Ezzel a leánykával az egész nyaramat el tudnám képzelni

Nem mondhatni, hogy a leányka a legaromatikusabb vagy a legszebb savkaraktert produkáló fajta, ám visszafogottsága és lágysága ellenére mégis van benne valami, ami miatt én kifejezetten tudom szeretni, persze csak ha jól bánt vele a gazdája. Bemutatkozik a Havas&Timár Pincészet új, 2013-as tétele.

ht-leanyka

Az értők számára triviális, viszont a borok világában még csak fehér övvel rendelkezők miatt szükségét érzem, hogy megjegyezzem, a leányka nem egyenlő a királyleánykával. Utóbbi mintegy előbbi oldalbordájából érkezett meg a világra Erdélyországban, ahogy azt néhány palack után mondani illendő. Ismereteim szerint a leányka nem volt egy agyontapsolt fajta a ma már pokolba kívánt nagyüzemi gazdálkodás idején, mert “keveset adott” az átkozott. Egyébiránt északi borvidékeken foglalkoztatták akkor és most is, így a Mátrában és Egerben, de valamiért anno a Móri borvidék is kiszemelte magának.

Az igazság az – tartják a szakkönyvek , hogy meszes talajon egészen feszes szerkezetet képes produkálni (naná, hogy), de aromatikája mégis vulkánon mutatja a legszebb formáját. A meszes leánykák florális, főként fehér szirmú virágok jegyeit idézik citrusokkal, míg a vulkanikusak bujábbak, és inkább a nektárra és / vagy a kezdődő mézességre hajaznak. Akárhogy is, a leányka egészen biztos, hogy remek napi bort képes adni. Sokan arra esküsznek, hogy fröccsként fogyasztva az igazi, de én erre képtelen vagyok bárkit is bátorítani e tétel esetében. Van ez olyan jó, hogy megkíméljük a hígítástól, legalábbis első ízben, amíg értékeit felfedezzük.

Kóstolási jegyzet

Havas&Timár Pincészet – Leányka 2013

Halvány citromsárga színű bor, közepesen intenzív illattal. A már említett nektár abszolút felfedezhető, de mézdinnyés, főtt citromvelős jegyeket is találhatnak benne az érzékenyebb orrúak. A korty valamivel aromagazdagabb; az illatban megismert elemeket citromfüves és tűzköves ízek is tarkítják. Utóbbi vélhetőleg a nagytályai Nagy-Aszó-dűlő vulkanikus talajának köszönhető. Az alkohol nem szerény (13%), de szerencsére savból sincs hiány, bár tény, hogy “kerek” jellegénél fogva sokáig nem tartogatnám. Hogy úgy mondjam, nem baj, ha még idén ezt garatra eresztik a hívek. Teste a közepesnél jócskán teltebb, szvsz. ezért gasztróban sem vérezne el, pláne ha egy olyan egészben és serpenyőben sült csirkemell mellé párosítjuk, aminek a bőre alá a séf egy nagy adag vajat, friss majoránnát és kakukkfüvet tömködött, és olyan párolt baszmati rizzsel körítette, amit egy kevés szárított gyömbéren, citromborson, friss korianderen, parmezánforgácson és ghín kívül az égvilágon semmivel sem ízesített. Én még egy barackbefőttet azért gondolkodás nélkül bontanék mellé, de ez már igazán ízlés dolga.