Ripka Gergely: Szándékosan kerülöm a hatásvadász jelzőket

A borvilág szakmai szcénájában Ripka Gergely neve ismerősen cseng – ő a Táncoló Medve nevű bornapló szerkesztője valamint a Művelt Alkoholista egyik szerzője. Gergő nemrégiben komoly vállalkozásra adta a fejét: egy átfogó, kétnyelvű kalauzt írt Tokaj-Hegyaljáról, részletesen bemutatva az idelátogatóknak az ottani borászatokat, külön ajánlással ellátva azok borait. A Tokaj Guide munkálatairól beszélgettünk a szerzővel. 

ripka-2

Ripka Gergely

A borvidék, bár rengeteg lehetőséget rejt magában, egyelőre meglehetősen kidolgozatlan borturisztikai szempontból, így nagy jelentőséggel bír minden iránytű, ami az idelátogatók tájékozódását segíti.

Így van, és nagyon könnyű elveszni a minőségek útvesztőjében. Ha valaki veszi a fáradságot, időt, energiát, pénzt és ellátogat Hegyaljára, hogy megismerje borait, éttermeit, ízeit, szereplőit, akkor azt a küldetést nem lehet félvállról venni. Az illető egy lenyomatot kap nem csupán Tokajról, de arról is, hogy mi milyenek vagyunk, és milyennek látjuk magunkat, értékeinket. Tokaj óriási kincsünk, óriási lehetőség, több száz éves történet, de csak rajtunk múlik, hogy hogyan mutatjuk be a világnak, hogyan élünk ezzel a lehetőséggel, mely valaha diplomáciai eszköz volt. Nyilván csak az lehet az egyedüli cél, hogy minden látogató visszatérjen Tokajba a következő évben is családjával, ismerőseivel, hogy élményeket élhessen át újabb és újabb pincékben, dűlőkben, sajtműhelyekben.

Miért pont Tokaj-Hegyaljára esett a választásod?

Mióta borokkal foglalkozom elég hamar egyértelművé vált számomra, hogy Tokajban nagy dolgok történnek. Mindig is nagy dolgok történtek, de az elmúlt pár évtized fontosabb mozzanatai, és az a sok jó ember, aki ez idő alatt megvetette a lábát a borvidéken, és kitartó munkával dolgozik a régió jövőjén, ugyancsak bizonyítja, hogy a tokaji borral célt kell választani magunknak. Az én célom most az lett, hogy két nyelven bemutassam azt a szűk keresztmetszetet, ami valóban értéket képvisel, amit megéri végigjárni. Rengeteget kaptam a tokaji élményektől, szeretnék valamit visszaadni ezzel a könyvecskével.

Mennyi idő telt el az első leütés és a nyomdai munkálatok között?

ripka-3

Kézben az első példány

Sokkal több, mint kellett volna. Közel egy teljes esztendő. De mint mindig, most is másra kellett várni (a tizenkettőből közel négy hónapot), és így is kapkodás lett kicsit a végéből, de úgy érzem, megérte, és ha lesz folytatás, azt már biztos, hogy okosabban csináljuk.

Hogyan képzelje el az egyszerű halandó egy ilyen kalauz megírását? Beköltöztél a borvidékre – hetekre, hónapokra –, jártad a borászatokat – egyiket a másik után – és közben megállás nélkül kóstoltál, jegyzeteltél, hazatérve pedig gép elé ülve rögzítetted az aznapiakat?

Ez lenne az ideális eset. De esetemben nem ez volt a képlet. Sokat járok Hegyaljára, de így is jóval kevesebbet, mint kéne. Pesti elfoglaltságaim okán pedig ezek a látogatások pár napnál tovább nemigen tarthatnak. Sokat járok rendezvényekre, kóstolókra is. Így kerülök kapcsolatba a legtöbb pincével.

Milyen elv alapján válogattad össze az ajánlott borászatokat?

Alapvetően én a bort nézem. Ebbe a kalauzba azok a pincék kerültek be, akik a rendszerváltás óta tudtak mutatni legalább egy olyan referenciabort, ami izgalmassá teheti őket, akár nemzetközi porondon nézve is. Szándékosan kerülöm a hatásvadász „legjobbak” meg „top 50” jelzőket. Ez csupán egy pillanatfelvétel, a legizgalmasabb kortárs pincékről, de a többi szereplő ugyanolyan fontos (lehet) a borvidéken. Ez egy közösség, melynek minden szereplőjének szól a kalauz, ám hiteles és megbízható forrás csak akkor lehet, ha valós elvárások mentén szelektálunk. Amint utaltam rá, nem fér már bele, hogy egy új-zélandi, kanadai, soproni borturista a Szerelmi pincesoron még Bott Juditék előtt beüljön a kocsijába és könnyek között elhajtson három bor kóstolása után.

Milyen volt a kalauz fogadtatása, akár a borászok, akár a fogyasztók részéről?

Zavarba ejt néha, hogy szinte csak pozitív kritikát és még több kedves méltatást kapok. Álmaimban nem hittem volna, hogy ilyen nyitottsággal fogadják az emberek, s bár az utolsó hetekben úgy döntött a kiadó, felével emeli a tétet, így is egy bő hónap alatt gyakorlatilag kiment tőlük az összes kötet. Ugyanakkor én is tisztában vagyok a gyenge pontokkal, a print mindig más (és bizony a mai napig sokkal nagyobb impakt faktorú), mint az online tartalom. Rengeteget tanultam, és ez alakítja majd a jövőbeli soraimat is. Persze volt borászat, aki sokkal több méltatást várt volna… Természetesen az ilyet is meg kell hallanom. De engem momentán jobban megérint, hogy az angol nyelvű rész szélesebb közönséget találjon magának, remélem, ez is erősödhet még. Minden vélemény érdekel.

Mik a jövőbeli terveid? Még jobban ráállsz Tokajra és évente kiadsz egy újabb, bővített kiadást és/vagy esetleg más borvidékeket is igyekszel majd hasonlóképp feldolgozni?

Most Tokaj a nagy szerelem. Ebben szeretnék naprakész lenni. Elkoptatott klisé, hogy aki mindenben jó, az semmiben sem jó. Hiszek abban, hogy specializálódni kell (mondhatnék neveket arra vonatkozóan, ki ma a legnaprakészebb Somló vagy Badacsony ügyben…, – a többi borvidék ugyanúgy igényelne hasonló kiadványokat, remélem lesz, aki fölvállalja azt is). Szeretnék naprakész maradni Tokaj ma is zajló reformkorában (ott van Tállya a rengeteg első osztályú termőhellyel, vagy Takács Lajos hazatérése, Mádon pedig mintha felgyorsult volna az idő folyása is). Nagyon inspirál a mai napig ez a sok sztori. Ha tudom követni az eseményeket, akkor lesz frissített kiadása a kalauznak. Biztosan nem évente. Erről még korai is beszélni. A kalauz még csak most dugta ki a fejét a földből. Dolgozni fogok rajta, hogy a kis palánta minél nagyobbra nőjön, és értékálló, hiteles referenciája lehessen egyszer Tokaj-Hegyaljának. A saját kis blogom ugyanúgy szerelemgyerek, amivel sok időt töltök. Szándékosan nem toltam soha senkinek a képébe, így pont ahhoz a szűk közönséghez jut el, amely valóban érti, értékeli a gondolataim, nem is akarnám ezt görcsösen bővíteni semerre.

tokaj-guide-5

Iránytű Hegyaljához

Technikai kérdés – ha úgy tetszik, ez itt a reklám helye : hol kapható a Tokaj Guide?

A Gaultmillau.hu oldalon. Librikben. A Bortársaságnál is van még pár példány. De nekem a legfontosabb mégis kezdettől fogva az volt, hogy a borvidéken hozzáférhető legyen minél szélesebb körben. Örülök, hogy használják, elfogadják. Amint utaltam rá, a borvidékről szól és egyben a borvidék szereplőinek. Őket fogják megkérdezni, hogy hova érdemes bekopogtatni, hol szálljanak meg, hol vacsorázzanak. Remélem, hogy ez a kis kiadvány hasznos segítséget nyújthat ebben, és hatékony módon járulhat hozzá néhány felejthetetlen tokaji körúthoz.