A magyar bor gyenge pontjai

Remek kis gondolatébresztő cikksorozatot indított a VS.hu a magyar bor helyzete, hírneve kapcsán, külföldi és magyar borszakértőket egyaránt bevonva a vitába. Az irodalmár-bekecset szögre akasztó Hegyi Gábor immár a világból sokat látott borkereskedőként mondja meg a frankót – kár, hogy ilyen ritkán teszi…

hegyi

Hegyi Gábor

“(…)Mintha nem akarnánk észrevenni, hogy hol keressük a tényleges konkurenciát! Senki nem gondolhatta komolyan, hogy a magyar nagyüzemi borászat, a maga legjobb esetben közepes tehetségű területekről származó, legjobb esetben közepes árú termékeivel a kontinens válasza lesz az újvilág kihívására!

Ám miközben olyan mérhetetlenül lefoglalt minket az, hogy (persze elvileg nagyon helyesen) a legnagyobb tradíciókkal rendelkező francia, olasz, spanyol, illetve a ránk legnagyobb kulturális hatást gyakorló német és osztrák borászathoz viszonyítgassuk a magunkét, sajnos, van egy rossz hírem: eközben mások dolgoznak. Az utóbbi három évben elég sokat utaztam Kelet-Közép-Európában, és mintha lemaradtunk volna arról, hogy közben már az összes szomszédos országban is hallottak arról, milyen a jó bor, sőt nem szégyellik megpróbálni az előállítást sem.

Tényleg egy pincében élünk mi, és nincs bevezetve az internet?

Itthon még mindig azt képzeljük, hogy tradicionális bortermelő országként gondolnak ránk „Nyugaton”, holott onnan, az ő horizontjuk alól mi legjobb esetben is egy vagyunk a sok közül. Az átlag magyar sem gondolja, amikor a délszláv országokat járja, hogy komoly, sok tekintetben a hazaihoz mérhető bortermelés zajlik ott (ráadásul néhány gyönyörű fekvésű szlovén faluban hibátlan öt-hat eurós furmintokat lehet kóstolni, még szerencse, hogy többnyire ott šiponnak nevezik a fajtát). De nem gondolja ezt a már említett Romániáról sem, a szlovák bor is csak akkor lépi át az ingerküszöböt, ha (egyébként kiváló) felvidéki magyar borászok készítik; s végképp nem gondolja azt Prágában sörözve, hogy onnan még 30 km-re északra, az Elba völgyében is készítenek minőségi bort kellően elszánt emberek, a déli országrészben fekvő közel húszezer hektárról lejövő (gyakran remek) morva borokról nem is beszélve.

Ha magunkról csak jóformán szóról szóra ugyanazt tudjuk elmondani, amit a poszt-szovjet blokk összes többi bortermelő országa is mond, aligha fognak odafigyelni ránk.”

A teljes cikksorozatot innen érhetitek el.