A Franom

Havas Balázs és Tímár Laci nemrég indult projektjének egyik gyümölcséről pár hónapja adtam közre egy nyúlfarknyi beszámolót, s már akkor jeleztem egyfajta elragadtatott állapotba esve, hogy bizony szépen összeesztergálták a pincét is, meg ezeket az egri borokat is a fiúk, hiszen a kereslet irántuk egyre nagyobb. Ezúttal a Franom névre hallgató, 2011-es évjáratú cabernet franc-juk miatt áldoztam fel a májam egy aprócska részét.

havas-timar-franom-1

Havas Balázs gasztronómiai érdeklődése egész korán kifejlődött, megszerette a természetet is, ilyen srác ő. A weboldalukon a „Magunkról” részben az is kiderül, hogy Balázs nem volt rest letenni a borász szakmunkást sem a budafoki Soós Májklinikán, sőt, később még a Kertészetiről is elhozott egy diplomát. Összeszedte tehát a kellő tudásanyagot, meg némi zsét, és társával, gyerekkori barátjával, Tímár Lacival belevágott az Egri borvidék feltérképezésébe, a borászat kialakításába, a borok stílusának meghatározásába. Végül kézműves pinceként definiálták magukat. Mikor pár hónapja láttam a facebookon egy posztot a ’11-es H&T olaszrizlingről, akkor valaki (tudjuk ki!) aláírta: „Kézműves pinceként csak azok reklámozzák magukat, akiknek valami takargatnivalójuk van”.

Tény, hogy maga a fogalom – kézművesség – egy jelentős degradáción esett át, de mindaz, amit jelöl, világos és tiszta. A Művelt Alkoholistán találni és viszonylag friss, értelmes kísérleteket a fogalom tisztázására, érdemes azokat elolvasni. A magam részéről egyetértek azokkal, akik szerint a kézműves fogalom azt kell jelentse, amiről szól: kézi erő, míves minőség.

Balázsék meg aztán tényleg nem használnak semmiféle modern technológiát, túl azon, hogy villanykörte és nem gyertya mellett dolgoznak a pincében. Egerben a Kiskőporos téren található műhelyük, szőlőterületük viszont még nincs. Az alapanyagot egyelőre integrálják, viszont a gazdákkal folyamatosan együtt zöldmunkáznak, hogy a végeredmény olyan lenyen, amilyet ők szeretnének. Hogy pontosan milyen is? Erről így vallanak a tulajdonosok: „Borászati filozófiánk az, hogy a bort csak kifogástalan minőségű, egészséges és technológiailag teljesen érett szőlőből, minimális macerálással, lehető legkevesebb fejtéssel, természetesen készítsük, azért, hogy ne veszítsünk illat- és ízanyagokat. Ez a fehérbor készítés technológiájánál kicsit nehezebb, de itt sem siettetjük azokat a folyamatokat, amik természetes úton is végbemennek. A boroknak meg kell adni az időt az öntisztulásra és a stabilitás elérésére. A folyamatos kóstolásoknál úgyis kiderül, hogy eljött-e a palackozás ideje, ami szinte a legnagyobb >>nyúzás<< a bor életében. Ezt pihentetés, palackos érlelés követi, hogy az adott tételt a legjobb formájában mutathassuk be fogyasztóinknak. A címkézés és kartonozás mindig megrendelés alapján történik. Ennek azért van fontos szerepe, mert minden címkét egyesével, szárazpecséttel látunk el, mely egyedivé teszi boraink megjelenését és garanciát ad annak eredetiségére, minőségére.”

Kóstolási jegyzet – Franom 2011

Az alapanyag tehát cabernet franc, ami egy 1987-es telepítésből származik a vulkanikus riolittufa talajú Rádé-dűlőből. Színe a közepesnél intenzívebb rubinvörös, illata pedig kirobbanó. Kis levegőztetéssel egy mély világ tárulkozik fel: feketecseresznye, ibolya, szerecsendió, tejcsokoládé és szegfűbors illatkavalkádja. Ízben hasonló jegyeket kapunk – némi hibiszkus színezet és egy elegáns ásványosság mellett –, a tannin játéka pedig egészen magával ragadó. Picit ugyan még szárít, de egy év alatt folyékony bársonnyá érhet a palackban, savkészlete pedig még sok-sok évig a topon tarthatja. Nem nehézkes, jó inni, tele van lendülettel, de mégis: egy nagy bor van a poharunkban.

Menjetek a Kadarkába, a Laurenczy Árpi jó áron poharazza ezt a tételt, de a Wine&Go webshopját is felkereshetitek, ott most három-félért pörgetik – ja és ők Budapest területén bringával is kiszállítják, akár a kései órákban is!