Tannenberg kékfrankos – Ilyet mi nem tudunk

A DS Austria Nittnaus-vertikálisán a kékfrankosoké volt a főszerep. A Tennenberg-dűlő különböző évjáratait a pince borász-tulajdonosa, Hans Nittnaus prezentációjában kóstolhatta végig a közönség, én pedig ennek tetejébe megkaptam padtársnak 2011 Év bortermelőjét, Vida Péter is.

hans-nittnaus

Hans Nittnaus (fotó: nittnaus.at)

Épphogy felocsúdtam a kifogástalanra sikeredett Umathum-vertikális élményéből, rövid szünet után már kezdődött is a DS Austria másik, általam legjobban várt, kékfrankos mesterkurzusa, amelyen az Anita und Hans Nittnaus pince Tannenberg-dűlőből származó válogatásait vehette górcső alá a magyar publikum. A gép Vida Pétert, a 2011-es esztendő Év bortermelőjét dobta mellém, aki a szekszárdi 14-15%-os alkoholfok-átlagok ellenére szerintem elég jól érti a kékfrankos műfaját (lásd Hidaspetre-sorozat).

Miért nem járnak a borászok borkóstolókra?

De nem is ez a lényeg. Ki emlékszik rá, mikor lehetett sétáló kóstolókon utoljára borászt látni, már a standok innenső oldalán, ismeretszerző céllal? Elég ritkán fordul elő… Pedig annyi jó rendezvény van, ahol a borászok tanulhatnának egymástól, eszmét cserélhetnének, megismerhetnék egymás borát és lebonthatnák magukban – ha csak részlegesen is – borvidék- illetve pincevakságukat. De a magyar borászok nemigen szeretnek ilyen rendezvényekre eljárogatni. Pedig itt, a DS Austrián aztán lett volna lehetősége a termelőknek gyarapodni sok mindenben.

nittnaus-mesterkurzus-1

Vida Péter (balra) és Tóth Krisztián, az Umathum képviselője

Vida Péternek ugyanakkor egyáltalán nem derogált odaállni az Umathum standja elé, hogy a nála majd’ harminc évvel fiatalabb pinceképviselőt faggathassa metszésről, permetezésről, hordóhasználatról, ilyenekről. A szekszárdi borász a kékfrankos mesterkurzuson, a buzgó jegyzetelések közepette még egy ilyet is megeresztett a tény hűvös tudomásulvételével: “Ilyet mi nem tudunk.” Hogy pontosan mire gondolt – anyagi körülményekre, klimatikus viszonyokra, borkészítési tapasztalatra/tudásra , nem fejtette ki (de lehet, hogy mindegyikre…). Mindenesetre azt látni, hogy az az ember, akinek 2011-ben a Magyar Borkoronát a fejére helyezték (nem érdemtelenül), egy gyakornok buzgóságával gyűjti a standokon az infót, kóstol és bőszen jegyzetel, az én szememben a szakmája iránt komoly alázattal viseltető személynek számít.

“Ha a padlón vagy, szedjél fel onnan valamit” (Kakszi Lajos)

Az a fejlődés, amit az elmúlt közel 30 évben Ausztria borászata produkált, az egész világban megsüvegelendő. Úgy rángatták ki magukat a szarból a saját grabancuknál fogva, hogy azt még Münchausen báró is könnyes szemekkel tapsolta volna végig. Biztos mindannyian emlékeztek az 1985-ös Nagy Glikol-Botrányra, amikor is a sógorok elvesztették az összes exportpiacukat. Én azokban az időkben éppen a szentesi Ady Endre utcai bölcsőde építőkockáival vívtam a magam harcát, így akkor ez az ominózus ügy meglehetősen mérsékelten borzolta fel a kedélyemet. Az osztrákok mindenesetre hamar észbe kaptak, és rájöttek: innen csak előre lehet menekülni. A történet további részét meg már mindenki jól ismeri: a termelők összefogtak, a vezérfajtákat meghatározták, az eredetvédelmi rendszert kiépítették és olyan ütős bormarketinget kalapáltak össze, hogy Sopronon túl a lányok egy pohár zöldveltelini után mind a mai napig simán bugyira vetkőznek .

tannenberg-nittnaus-2007-blaufrankisch-kekfrankos

90 pont, csuklóból (fotó: shop.winemarchentsasia.com)

Kóstolási jegyzet – avagy ízelítő a Tökéletes Kékfrankosok világából

Nittnaus – Leithaberg Tannenberg Blaufränkisch 2005

Érett, rubinvörös szín, gránát bevillanásokkal. Cseresznye, lícium gyümölcs, menta, szerecsendió, feketebors kavarog az illatban. Életerős savakból, közepes testből, mennyiségre kevés, minőségre érett tanninokból épül fel a korty szerkezete. Ízében hűvösnek, de mélynek hat: cseresznye mutatkozik dominánsan, de idevibrál némi szeder és áfonya is. Lecsengésében visszaköszön az illatot is frissítő menta. Savdomináns, férfias bor. 86 pont

Nittnaus – Leithaberg Blaufränkisch 2006

Kissé zárkózott az illat. A 2005-ös évjárat illatképétől annyiban tér el, hogy itt minden aromából kevesebbet kapunk, szellőztetéssel viszont már bejátszik egy leheletfinom, kék sziromban testet öltő floralitás is. A savak itt is izgágák, a tannin mérsékelt, a test közepes – és ez a szerkezeti együttállás a többi Nittnaus kékfrankos esetében sem fog nagyon változni, iskolájukat ismerve. A korty a gyümölcsökről szól, amiből leginkább a szeder és a kökény aromáit lehet a legkönnyebben megragadni. 86 pont

Nittnaus – Leithaberg Blaufränkisch 2010

Ribizli, sütőpor és egy frissítőleg ható, kezdődő teafaolajosság az illatban. A csersav még túlságosan eleven és szárít, de határozottan érezni, ez sem a hordóból jön. Még egyszer: NEM a hordóból jön, kedves villányi és szekszárdi kollégák. Hibiszkusz, goyi, kék bogyósok és ásványok az ízképben; szerkezete pedig ezúttal is könnyedre, elegánsra, savhangsúlyosra hangolt. Úgy is mondhatnánk, hagyták érvényesülni a fajta és a terroir akaratát. 87 pont

Nittnaus – Tannenberg Blaufränkisch 2013

Komoly színanyag, festi is rendesen a kelyhet. Illata kicsit turános, kicsit medoc noiros, kicsit rókabundás (mondhatni kellemetlen), de szellőztetéssel szépen tisztul, és idővel jönnek is a rózsaborsos, konyakmeggyes felhangok. A kortyban szárító tanninokat, életerős savakat, közepes testet kapunk; csikó még. Ezek a fajtaidegen aromák ízben is határozottan jelentkeznek, emiatt: 83 pont.

Nittnaus – Tannenberg Blaufränkisch 2012

Nem lennék meglepve, ha ebben az évben az öreg Hans felfrissítette volna a hordóparkot – a kifejezett vaníliás, szegfűborsos jegyek legalábbis erre engednek következtetni. A fás jegyek azonban tolakodónak semmiképpen sem mondhatók; az aromaprofil nem nélkülözi az intenzív fekete cseresznyés, szedres színezetet sem. Ízben a vaníliás, fahéjas, égetett cukros jegyek dominálnak, de az idősebb évjáratok ismeretében biztosak lehetünk abban, hogy ez a fásság nem fog a felszínen maradni. Én két évig még nem bántanám, hogy újfent a varázsgömböm ködös képére hagyatkozzam. 86 pont

Nittnaus – Tannenberg Blaufränkisch 2011

Nem tudom, ki hogyan határozná meg egy, a fajta szempontjából ideális (északi) borvidéken termett kékfrankos aromaprofilját, de én a kék szirmú floralitás (hibiszkusz, levendula, ibolya), a kék bogyósok (szeder, szilva, kékszőlő) és a sós, grafitos mineralitás mezsgyéjén ejteném az első kapavágásokat. Akárcsak e bor esetében. Határozott, de a savfajták konstellációja tekintetében az élmentességet prezentáló összkép; alacsony, a jól ihatóságot támogató, érett csersavkészlet; a közepesnél valamivel alacsonyabb alkohol-térfogatszázalék; a közepesnél hosszabb, gyümölcs- és ásványdomináns lecsengés. Nem mondom, hogy egy ilyen karakter-kép a borok Hieronymus Boschának felel meg, de hogy akadálymentesen lecsúszik belőle még a szűzlányok garatján is egy palack, az száz. A pont viszont “csak” 87.

Nittnaus – Tannenberg Blaufränkisch 2009

Meleg, szegfűborsos, szantálfás, piros bogyós, egy leheletnyit illós (?) illatkép. A kortyban a só, a szeder és a kökény a meghatározó. A tanninon – öt év ide vagy oda – Éder mesternek van még mit gyalulnia – ha Pumuklit agyonveri egy szívlapáttal, tán még ideje is lesz rá. (Bocsánat, túl sok Kellemetlen Percek-et nézek mostanában…) A szerkezet elegáns, a savakat helyezi előtérbe, s így a lecsengésben a mineralitás szépen ki tud domborodni. 86-87 pont.

Nittnaus – Tannenberg Blaufränkisch 2008

Mérsékelt intenzitással levendula, ribizli és málnalevél kavarog az illatban. A tannin a közepesnél több, vastag, rágható, de a savak ezúttal is remekül kiegyensúlyozzák. Ceruzareszelék, hibiszkuszlé, szeder mutatkozik ízben, és szerencsére jó sokáig érezni is őket a szájban/garatban. Nincs ez még a csúcsán, és ez megint csak azt vetíti elénk: a kékfrankosnak a savakban gazdag északon, varjúbunda alatt van az igazi hazája. (Tényleg bocs, sorozatfüggő lettem.) 88 pont

Nittnaus – Tannenberg Blaufränkisch 2007

Rubinvörös színében felfedezni némi bíbor vibrálást. Az illata leginkább egy reduktív, max. 2012-es kékfrankoséra hajaz. Rengeteg piros és kék bogyós gyümölcs, nefelejcs és éppen csak egy minimális, sok-sok pörgetés után jelentkező tejcsokoládé az illatban. A tanninok nem egy hétéves bor képét mutatják; hihetetlen; szárítanak, virgoncak, de remek minőségűek. Az alkohol egy picit fűt, a lecsengés pedig ismételten fektetett nyolcas. 90 pont – jaj, remélem ezt most objektíven szórom, muha.