszírozzák. Az arányok irigylésre méltók!

Gizella Pince – Barát Hárslevelű 2012

Nagy testű, széles bor, 14,5%-os szesszel, 15 gramm / liter maradékcukorral, az összképhez mérten viszonylag lassabb ritmusú, 5,8 gramm / liternyi savtartalommal. Az aromaprofilban őszibarack, már-már marakujás, ananászos felhangok, vizes kő, fehér szirom, gondolatnyi fehér bors. A kortyban mérhetetlenül sok ásványt találni. Idővel, levegővel, hőmérséklet-emelkedéssel buja, meleg tónusú, vidám borrá hízik, amely a gasztronómiai beágyazhatóság szempontjából sok (kiaknázatlan) lehetőséget rejt magában.

Gizella Pince – Szent Tamás Hárslevelű 2013

Florális nyitány illatban, mentával, tűzkővel. Ízben citrom, fehér húsú barack, fanyarkásabb típusú alma. Feszes, kissé darabos, de kimondottan ígéretes bor! Másfél-két évet még okvetlenül érnie kell palackban.

Gizella Pince – Látomás Cuvée 2013

Őszibarack, vilmoskörte, kezdődően mézes, tengervizes illatkép. A kortyban érett, lédús barack, só (nagyon sok só!), narancsvelő. Telt, energikus, határozott karakterű bor. Alkoholtartalma: 12%, cukortartalma: 122 gramm / liter, savtartalma: 8,7 gramm / liter. Fűt, még jól lehűtve is, de ezzel együtt nagyon szerethető! Gasztróban ez is ígéretes jövő elé néz.

Gizella Pince – 6 Puttonyos Aszú 2008

Illatában őszibarackot, sárgabarackot, körömvirágot, némi aszpirinességet fedezni fel. Ízben ez nem sokban tér el. A sárgabarackra emlékeztető jegy szintén felvillan, de mellette friss narancsdzsemet, kezdődő mézességet és egy visszafogott zöldfűszerességet is kiérezni. Cukortartalma 163 gramm / liter, savtartalma: 9,3 gramm / liter, alkoholfoka: 10 % v/v . Ezek jó arányok. Aszús nehézkességnek nyoma sincs. A bor inkább könnyed, már-már légies (aszúról ilyet ritkán lehet megfogalmazni), fiatalos, lüktető savérzetű.

***

Balassa Bor – Villő Furmint 2012 

Mandula, kő, kései körte, alma kavarog illatában. Kóstolva körtés, kávés (hordós) jegyek dominálnak, melynek ízképet sós, citromvelős érzetek frissítik. Lendületes savak vezetik a kortyot, a 15,5%-os szesz pedig fűti a garatot, csípi a nyelvet, de hiába a 13,5-es Térfogatszázalékra Megénekelt Optimum, ez a bor átkozottul finom, amely élményhez a lecsengésében édeskésen (7,6 gramm / liter a maradékcukra), vaníliásan, kapucíneresen jelentkező karakter jelentékenyen hozzájárul.

Balassa Bor – Betsek Hárslevelű 2011

Citrus, kréta, virág érződik illatban, de levegőztetéssel érkezik egy finom édesfűszeres világ is. Nagy bor. Az alkohol nem kevés (14%), kissé fűt is, de Balassa Pisti, ha az ember ilyen észrevételekkel él irányába, általában egy árkolt ‘v’ betűt szokott formálni a szemöldökével. Ízében tűzkő, vanília, kesudió, körte.

Balassa Bor – Betsek Furmint 2011

Pörkölt mogyoró és érett kései körte jegyei kavarognak illatában. Vibráló savak, telt test, közepesnél magasabb alkoholérzet ábrázolja szerkezetét. A korty ásvány domináns, mögötte mindenféle pörkölt magvakkal: mogyoró, kesudió, ilyesmik. Érettnek ható összkép. Nem hiszem, hogy a 2015-ös Nagy Furmint Február Kóstolóra kihozná ezt a tételt a borász, ezért aki teheti, még most járjon utána, nagy élmény lesz!

Balassa Bor – Betsek / Mézes-mály Hárslevelű 2009

Elsőre visszafogottnak tűnik orrban. Jócskán szüksége van levegőztetésre, de én itt már türelmetlen voltam, így az illatképet nem tudtam megfejteni. A kortyban érezni némi cserességet, a savak szépen lüktetnek, a test telt, az alkohol tüzes. Maradékcukor-tartalma nagyjából 18 gramm / liter, a mellé társuló, az egyensúlyt egyébként megteremtő savtartalma valamivel 7 gramm / liter fölött jár. A kortyban őszibarack, grépfrút és só, só, só.

Balassa Bor – 6 Puttonyos Aszú 2009

Illata nagyon friss karaktert mutat narancsolaj és citrom formájában. Kis idővel még datolyát, kövességet fedezni fel benne. Ízében narancsos-mandarinos jegyek fanyar dzsemes formában. A Gizella-aszúnál édesebbnek hat, de a korty hihetetlenül vibrál. Lehengerlő.

Balassa Bor – Zéta 2010

Színe borostyánba hajlik. Intenzív illatában méz, égetett cukor, mazsola, aszalt sárgabarack egyvelegét érezni. A korty… hogy is mondjam… leviszi a fejed! 240 gramm / liter maradékcukor, de a bor mégis egyensúlyosnak hat. Az ízképben csonthéjasok, sárgabarack, méz. Brutál! Pontban 94-96 körül.

***

Összegzésképpen röviden csak annyit írnék: míg a Gizella-borok, a fesztiválon kóstolt többsége még nagyon friss, fiatal arcát mutatta, addig a Balassa-tételek már egy érettebb, kiforrottabb, kerekebb formát öltöttek. Legközelebb vélhetőleg a jövő évi Nagy Furmint Február Kóstolón találkozhattok a tokaji duóval. Semmiképpen se hagyjátok ki őket!