Így lesz valakiből gasztro-kommunikációs tanácsadó

Szauer Judit neve nem ismeretlen a szakmában  a fiatal hölgy korábban a Baldaszti Group brandjét építgette, hogy utána a KIOSK, majd a MÁK Bistro felé vegye az irányt. Kommunikációs tanácsadói, sajtóreferensi munkái mellett rendszeresen publikál gasztronómiai témában a hvg.hu és a We Love Budapest hasábjain, így újságírói vénáját is naponta kamatoztathatja. A “nem az átlag fejével gondolkozó, tehetséges nők a szakmában” című sorozat 2. részét olvashatjátok.

szj

Szauer Judit

Az első részét meg itt.

Kezdetek

Gyakornokként elég sok mindenbe belekóstolhattam. Az MTI-nél kezdtem, majd jött az InfoRádió, utána a Népszabadság, végül pedig az MTV. A diplomám megszerzése után a Friderikusz MOST című műsorba is bedolgoztam, mint szerkesztő-riporter, de a Klubrádiónál is eltöltöttem egy kis időt, mint az online felületük szerkesztője. Aztán elegem lett. A politikai újságírás, rá kellett jönnöm, nem az én terepem.

Gasztronómia

Mielőtt Baldaszti Péterrel elkezdtük a közös munkát, a hvg.hu-nak és az Origónak már írtam cikkeket gasztró témában. A Baldaszti egy komoly mérföldkő volt a szakmai életemben. Péter szerintem egy nagyon tehetséges srác, mi hamar megtaláltuk a közös hangot, és végül is két évig remekül tudtunk együtt dolgozni. Barátilag váltunk el. Szinte ezzel egy időben jött Hlatky-Schlichter Hubert megkeresése, hogy újranyitná a Bábelt, és kérte, segítsem az ez irányú kommunikációt. A Bábel nyitása végül csúszott, ellenben a cégcsoporthoz tartozó KIOSK-al és Terasszal volt munka bőven. Úgy háromnegyed évet dolgoztunk együtt Huberttal, és a végére már kezdett körvonalazódni bennem, hogy saját vállalkozást szeretnék.

Egyszemélyes hadsereg

A saját brand még friss. Más ez az életforma. Ha úgy tetszik, ez egy egyszemélyes startup. Egész más így, mint amikor ültem egy státuszban valahol, és hó elején csippant a telefonom: “az Ön számlájára a következő befizetés érkezett…” Azzal viszont, hogy gazdasági értelemben be kell futnom egy evolúciót, nyilván számoltam. De a pénz nem minden. Közben meg felhívnak helyekről különböző pr-munkákat ajánlva, ami jól esik, és ezek alapján felvehetnék megbízásokat, de az evolúció ebben az esetben számomra azt is jelenti, hogy tudjam, mire kell nemet mondani, és mire igent.

Reklám vagy tájékoztatás?

Na ez az. Ehhez kellek én. 🙂 Van az a helyzet, amikor rendelkezésre áll egy komolyabb költségvetés, a lényeg pedig, hogy a megbízó terméke (ami esetemben leginkább: étterem) minden releváns médiafelületen ott legyen, még a csapból is ő folyjon. Ilyet is csináltam, azt mondhatom, a médiavásárlás egy fokkal könnyebb műfaj. Nevezzük ezt az egyszerűség kedvéért reklámozásnak. A tájékoztatás, hogy megint egy közérthető fogalmat használjunk, az előbbihez képest összevethetetlenül több kreativitást igényel. Mert itt az elvárás: ha nem is akkora intenzitással, de ugyancsak ott lenni mindenhol. Egy olyan hely, mint a MÁK Bistro, ilyen szempontból tökéletesnek bizonyult. Van ugyanis mögötte sztori. Ezt a sztorit nekem “csak” tálalni kell. Hogy hogyan? Íme:

Jó viszony a sajtóval

Elengedhetetlen. Ami az előnyöm, hogy pontosan tudom, hogyan gondolkozik egy újságíró, hiszen magam is az volnék. Írtam is most ezzel kapcsolatban, mármint a pr-os és az újságíró közötti viszonnyal kapcsolatban egy posztot a blogomra 5 dolog, amit egy jó pr-os nem csinál címmel.

MÁK

Ez az étterem négy éve nyílt meg. Akkoriban ez volt az első úgynevezett “fine dining bistro”, ami a maga műfajában abszolút úttörő volt. Azóta persze a bisztró jelentése is megváltozott. Mindenesetre volt egy időszak, amikor a MÁK Huszár Krisztiánról szólt, és az étterem gyakorlatilag minden díjat megnyert vele. Mint ismert, ő távozott. Ezzel kapcsolatban csak egy megjegyzés: ha van egy séfváltás – ahogy a MÁK esetében ez kétszer is megesett – , azt a vendégkörnek csak egy igen kis része érzékeli, jobbára azok, akik a szakmában dolgoznak. Az utcáról betérőket mindez nem igazán érdekli, csak az, hogy jó legyen, amit kap a tányérján. A vezetőség egyébként azon morfondírozott a második séfváltás után, behozzanak-e ebbe a nagyon családias, nagyon összenőtt kollektívába egy új, idegen séfet, vagy megoldják a problémát a saját csapatból, Mizsei Janival. Utóbbi mellett döntöttek. Én pedig januártól kezdtem el őt kommunikálni, mint a MÁK új, fiatal, ambiciózus séfjét. Hogy a vezetőség jól döntött, az pár hónappal később rögtön igazolást is nyert, mikor is Mizsei Janit a Dining Guide az év legtehetségesebb ifjú séfjének választotta.

A szakma felé

Nagy kihívás, hogy a séftársadalommal a MÁK elfogadtassa Janit, s ebben nekem, pr-osként megint csak nagy szerep jut. Itt mindenkinek megvan a maga stílusa és mindenki nagyon öntudatos. Jani fiatalsága nagyon sok ellenszenvet vált ki. “Hogy vihet valaki egy ilyen komoly konyhát ennyire szemtelenül fiatalon?” – kérdezi sok szakmabeli, mondván: “a konyhafőnökséget 40 alatt nemigen adják…”  Rengeteg olyan külföldi esettel találkoztam, ami arról szól, hogy de: bőven 40 alatt is adják. Hadd hozzak egy magyar példát: a borral ez a fajta fiatalítás sokkal hamarabb megtörtént. Fiatal borászok vezetnek komoly presztízzsel bíró birtokokat, és tesznek le az asztalra kiváló produktumokat. Hogy messzebb ne menjek, legutóbbi boros programunk, a MÁK@Mór névre hallgató, csupa fiatal tehetséget vonultatott fel Miklós Csabi, ifj. Kamocsay Ákos és Csetvei Kriszti személyében. Ahogy rájuk, fiatal borászokra igaz, hogy fiatalságuk okán egy másik, nyitottabb közönséget érnek el – olyat, amelyik mentes a prekoncepcióktól , úgy a gasztronómiában is működik ez a képlet, csak Magyarországon ezt még nehéz elfogadtatni.

Michelin

A MÁK-ban nem cél a csillag, bár volt olyan szakíró, aki feltételezte, hogy lassan a MÁK is rá fog állni erre a pályára. A MÁK élvezni szeretné a vendéglátást, és egyszerűen jót akar adni a vendégeknek.