Ried Hallebühl, a zweigeltek non plus ultrája

A Gerbeaud-házban tartott DS Austria nyitóprogramja egy zweigelt-mesterkurzus volt, amelyen az Umathum borászat Ried Hallebühl névre keresztelt, az azonos nevű dűlőből származó válogatását kóstolhattunk vakon, több évjáratból, 1992-től 2011-ig, a pince főborászával.

umathum-1

fotó: Umathum / Facebook

Kevés olyan embert ismerek, aki rajongana a zweigeltért. Nem csoda, hiszen korábban a fajta az alacsony minőségi kivitelt, az ócska, silány tömegborok termelését szolgálta, persze sok helyütt ez mit sem változott. Mikor Ausztriából hozzánk megérkezett – 1960-ban , az ország minden olyan szegmensében foglalkoztatni kezdték, ahol a vörösborkészítés eleve meghatározó volt. Egerben, Mátraalján, Sopronban, de természetesen a déli régiókban, így az Alföldön, Szekszárdon és Villányban is a nagyüzemi termelés egyik legfontosabb pillérévé vált. Nagy bort nem csináltak belőle, mint ahogy a szocializmus alatt nagy bort semmiből sem csináltak.

Első olyan élményemet a fajtával, amelyre tisztán vissza tudok emlékezni, szintén nem egy nagy és gazdag és izgalmas zweigelt okozta. Sok-sok évvel ezelőtt egy gyöngyöspatai nyitott pincés hétvége alkalmával tértünk be egy várhegyi gádorba, ahol forró, gőzölgő sajtos pogácsát, hatalmas karéj kacsazsíros kenyereket, törkölypálinkát és kancsónyi zweigelteket kínáltak hegedűszó mellett a nyári hőségtől estére elpilledt népeknek. Egészen biztos, hogy néha kivételesen szerencsés együttállás szükségeltetik ahhoz, hogy az ember sztereotípiáit és prekoncepcióit, saját kezűleg emelt bálványait, önmaga szülte daimonjait maga mögött hagyhassa, és a tévedés káprázatát, ha csak pillanatokra is, magában felfüggeszteni tudja. Néha elég ehhez egy délutáni bóklászás az erdőben a tökéletes formájú gesztenye után kutatva, máskor a hajnali csöndben elvégzett meditációval érhető el mindez, de van úgy, hogy egyszerűen csak be kell rúgni tisztességesen.

umathum-3

Szüret (fotó: Umathum / Facebook)

Életem egyik legszebben kivitelezett berúgását ennek a gyöngyöspatai zweigeltnek köszönhetem. Hálás vagyok, hogy részem lehetett az imént felidézettekben, mert enélkül aligha fordultam volna bizalommal a Vylyan ’11-es Kecskéjéhez, a Matias 2008-asához vagy Luka Enikő 2011-eséhez, utóbbinak legyen bármilyen borsos is az ára. A tény előtt, hogy  micsoda falakat képes ledönteni az emberben akár egy közepesen jó, de a megfelelő kontextusban fogyasztott bor is, mindig értetlenül állok.

Egyébként Josef Umathum borairól akarnék majd beszélni, de úgy érzem, ezzel a személyes kitérővel már régóta tartoztam a fajtának.

 ***

Josef Umathum a Fertő tó környékén nagyjából 35 hektárnyi szőlőterületről készít világszerte elismert, elegáns stílusú, mérsékelt alkoholtartalmú és extrém hosszú életű borokat. A borászat 2006 óta a Demeter szövetség biodinamikus irányelvei szerint gazdálkodik. Azok a zweigeltek, amiket a DS Austria április 29-i mesterkurzusán volt lehetségem megismerni, a Fertő tó keleti oldaláról, a magas kvarc- és vasérctartalommal rendelkező, kavicsos talajú Ried Hallebühl-dűlőből származnak. Alább ezek kóstolási jegyzetét olvashatjátok.

umathum-2

fotó: Umathum / Facebook

Umathum – Ried Hallebühl Zweigelt 2009

Közepesen intenzív rubinvörös szín, fiatalos, bíbor reflexekkel. Közepesen intenzív, de fokozatosan kibontakozó, több rétegű illata fekete cseresznyét és zsályát mutat, és keleti fűszerek elegyét visszafogott kivitelben. Közepesnél kevesebb mennyiségű, érett gyümölcstannin (bántó hordótannin egy tételben sincs!), kerek savak és közepes, a jól ihatóságot célzó test jelentkezik a kortyban. Könnyed, gyümölcsdomináns, szépen összerakott tétel. 87 pont.

Umathum – Ried Hallebühl Zweigelt 2004

Rubinvörös megjelenés, ibolyás, rózsaborsos, szegfűszeges, meggyes, fehércsokoládés illattal. A tanninok még szinte fiatalnak tűnnek, valamelyest még szárítanak, az alkohol talán egy kicsit kikandikál a szerkezetből, de a test ez esetben is maximum közepes. A jól ihatóságra itt sincs panasz. Ízben kissé hűvösebb jegyek mutatkoznak. 86 pont

Umathum – Ried Hallebühl Zweigelt 2000

Rubinvörös megjelenés gránát tükröződéssel. Illata intenzív – grafitos ásványossággal nyit, ami levegőztetéssel kap egy pemetefüves színezetet is, percek múltán azonban egy határozott érett szilvás réteg is feltárul. A tanninszerkezet briliáns; szépen kitölti a szájüreget az alsó-felső fogínytől egész a garatig; szinte meg lehet rágni ezt a bort. Az illatban megismert grafitos aroma ízben is jelentős, a kék gyümölcsök pedig bombaként robbannak, és csak hosszú-hosszú percek múltán tűnnek el. Nagyszerű bor, kivetnivaló nincs benne, talán csak annyi, hogy még korántsem érte el a csúcsát. 88 pont.

Umathum – Ried Hallebühl Zweigelt 2011

Rubin megjelenés. Illatában határozott hordófűszeres aromákat fedezni fel: kapucíner, vanília. Ízben azonban mindez csak mérsékelten jelentkezik; egy finom sós ásványosságból, kék gyümölcsökből és hűs zöld fűszerekből (zsálya, málnalevél) épül fel az ízkép. A savak szépen pattognak, az alkohol a közepesnél épp csak egy hajszálnyival magasabb, de a test ezúttal is az eleganciára, s nem a robusztusságra lett kondicionálva. 87 pont

Umathum – Ried Hallebühl Zweigelt 2006

Közepesnél valamivel kevésbé intenzívebb, kissé pinot-snak ható rubinvörös megjelenés gránát reflexekkel. Illatában cibere, málna és egy egészen finom tejszínesség. Az összes közül talán ez az, ami a leghamarabb eltűnik a szájból. A hordómenedzsmentre ezúttal sem lehet panasz, a szerkezetet itt is tervasztalon rajzolták meg, de a korty kissé vizesnek, izgalommentesnek hat. 83 pont

Umathum – Ried Hallebühl Zweigelt 1994

Színe már-már halványabb tónusú gránátvörösbe hajlik. Galaj, mezei zsurló, szóval amolyan herbás jegyek keverednek fahéjjal, vaníliával és piros bogyós gyümölcsökkel. Érett, szintén az egész szájüreget kitöltő, a magyar zweigeltek csersavain szocializálódott magam magam által mély pukedlival respektált tanninok vibrálnak a kortyban. A szerkezetet kár jellemezni; nem lehet belekötni; tökéletes. Józsi bácsi, nagy pacsi! 89 pont

Umathum – Ried Hallebühl Zweigelt 2007

Közepesnél halványabb rubin megjelenés. Kőporos, fekete szedres, minimálisan vaníliás, de összességében hűs illatkép. A korty hasonlóan maszkulin: kék ízek, sós felhangok váltják egymást. Lecsengését is az ásványok uralják, szerkezete pedig nagyon érett, nagyon lágy, már-már pinot-s csersavakat, egy kecses, elegáns testet, de ritmusos savakat mutat. 86 pont

Umathum – Ried Hallebühl Zweigelt 2003

Kissé zárkózott illat. Piros bogyók, talán kőpor, talán eukaliptusz, ami felsejlik ebből az éteri introvertáltságból. A korty hűvös karakter formáját ölti: földes, hibiszkuszos, szedres hangulatok váltják egymást. A test egy fokkal lehetne teltebb – már a fentiek fényében -, de a cél itt is egyértelmű: könnyedség, elegancia. 85 pont

Umathum – Ried Hallebühl Zweigelt 1992

Fekete szeder, nubuk és citromfű illatban. Érett, puha tanninok a kortyban, amik csak azért nem tűnnek tunyának, mert baromi izgága savak és egy közepesen telt test dolgozik alájuk. Az ízprofilban jelentkezik egy zavaró (engem zavaró) fémesség, de no para, végül győz a fekete szeder hada. Hosszú lecsengésű, elegáns bor. 88 pont

 ***

Elegáns – valószínű ezt nem lehet elégszer elismételni az Umathum kapcsán. Ha kedvetek támadna kipróbálni a pince borait, menjetek rá a Drop Shop kínálatára, bár a Ried Hallebühl sorozatból csak a 2009-eset fogjátok megtalálni, azt is egy kissé fogszisszentős áron (16.500 Ft). De hát csökken a rezsi, meg minden, ha most nem futja rá, akkor mikor?